Nip/Tuck: kultsorozatból érdektelen szappanopera
A századik résszel véget ért minden idők egyik legprovokatívabb sorozata, azonban bármennyire is szeretnék, nem tudok pozitívumot írni a befejezéssel kapcsolatban. A problémák mindenesetre nem most kezdődtek, az ötödik évad, vagyis a Los Angelesbe költözés óta folyamatos lejtmenetet produkáltak, és önmaga paródiájává vált a Nip/Tuck. Önismétlések, feleslegesen behozott történetszálak, melyeket nevetséges cliffhangerekkel zártak le (lásd az ötödik évad vége, vagy a Teddy-sztori), kifáradt karakterek és unalomba fulladó, értelmetlen lelkizés jellemezte az utolsó három évadot.
Ryan Murphy-t a 'már a Glee foglalta le és nem tudott odafigyelni a plasztikai sebészeinkre mondattal' többen felmentették én azonban nem teszem. A 2007 nyarán forgatott ötödik évad idején még teljes mellszélességgel a sorozat mellett volt, és később sem engedte el a 'sorozat kezét', sőt showrunneri státusza az utolsó évadra is megmaradt. Az írási folyamatban szintén részt vett, többek között ő követte el a harmatgyengére sikerült befejező epizódot is. A Nip/Tuck kifulladt, melyben mondjuk ki nyugodtan Murphy-nek nagy szerepe volt, pedig a negyedik évad után még belefért volna egy ütős, 10-13 részes lezárás és akkor talán méltóképpen búcsúzhatott volna.
Az utolsó részre külön kitérve, az összes karakter kapott egyfajta lezárást, de talán Christian kivételével mindegyiknél az erőltetettséget és a - már nem tudjuk, hogy mit kezdjünk vele - tanácstalanságot éreztem. A kritikusi, valamint a nézői véleményeket olvasva, többen a sokkoló jeleneteket hiányolták a zárásból, egy utolsó, igaz nagy csattanót. Szó se róla, a sorozat hét évada során behozott történetszálak alapján jogosnak mondhatjuk ezt, de Murphy-ék nem a meglepetés nélküli, nyugodt lezárással rontották el.
Az igazság az, hogy olyan mélyre került a Nip/Tuck, hogy már nem volt visszaút, a befejezés ugyanolyan hiteltelen lett volna meghökkentő jelenetekkel, mint amilyen volt a képernyőre került, lassan csordogáló, szentimentalista képsorokkal. Olyan sok karakteridegen jegyet hoztak be a készítők, hogy már nem érdekelt minket a szereplők sorsa, sőt, hogy őszinte legyek Julia, vagy Matt kapcsán legtöbbször már a sírjak-e vagy nevessek dilemma jött elő. Utóbbi a sorozattörténelem legszánalmasabb alakja, már-már az volt az érzése az embernek, hogy Murphy-ék direkt rakják minél rosszabb és ezzel együtt szürreálisabb helyzetekbe. A minden előzmény nélküli boldog befejezést mindenesetre ő is megkapta....
Sean bukaresti útját és a magához vett gyereket inkább nem kommentálnám, talán csak Christian utolsó jelenete volt méltó a régi színvonalhoz. Az ötödik évad óta íródott Nip/Tuck-os írások mindegyikében megjegyeztem, hogy a folyamatosan csökkenő színvonal ellenére még reménykedek egy méltó lezárásban. Sajnos ez nem jött össze, így zárszóként annyit tennék hozzá, hogy kedvenc plasztikai sebészeink Miami-ban eltöltött négy évadát bármikor merem ajánlani, sőt nem túlzás azt mondani, hogy a kultsorozat jelző is érvényes volt még akkoriban rá, a Los Angeles-be való költözést viszont jobb lenne elfelejteni - többek között ezért lett ilyen rendhagyó az értékelés.
Értékelés:
1-4. évad:
5.-7. évad: