Most, hogy már rég mindenki kiheverte az év végi toplistadömpinget, ideje pótolnom egy elmaradásomat. Talán még emlékeztek rá, hogy tavaly januárban összeállítottam egy top 10-es listát a legjobb tévésorozatos snittekről; az ötletetet Kristopher Tapley-től loptam, aki immár évek óta szedi össze a kedvenc filmes beállításait zseniális rovatában. Gondoltam, majd én is megpróbálok rendszert csinálni belőle… aztán majdnem nem lett az egészből semmi.

Az év első felében még szorgosan gyűjtöttem a pillanatképeket, de aztán csúnyán ellustultam, és egyre kevésbé figyeltem oda az éppen nézett sorozatok fényképezésére, snittelésére. És hát utólag kissé nehezebb komplett évadokat újranézni hatásos beállításokat keresve, mint az éves filmtermésben böngészni. Szóval – bár valószínűleg senkit nem izgatnak az ilyen háttérsztorik/nyavalygások – majdnem kukáztam az éves rovat ötletét, aztán végül mégiscsak erőt vettem magamon, és elkészítettem a 2013-as listát.

Talán a fentebb elmondottaknak is köszönhető, hogy az év első felében futott sorozatok erősen túl vannak reprezentálva a listámon, de az is igaz, hogy a 2013-as kedvenceim java az első félévben került képernyőre. Az évösszegző bejegyzéseinkben – meg az Epizodisták podcastben – többször is említésre került, hogy 2013 elképesztően sok remek újonccal gazdagította a tévés palettát, ez is megmutatkozik a snittes listámon. És ami még érdekes lehet, hogy a tavalyi helyezettek közül mindössze két sorozat tudott idén is labdába rúgni.

De elég is a szóból, jöjjenek a beállítások, amelyek 2013-ban a legnagyobb hatást gyakorolták rám.

10.

Parks & Recreation 5x14 – Leslie and Ben
Fényképezte: Tom Magill

A szitkomok kicsit mostoha sorsra jutottak tavaly is, és idén is, miközben a listát válogattam – részben, mert a komédiákra nem jellemző annyira a látványos, emlékezetes operatőri munka, bár egy-egy frappánsabb vizuális geg alighanem megérdemelné, hogy felkerüljön egy ilyen listára.

Ami azt illeti, a Parks and Recreation sem a virtuozitása miatt érdemelte ki a tizedik helyet, hanem azért, mert ebbe az egy snittbe sikerült belesűríteni a sorozat leglényegét, egyszerű, szívből jövő őszinteségét – nem véletlen, hogy a csatorna is ezt használta promóanyagnak. A főszereplő, Leslie Knope esküvője után, alig néhány másodpercre bevágott kép a virágos háttér és a téma ellenére mentes a giccstől, a szereplők testtartása, a kép elrendezése harmóniát, békét, szeretetet sugároz – márpedig ha van sorozat, amely nem akar mást, mint hétről hétre boldoggá tenni a nézőit, akkor ez az.

9.

Southland 5x09 – Chaos
Fényképezte: Dana Gonzales

A TNT zsarudrámája rengeteget köszönhet a képi világának: ahhoz, hogy úgy érezzük, a járőrökkel és nyomozókkal együtt mi magunk is benne vagyunk a sűrűjében, legalább annyira kellett a profin kivitelezett kézikamerázás, mint a természetes dialógusok és a hétköznapi ügyek. Dana Gonzales kamerája végig a járőrök közvetlen közelében marad, akár futva üldöznek egy gyanúsítottat, akár személyes problémáikkal küszködnek.

És akkor is, amikor két félőrült gengszter túszul ejti őket: kevés olyan feszült, idegileg és lelkileg is kimerítő epizódot tudnék mondani az utóbbi évekből, mint a „Chaos”, pontosan azért, mert testközelből tapasztalhatjuk meg a szereplők traumáját. Az általam választott, nem hivalkodó, de annál hatásosabb, fél perces snitt alatt a kamera végig a platós kocsi rakterében marad, a gúzsba kötött szereplők lábánál, nyomasztó közelségben, és csak egy-egy pillanatra mutatja meg az ablakon át, hogy a bűnözők hová viszik őket, átragasztva a nézőkre is a teljes kiszolgáltatottság érzését.

