A poszt eredeti írásának időpontja: 2009.01.10. 12:34

Az első fejezetben H. G. Bissinger könyvével foglalkoztam, most a belőle készült film kerül terítékre. Közel másfél évtizednek kellett eltelnie, míg elkészült az adaptáció, elsősorban Peter Berg-nek, valamint Brian Grazer-nek (később még lesz róluk szó) köszönhetően. Természetesen már a film elkészülése előtt - 2003 - is találunk futball tematikájú filmeket, de a Friday Night Lights bemutatása után szaporodtak meg igazán ezek az alkotások.

Elég csak a szintén igaz történeten alapuló Mark Wahlberg féle Invincible, vagy a tragikus történetet feldolgozó és a meglepő módon abban remekül teljesítő Matthew McConaughey-t soraiban tudó We are Marshall, illetve két Dwayne "The Rock" főszereplésével készült Gridiron Gang és a könnyedebbre vett The Game Plan című filmekre gondolni.

Ha Friday Night Lights és annak adaptációi, akkor elsőként Peter Berg nevére kell asszociálnunk. A 45 éves Berg a Chicago Hope színészeként vált ismertté, mígnem úgy döntött, hogy kipróbálja magát a kamera túloldalán is. Az anyagilag ugyan kevésbé sikeres, de a kritikusok által már elismert Very Bad Things (Rossz ügy) remek nyitás volt tőle - vsz azóta is a legjobb filmje. Ezt követően The Rundown következett, mely a magyar keresztségben Az Amazonas Kincse címet kapta, mely egyedüli célját, a kellemes kikapcsolódást biztosította. Rá egy évre készítette el a Friday Night Lights-ot, amely aztán kinyitotta előtte a nagy költségvetésű filmek kapuját, olyan filmeket bíztak rá, mint a Kingdom, illetve legutóbb a Hancock.

A bekezdésben szintén említett Grazer-ről pedig elég annyit tudni, hogy sok más munkája mellett Ron Howard állandó munkatársa és filmjeinek producere, így azt hiszem már képet is kaphatunk anyagi és szakmai sikereiről egyaránt. Olyan sorozatok executive producereként is dolgozott mint a Sport Night, a Felicity, Arrested Development, 24, és természetesen az FNL. A 2003-ban elkészült film ugyan nem robbantott kasszát, de Berg-ék minden bizonnyal meg voltak elégedve a 30 milliós költségvetésű film 61 milliós amerikai bevételével. Külföldön már nem sok babér termett nekik, de ez várható is volt a film tematikája miatt. A kritika is keblére ölelte a filmet, hasonlóan a könyvhöz, itt is túlnyomórészt pozitív visszhanggal találkozhatunk.

Számomra azonban csalódást okozott a film. Végig érezni lehetett rajta, hogy több komoly témát is szeretne körbejárni  - sport és szteroidok, kisváros és sport kapcsolata, rasszizmus etc., melyeket azonban nem tudott megfelelően kibontani. A sorozat ezzel szemben képes volt erre, úgy tűnik, hogy ebben az esetben a sorozat formátum jobban illett az alapkoncepióhoz. Ráadásul a színészek többsége sem nyújtott maradandót, ami már csak azért is meglepő, mert Billy Bob Thornton alakította a párducok edzőjét.

A sorozathoz képest teljesen más a karakter, természetesen nem is ezzel van a baj, itt ugyanis jobban ragaszkodtak a könyvhöz, de többet vártam volna tőle, nem tudta igazán élettel megtölteni a karaktert. Derek Luke ezzel szemben hozta magát Boobie Miles szerepében, nem véletlenül fedezte fel őt anno Denzel Washington. Viszont a többi kulcsjátékost alakító színész gyenge teljesítménnyel rukkolt elő, így például Garrett Handlund vagy a hatalmas antitehetség Lucas Black.

Nagy valószínűséggel Berg elégedett lehetett filmjével - és mint fentebb említettem a szakma nagy része is, de azt ő is érezte, hogy több mindent ki lehetne hozni a sztoriból, és még inkább a filmben felvetett problémák mélyére tudnának ásni egy sorozat esetében. Végül az elhatározást tett követte, de ezzel majd csak a harmadik, egyben utolsó fejezetben foglalkozom majd.