Régóta vártunk rá, és minden bizonnyal a Lost rajongók többsége már nem egyszer elképzelte, hogy milyen is lehet egy Richard Alpert-ra, illetve az ő háttértörténetére épülő epizód. Nyugodtan mondhatom, hogy Lindelof-ék minden előzetes elképzelést felülmúló, kiváló munkát végeztek ezzel az évszázadokon átnyúló történettel. A kép alatt már spoilerek társaságában folytatom.

A 6x09 címe Ab Aeterno, a latin szó jelentése öröktől/kezdetektől fogva, ami egyrészt Richard-ra és az ő halhatatlanságára, másrészt a jó és a rossz soha véget nem érő párharcára, a mi esetünkben ez Jacob és Man in Black/Smokey vonatkozhat. A valamivel több, mint 46 perces játékidő nagy részét egy 19. századi utazás tette ki, mely során megismertük Richard, illetve akkoriban még Ricardo történetét, láthattuk feleségének tragikus halálát, bebörtönzését, majd hajótörését követően szigetre kerülését és ott meghozott döntését.

Ugyan én ezen történéseket egy mondatba sűrítettem, de szerencsére az e heti részben éppen ennek ellenkezőjét láthattuk - nem kapkodva, lassan, apró kis momentumokra is odafigyelve mesélték el Ricardo sztoriját, legyen szó a hitvesi szerelem bemutatásáról, a gyóntató pap kíméletlenségéről, valamint a hajótörésről és az azt követő napokról. Okos döntésnek bizonyult, hogy a flashback tette ki az epizód nagy részét, hiszen az olyan jelenetek, mint a Smokey pusztítást követő Richard étlen-szomjan sínylődése ugyan végeredményt tekintve nem voltak lényegesek, de a történet így tudott igazán hiteles és kerek lenni.

Kiszabadulását követően ha lehet még feljebb rakták a lécet, először Smokey-val való diskurzusát láthattuk, mely során újfent megbizonyosodhattunk utóbbi agitációs képességeiről, majd a Jacob-al való beszélgetés után meghozta cseppet sem könnyű elhatározását. A jelenbe visszatérve pedig, mint egy keretet adva a történetnek megrendítő képsorokban láthattuk, ahogy feleségének köszönhetően (Hurley tolmácsolásában) a hitét vesztett Richard visszatalál a helyes útra. Érdemes kiemelni a cold open során elhangzott "We are all dead" mondatot, melyet elhangzásakor még nem nagyon tudtunk hova tenni, azonban a rész előrehaladtával tudatosult bennünk, hogy valójában allegorikus képként Richard élettörténetét kísérte végig.

Nem néztem az eltelt időt és meg voltam bizonyosodva arról, hogy Locke/Smokey megjelenése lesz a záró képsor, azonban egy percre még visszatértünk a múltba és a két szembenálló fél párbeszédének bemutatásával feltették az i-re pontot. Bőven szolgáltatattak válaszokat, Richard múltjáról, halhatatlanságáról, vagy éppen szerepére vonatkozóan, de sok mindent megtudtunk Jacob, valamint Smokey céljairól is, és ami talán még ennél is lényegesebb, hogy mindezt egy nagyszerűen megírt, nagy ívű történetbe ágyazva kaptuk meg.

Bár maga a karakter, főként titokzatossága miatt kiemelt figyelmet kapott a rajongóktól, de Richard-ként Nestor Carbonell számára eddig még nem adatott meg a lehetőség, hogy alakítását Michael Emerson-hoz, vagy éppen Terry O'Quinn-hez hasonlítjuk. Ezt most már múlt időbe tehettjük, ugyanis az Ab Aeterno teljes mértékben rá épült és kiváló alakítást hozott a hányattatott sorsú karakter bőrébe bújva. Jó volt ismét látni Titus Welliver-t, akinek kapcsán nehéz eldönteni, hogy ő, vagy a O'Quinn által játszott Smokey-e a hátborzongatóbb, valamint dicsérjük meg Tucker Gates rendező munkáját is.

A Lost történetének egyik legjobb epizódján vagyunk túl, nyugodtan a Through the Looking Glass, a The Constant, vagy éppen a tavalyi The Life and Death of Jeremy Bentham mellé, sőt bár megeshet, hogy ez a friss élmény miatt van, akár azok elé lehet állítani. A hatodik évad - persze Lost szinthez képest - a döcögő kezdés után a Jack központú  Lighthouse óta egyre inkább magára talál, és bár a flash-sidewaysek kapcsán még mindig vannak fenntartásaim (Ben kivételével), a mai részt követően teljesen visszaállt a bizalmam a Lindelof-Cuse kettősben.

Értékelés:

6x09 - Ab Aeterno:

6. évad (kilenc részt követően):