Peak – jelentése tetőfok, illetve csúcspont. Az elmúlt közel egy év során a Peak TV a tévés iparág legtöbbet emlegetett kifejezésévé vált, melyet a sorozatok számának kiemelkedően nagy növekedése váltott ki. Nem létezhet többé olyan kijelentés, hogy nincs mit nézni, a kínálat minden eddiginél nagyobb, amit számos aspektusból lehet értelmezni és a következményeit számba venni. Mielőtt ezt megtennénk, nézzük meg miképp került a köztudatba a kifejezés, valamint vessünk egy pillantást a statisztikai mutatókra, amik ezt alátámasztják.

2015 nyarán mondta el sokat idézett beszédét John Landgraf, az FX elnöke a TCA-turné során, melynek lényegi pontja a következő volt:

There's arguably too much television.

Szabad fordításban: vitathatatlanul túlkínálat van a tévés piacon. A téma innentől kezdve a szakírók egyik kedvenc topikjává vált, rengeteg pro-kontra cikk született a témában. Landgraf állításait jól szemlélteti az FX Research cég által készített ábra:* 2016 januárjában az FX pontosította az adatokat, 2015-ben 412 szkriptelt sorozat került bemutatásra főműsoridőben az USA-ban.

Az elmúlt három év során mindegyik platformon – országos, fizetős kábel, basic kábelcsatornák és stream szolgáltatók – növekedés történt. Hat év alatt összességében közel 50%-os emelkedés történt a főműsoridőben bemutatott sorozatok terén. Ahogy az kalkulálható volt, az országos tévék esetében a legkisebb a növekedés, a fizetős kábelcsatornák (HBO, Showtime, Starz) esetében viszont már 76%. A basic kábelesek (FX, AMC, TNT, USA Network, etc.) kiemelkedő 174%-os emelkedése elsősorban annak tudható be, hogy számtalan olyan csatorna kezdett saját gyártású sorozat készítésébe, melyek korábban ezzel nem próbálkoztak.

A legnagyobb növekedés a stream szolgáltatóknál történt, a tendencia pedig folytatódni fog, a Netflix kínálata elképesztő iramban bővül, az Amazon is egyre inkább szélesíti portfólióját, idén pedig a Hulu is felveszi a kesztyűt. 2016-ben biztosan tovább fog növekedni a szkriptelt sorozatok száma, mindenki akar egy szeletet a tortából, legutóbb épp az Apple jelentette be az első saját gyártású sorozatát. Hozzá kell tenni, hogy a fenti adatok kizárólag a főműsoridős szkriptelt szériákra vonatkoznak, ha belevesszük a realityket is, akkor még nagyobb számot kapunk, tavaly ugyanis 750 valóságshowt (ebből 350 új volt) mutattak be csak az Egyesült Államokban.

A jelenlegi túlkínálat hatását többféleképpen lehet értelmezni: Landgraf a negatív oldalt erősíti, véleménye szerint több nagyon jó, adott esetben kiemelkedő sorozat elkallódik, nem fedezi fel a közönség, sőt adott esetben még a kritikusok sem. A nézettségek csökkenésének általános mivolta is a Peak TV jelenségre vezethető vissza, melyek problémát jelenthetnek hosszútávon, példának okáért a reklámbevételek visszaesését. Az FX esetében konkrét számokról tudunk, tíz év alatt 55%-ról 32%-ra estek vissza a reklámokból származó bevételek. Landgraf szerint a saját gyártású sorozatok növekedése meg fog állni a közeljövőben (2017 vagy 2018), az éles versenyben pedig lesznek olyan csatornák, melyek visszavonulót fújnak és nem, vagy kevesebb szériát készítenek majd.

Ellentétes véleményen van Ted Sarandos, a Netflix programigazgatója, aki természetesen a saját nézőpontjából szemléli az eseményeket. „Nincs olyan, hogy túl sok sorozat” Hasonlóan az előzőhöz, ezt az oldalt is erősítik további csatornavezetők, producerek és írók, akiknek elmondása szerint soha nem volt ennyire gazdag a kínálat és a nézők a lehető legszerencsésebb helyzetben vannak. Minden korábbinál több minőségi sorozat készül, az íróknak pedig a kínálat-kereslet törvényszerűsége miatt szintén szerencséjük van a jelenlegi felállással.

Nem tisztem egyik oldal pártját sem fogni, ami viszont egyértelműen kijelenthető, hogy a televíziózás egy újabb korszakba érkezett, a golden age (aranykorszak) helyett ma már a platinum age (platinum korszak) kifejezés van elterjedőben. Élvezzük ki, ameddig tart.