8.

 The Good Wife 4x18 – Death of a Client
Fényképezte: Fred Murphy

Annyit éltetjük a The Good Wife-ot a szenzációs forgatókönyv és a pazar színészi gárda miatt, hogy hajlamosak vagyunk elsiklani afelett, milyen eszméletlenül profi és országos drámákhoz képest meglepően innovatív a sorozat technikai megvalósítása, elsősorban a vágás és a fényképezés együttese: gondoljunk csak egy-egy fergeteges, epizódzáró smash cut-ra, vagy az ötödik évad legjobb epizódjainak szenzációs, feszes, lendületes kamerakezelésére és ritmusára.

A kedvenc negyedik évados snittem is a vágó (Matthew Kregor) és az operatőr közös érdeme: Peter Florrick békaperspektívából, a földre küldött ellenfele nézőpontjából látszó, fenyegetően tornyosuló alakja azért hökkenti meg úgy a nézőt, mert előtte, amikor behúz egyet politikai vetélytársának, egy hirtelen vágással egy pillanatra elsötétül a kép, mintha filmszakadás lenne. Kreatív, váratlan, felvillanyozó és vicces stílustörés, egyből tudtam, hogy helye lesz a listán.

7.

 Treme 4x02 – This City
Fényképezte: Ivan Strasburg

Ezzel el is érkeztünk az első visszatérőhöz: David Simon sorozata tavaly egy elegáns, vágás nélküli kocsizós beállítással képviseltette magát a listán. A rövidre szabott utolsó évadból több jelöltem is volt, a sorozat záróképe például tökéletes tematikai összefoglalását adja a New Orleansban játszódó történet legfőbb motívumainak és üzenetének.

Végül aztán egy szerényebb, megkapóan szép beállításra esett a választásom, amely éppen az egyszerűségénél fogva mélyen megérintett. A makacs törzsfő és a nem kevésbé akaratos bártulajdonos csendes, meghitt kompozíciója az egész évadot belengő, elégikus hangvételt tükrözi; a felülnézeti kép bennsőséges, de nem tolakodó, és a két alak szoros összetartozását még a környezet is hangsúlyozza, olyan, mintha a párnák és bútorok óceánjának közepén lebegnének kis szigetet alkotva, egymásba kapaszkodva. Utólag ugrott be, hogy mire emlékeztet: a cannes-i filmfesztivál gyönyörű 2013-as plakátja jutott róla eszembe.

6.

 Breaking Bad 5x16 – Felina
Fényképezte: Michael Slovis

Egy percig sem volt kérdéses, hogy a Breaking Bad idén is képviseltesse magát az év beállításai előtt tisztelgő listán. Tavaly két helyet is sikerült megkaparintania; bár az ötödik évad második fele jóval erősebb lett, mint a 2012-es etap, az idei mezőnyben nem tudott duplázni (ellentétben egy másik sorozattal…), de azt hiszem, Michael Slovisnak így sincs oka panaszra.

A lista összeállítása előtt újranéztem (részben átpörgetve) az utolsó nyolc részt, mert ezúttal nem égtek bele az agyamba olyan ikonikus képek, mint tavaly, és kíváncsi voltam, hogy megakad-e a szemem valamelyik beállításon. A finálé végéhez érve aztán egyértelmű lett, melyik képnek kell bekerülnie: az utolsóelőtti snitt szavak nélkül összegzi Walter White sorsát, karakterét, teljes életútját. A férfi, aki a kiteljesedést és titkos vágyait hajszolva önmaga elmosódott, eltorzult énjévé vált, és a fémtartály, mely megváltást és pusztulást hordozott a számára, és amit – akárcsak minden mást a környezetében – végérvényesen bemocskolt. Ecce homo.

Holnap jön az 5-1. helyezett, ne hagyjátok ki!