Már tavaly is tervbe volt ugyan véve, végül idén nyáron sikerült pótolnom a Deadwood utolsó két évadát, amivel el voltam maradva. David Milch sorozata egy, az utóbbi években televízióban ritkán látott (a kezdeti időkben viszont annál népszerűbb) műfajt, a western-t élesztette újra, igencsak minőségi tálalásban. Három évvel ezelőtt az HBO döntése miatt azonban leköszönt, jókora űrt hagyva maga után.

Egy lassan hömpölygő, a western főbb jellemzőit megtartó, de attól néhány tekintetben mégis eltérő sorozatról beszélhetünk. Ez utóbbiak közül az egyik legszembetűnőbb, hogy pisztolyt csak módjával, sőt kifejezetten ritkán használták. Nyelvezete is meglephet minket, egyrészt sűrű káromkodásaival, másrészt komplex párbeszédei is élményszámba mennek. Ez még úgy is átjön, ha hozzám hasonlóan szinkronosan nézi az ember, bár kiváncsiság miatt utólag több részt eredeti nyelven is megnéztem.

Érdekesség még az előbb említett káromkodásokhoz: a sorozat pilotjában 43-szor hangzik el a fuck szó, összeségében pedig 2980-szor, ez átlagban másfélszeres fuckolást jelent percenként!.... Azonban azt fontos hozzátenni, hogy ez közel sem öncélú, hiszen Milch saját kutatásait használta fel, és ezek alapján a Deadwood nyelvezete sokkal valósághűbb lett, mint, amit eddig bármely western filmben/sorozatban hallhattunk. Ráadásul a párbeszédek mesterien vannak megírva, ahogy említettem még magyarul is átjön, de igazából azért is ajánlom az eredeti nyelven való megtekintést is, mert a rendkívül jól megkomponált dialógok ott élvezhetőek teljességükben.

Az 1870-es évek végén járunk, helyszín a dél-dakotai Deadwood. Mintegy két héttel vagyunk Custer tábornok Little Big Horn-i veresége után. Deadwood városa ugyan kívül esik a szövetségi ellenőrzés hatókörén, de egyre több ember figyelmét felkelti, köszönhetően az itt talált aranybányáknak és az ezt magával hozó fejlődésnek. Nemcsak ezt, hanem azokat a politikai játszmákat, vagy adott esetben érzelmektől vezérelt összetűzéseket is végigkísérhetjük, melyek a sorozat egyik fő vonalát alkotják. Számos egykoron valóban létező, történelmi figura feltűnik, így többek között Seth Bullock, Al Swearengen, George Hearst, Wild Bill Hickok, Calamity Jane, Wyatt Earp, Charlie Utter és még lehetne sorolni.

Milch rengeteg karakterrel dolgozott, elsősorban a számomra legemlékezetesebbeket emelném ki. Ha az utóbbi jelzőhöz és egy kvázi sorrendhez tartom magam, akkor elsőként Al Swearingen-ről, a Gem szalon tulajdonosáról, valamint Deadwood egyik rettegett alakjáról kell megemlékeznem. Ian McShane elementális erejű alakítást hozott, élvezet volt nézni arcjátkát, valamint hanghordozását, végig uralta a vásznat, illetve ugye a képernyőt. Remekül mutatta be a karakter lassú, fokozatos átalakulását, mindezt úgy, hogy végig hű maradt eredeti jellemvonásaihoz. Igen, Al változott az évadok során, de ezzel együtt mindvégig egy önnön érdekeit szolgáló, agyafúrt és egyben kegyetlen ember maradt.

Timothy Olyphant Seth Bullock, Deadwood seriffjének szerepében tűnik fel. Az igazságot mindig előtérbe helyező, okos, de ezzel együtt gyors haragú Bullock figurája tulajdonképpen szöges ellentéte Al-nek, az idő előrehaladtával azonban kénytelen lesznek szövetséget kötni. A város polgármestereként (csak címzetes tisztség volt...), valamint hoteltulajdonosként feltűnő E. B. Farnum alakításáért William Sanderson-t illeti dicséret. A besúgó, gyakran meghunyászkodó Farnum gyakran vicces, néhol azonban egyenesen visszataszító, groteszk figurát hozott.

A város másik  szalonjának, a Bella Union-nak Cy Tolliver volt a tulajdonosa. Powers Boothe arcjátéka, gesztusai révén egy szintén sokáig emlékezetes figurát kaptunk.Ugyan a kvázi főszereplők között nem kapott helyett, de mindenképp meg kell említeni Garrett Dillahunt nevét is. Két, egymástól igencsak eltérő karaktert is alakított, mindkettőből a maximumot kihozva. Nagy meglepetésként hatott Brian Cox harmadik évadbeli feltűnése, színházigazgatóként, valamint Al barátjaként szokásához híven karizmatikus alakítást láttunk tőle. Ezzel együtt voltak általam kevésbé kedvelt karakterek is, akiket igazából sosem sikerült megkedvelnem. Így pédául Calamity Jane vagy éppen Sol Star, és így általában az ő történeti száluk kevésbé is kötött le.

Milch alkotása sajnos befejezetlenül ért véget, mivel az HBO a magas költségekre hivatkozva nem kérte be a negyedik évadot. Sokáig keringett pletyka a sorozatot lezáró lezáró filmekről, de sajnos ezek sem valósulhattak meg. A befejezéshez annyit még hozzátennék, hogy nem cliffhangerrel ért véget, így tán valamivel könnyebb volt a búcsú a sorozattól. Az ezt követő eseményekről, egyrészt tudunk tájékozódni történelemkönyvekből/internetes forrásokból, másrészt maga Milch is elmesélte, hogy mit tervezett volna a sorozat zárásaként.

Értékelés: