Life - Trapdoor

A poszt eredeti írásának időpontja: 2009.01.03. 18:55

Nagyon odatették magukat a téi "nem létező" szünet előtti utolsó epizódban, és az eddig is remekül teljesítő második évad talán legjobb részét  kaptuk meg. Spoilerekkel a folytatásban.


Mit is várhatunk el egy Life epizódtól? -   remekül megírt párbeszédeket és ennek, valamint a színészek játékának is köszönhetően élvezetes interakciókat a karakterek között. Aztán a nem mindennapi felütéssel kezdődő nyomozást, ami végig érdekes tud maradni, jól kiválasztott, hangulatos zene, valamint remek operatőri munka és még lehetne folytatni, itt hosszabban értekeztem róla.

Egyik erőssége a Life-nak az, hogy ezek az összetevők szinte mindig rendelkezésre állnak, aztán amikor ezek nem csak, hogy bekerülnek, hanem még maximumra is járatják őket és az eddig is okosan adagolt átavelő szálat még erőteljesebben bevonják, megkapjuk a bevezetőben már a második etap legjobbjának kikiáltott Trapdoor-t. És oké, hogy a vége ütött és nem kicsi WTF volt, de az egész rész folyamán elképesztő iramot diktáltak, a befejezés csak feltette az i-re a pontot.

Crews-on már a rész elején látszott, hogy nincs ott teljesen, nem is csoda, hiszen Ted barátja börtönben csücsül, köszönhetően a néger FBI-os csókának. Utóbbi kapcsán meg lett említve az orosz kapcsolat is, és nem is kellett sokáig várnunk a már az első évadban is feltűnt maffiózó, Roman megjelenésére. Eddig ügyesen mozgatják a szálakat az írók, remélhetőleg a végkifejlet is méltó lesz a felvezetett ügy nagyságához. Az egyenlet megoldásában nagy segítségére lehet Crews-nak egy ex-zsaru is, aki történetesen még nála is gadagabb, de ami fontosabb, komoly befolyással és elég sok infóval rendelkezik. Persze ezt csak szép lassan csöpögteti Crews-nak, és egyelőre azt sem jelenthetjük ki biztosan, hogy melyik oldalon áll.

A főszál mellett azért jutott idő még másra is, így többek között arra, hogy két, eddig tabunak hitt dolgot is meghúztak a készítők. Ugyan furcsán hangzik így elsőre, de Reese még sohasem volt Crews kis palotájában, erre most került sor először és ami igazán tetszett, ahogyan erre még ügyesen rá is játszottak az írók. Ráadásul kedvenc rendőrcsajunk alkoholproblémái is visszatértek, tudtuk, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik majd, az időzítés és a hitelesesség volt a fontos, és ezt sikerrel is vették.

A másik tabu pedig Crews apuka volt, illetve a Columbo-feleség szindróma. Lassan már tényleg azt gondolhattuk, hogy csak beszélnek a faterról, de látni nem fogjuk. Jó kis meglepivel szolgáltak most nekünk, mondjuk Crews is meglepte a faterját, mivel mással, mint egy golyóval... mivel betörőnek hitte, ezért lábon lőtte az öreget, akit egyébként örömteli módon a szerepre tökéletesen alkalmas Geoffrey Pierson alakít. Ahogy az elején is említettem Ted barátunk pedig most a börtönben csücsül, de azért Crews itt is vigyáz rá. Úgy tűnik, hogy néhány szigorú kinézetű rab esetében sikeres volt a Zen tanítása.

Összegzésként azt lehet elmondani, hogy remekül teljesít az évad, gyenge részt szinte nem is tudok mondani, ellentétben nem egy sikerült igen csak emlékezetesre. Idézzük csak fel az évadnyitó első két részt, vagy a karácsonyi epizódot, ahol bőven kaptunk idézhető Crews és Reese párbeszédeket. A végén még nagyon ügyesen belecsempésztek egy úgymond karácsonyi jócselekedetet is, és amiért jár a pacsi, mindenféle demagógia nélkül. Aztán ott volt a Jackpot, a gyors vagyonszerzés hátrányaival, illetve a földrengéssel egybekötött, egészen remek epizód, a Did you feel that? vagy éppen a badge bunny-s rész. Messze van még az a február, amikor folytatódik a sorozat...

Címkék: life