Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy ha lenne rá mód, akkor az ötödik évadot, annak is elsősorban a második felét legszívesebben kitörölném az emlékeimből. Ahogy már korábban is írtam, sablonossá és önismétlővé vált a sorozat, gyenge karakterizáció jellemezte, melyre az egészet megkoronázó nevetséges cliffhanger "tette fel a koronát". Ugyan az első négy évad alatt is változott a koncepció, de nagyjából tartani tudta a magas minőséget, viszont a Miamiból LA-be költözés sajnos rosszul sült el. Ennek fényében a hatodik etapot sem úgy vártam, mint az eddigieket, persze azért titkon bíztam abban, hogy Murphy-ék feledtetni tudják majd az előző évados kisiklást.

Ez azonban nem sikerült... Ha kicsit pozitívabb akarok lenni, akkor azt mondhatnám, hogy legalább nem került még mélyebbre a sorozat. A kezdő percekben egy narrátor hangját halljuk, aki felvezeti a karakterek életében bekövetkezett változásokat, majd ugyan az epizód közben már kevesebbet van jelen, de azért időnként kommentálja a történéseket. A végén, mint egy az epizódot keretbe zárva, ismételten őt hallhatjuk, sőt ezúttal láthatjuk is Linda Hunt-ot, amint a tévében egy dokumentumfilm? narrátoraként összegzi nekünk a fennálló helyzetet.

A Nip/Tuck-ra jellemző a formai kísérletezgetés, emlékezzünk csak vissza, amikor a jövőbe tekinthettünk ki (a rajongók nagy része a worst episode ever címkével tüntette ki - pedig csak egy elképzelt jövőkép volt és egész korrektül sikerült), láthattunk olyat is, amikor egy reality show mintájára készült egy rész és kaptunk már musical betétet is a negyedik évad végén. Úgy érzem a mostani megoldás felesleges volt, enélkül is is bőven el lettünk volna, ráadásul az előbb említettekkel szemben nem is tudott különleges ízt adni az epizódnak.

És, hogy miről beszélt a narrátorunk? - elképzelem, ahogy Murphy, valamint az írói csapat összeül és azon törik a fejüket, hogy ezúttal milyen problémát dobjanak fel, mit lehetne kitalálni a jelenlegi status quo megbontására. Mi sem egyszerűbb ennél, hozzuk be a gazdasági válságot, mert ugye kevés ennél egyedibb és nézőket megfogó megoldás létezik... Azért megpróbáltam átlépni kezdeti csalódottságomon, hátha Murphy és az írói stáb képes lesz a megszokott formulától eltérni, és egy kliséktől mentes szituációt elénk tárni. Sajnos újfent a nem sikerült összetételt kell használnom, semmi újdonságot nem tudtak belevinni az alapszituációba, valószínűleg a dokumentarista formulától várták ezt, de az, ahogy már fentebb is írtam, nem bizonyult sikeresnek.

Sean és Christian egyaránt anyagi gondokkal küszködik, vagy ahogy a narrátorunk megállapítja, a gazdasági válság a menő plasztikai sebészeket sem kíméli. Az elmaradó vendégek mellett Sean-nak problémát okoz a gyermektartás és barátnőjének költekezése is. Utóbbit már nem Katee Sackhoff, hanem Rose McGowan alakítja, és bár kedvelem a őt, de ez igencsak harmatos teljesítmény volt tőle. Arról nem is beszélve, hogy az ugyanaz a karakter és több színész játssza felállás sosem szerencsés, pluszba most még sikerült két, kinézetre egymástól eléggé különböző színésznőt találni. Közben Christian-nak is megvannak a maga problémái, a nála is felmerülő anyagi gondok mellett a válása Liz-zel sem megy éppen zökkenőmenetesen. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem tudnak megszabadulni az írók a legutóbbi évadban behozott és teljesen feleslegesnek bizonyuló Chrsitian-Liz száltól. Azért, hogy valami pozitívum is történjen plasztikai sebészeinkkel, a Mario Lopez által alakított kolléga újbóli feltűnésének köszönhetően a vendégek kezdenek visszaszállingózni a Troy/McNamara-hoz.

A mellékszereplők közül Kimber feltűnésének ezúttal is örültünk, bár önmagához képest ezúttal visszafogott volt, de a múlt tapasztalatai alapján lesz ez még így se. Matt-et is viszontláthattuk, akit nyugodtan nevezhetünk a sorozattörténelem egyik legnagyobb lúzerének, volt már kapcsolata egy rasszista, "kissé" őrült csajjal, aztán transzszexuálissal, saját testvérével, apja egykori barátnőjével - Kimber-rel, aki egyébként a vér szerinti és a nevelőapjának is megvolt és később Matt helyett inkább a pornószakmát választotta, egy felismerhetetlenségik összeégett arcú nővel, közben pedig drogozott is, valamint belépett a szcientológia szektába, akarom mondani egyházba is... és még biztos kihagytam pár dolgot. Ezúttal pantomim művésznek áll, aki a rész végére, biztos a sors újabb kegyetlen viccének és nem saját pancserságának köszönhetően... kirabol egy kis kávézót. Azt hiszem a vajon miért nem tud már érdekelni a hülye gyerek sorsa kérdés a fentiekben már megválaszolásra került.

Bármennyire is gyengére sikerült az évadnyitó, még mindig bizakodok, hogy a hátralevő 18 rész (kettéosztva adja majd le az FX) során feltámad a sorozat, és ha nem is tud már a régi fényében tündökölni, de legalább egy méltó befejezést kapunk majd. Megérdemelné...

Értékelés: