A The Walking Dead nem tudott felérni a magasra helyezett elvárásokhoz, bár az évadnyitóra és a félévadzáróra nem panaszkodhattunk, a többi rész csak halvány lenyomata volt a képregény kiválóan elhelyezett fordulatainak és jól megrajzolt karaktereinek.... szerencsére azonban sztornózhatjuk az eddig leírtakat, ugyanis ez a bevezető csak akkor lett volna igaz, ha Frank Darabont marad a showrunner. 

Darabont távozásáról és annak az AMC által történt rossz lekommunikálásáról már többször szót ejtettem, a mi esetünkben most az a lényeg, hogy a helyére lépő, addig stábíróként (illetve showrunner-helyettesként) tevékenykedő Glen Mazzara jó irányba terelte a sorozat szekerét és több fronton is komoly előrelépést figyelhettünk meg.

A félévadzáróhoz készült szkript volt az első, amihez már nem volt köze Darabont-nak, a korábban a The Shield mellett dolgozó Mazzara pedig a 2x08-as Nebraska-tól vette át végleg a stafétabotot. A The Walking Dead egyik legnagyobb problémája addig a rosszul megválasztott arányok voltak, sok esetben akkor is a jellemábrázolással foglalkoztak, amikor a történetnek kellett volna előrehaladnia. Mindehhez hozzájött az unalomig ismert, üres frázisok erőltetése, valamint egy kiszámítható történetvezetés, ami a legtöbb esetben nélkülözte a feszültséget. 

Mi változott Mazzara irányításával? - végre megjelent az imént említett feszültség, mely a karakterek közötti ellentétek kiéleződésében - főként a Rick-Shane kettős esetében; és a zombi fenyegetettség által jelentkezett. Az eddig megszokotthoz képest jóval tempósabb részekben lehetett részünk és ezúttal már nem volt biztonsági játék sem. Ahogy az a vele készített interjúkból kiderült, az új showrunner egyik legfontosabb célja az volt, hogy minél nehéz helyzetbe hozza a karaktereket, ne hagyjon nekik választási lehetőséget és közben el is búcsúzzon néhányuktól.

Mindez olyan emlékezetes jeleneteket eredményezett, mint a Nebraska végén látott, pisztolypárbajjal záruló beszélgetés, a Shane és Rick közötti, pattanásig feszült viszony ábrázolása, amely az utolsó előtti részben ért a csúcsára, vagy Rick nagy monológja az évadzáróban ("This isn't a democracy anymore"). Le a kalappal tehát Mazzara előtt, hozzátéve, hogy azért az ő regnálása idején is találkoztunk gyengén kivitelezett történetszállal, emlékezzünk csak Dale halálára, illetve az ahhoz vezető események logikai bakiktól hemzsegő bemutatására.

A második évad a hibák ellenére jó szájízt hagyott bennem, és ami ennél is fontosabb, úgy tűnik, végre jó irányba indult el a sorozat. A harmadik felvonás természetesen már zsebben van, az évadzáró nézettségét pedig külön is szeretném kiemelni, 8.9 millió nézőt ültetett le a képernyők elé, a 18-49-es korosztályban pedig 4.7-es ratinget produkált, basic kábel sorozat korábban még soha nem produkált ilyen adatokat. 

Értékelés: