Az HBO tavaly nagy reményekkel várta a True Blood premierjét, úgy gondolták Alan Ball új sorozata lehet majd a csatorna következő zászlóshajója. Az első pár rász nézettsége azonban nem ezt igazolta, ráadásul a kritkák is igen vegyes képet mutattak. Ám még mielőtt igazán elkezdhettek volna aggódni, egyre több néző kezdett bekapcsolódni, a ratingek szépen fokozatosan emelkedtek. A növekvő tendencia még most is tart, így nem csodálkozhattunk azon, hogy a napokban a TCA turné keretein belül megkapta a harmadik évados berendelést. A nézettség szemléltetésére egy adat: a pilotot 1.4, míg a 2x06-ot 3.8 milliónyian látták...

Azért is hoztam fel a lassan kialakuló sikert, mert nagyjából ez játszódott le nálam is. A pilot igencsak közepesre sikerült, és mivel nem volt javulás a következő két résznél sem, így ideiglenesen kaszáltam. Idővel adtam neki még egy esélyt, és jól tettem, megfogott a hangulata és tegyük hozzá, hogy egy Lizzy Caplan-féle mellékszereplés egy sorozatnak sem tesz rosszat.

Mindezzel együtt az első évad minősége nemcsak az elején látott bakik miatt, de később is hullámzó volt. Főleg Ball-hoz képest voltak szokatlanok a történetvezetési bakik, és a karakterizáció is kívánnivalót hagyott maga után. Az első évad összeségében 6/10 környékén mozgott nálam.

Az ezúttal nyáron elstartoló második etap már jóval összeszedettebb, és a a kifogásolt hibákat is nagyrészt sikerült kijavítani. Ennek egyik fontos összetevője, hogy sikerült úgy felépíteni az évadot, hogy minden karakter érdekes történetszálat kapjon. A szereplőket pedig valamelyest elmélyítették, ugyan Ball még tud ennél jobbat is, de már jó úton haladunk.

Emlékszem, az első évad fináléjakor nem igazán örültem a Jason-féle irányvonalnak, de jó irányba vitték el a dolgot. Sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legjobb sztorivonal eddig Jason-höz, illetve a Fellowship of the Sun (aka vámpírgyűlölő szekta) általi kiképzéshez kapcsolódik. Gyakran egy kis humorral is vegyítve a történetet, nem csoda, a karakter naivságát, áh mit szépítsem bugyutaságát ki is kell használni.

Az első pár részben Sookie és Bill úgymond a kapcsolatukon, illetve az azt hátráltató tényezőkön dolgozott. Az egyik ilyen Jessica, azonban okosan nem húzták ezt sokáig, és a karakternek is jót tett, hogy a hisztiző kiscsajból egy érdekes és szerethető szereplőt faragtak. Hozzáteszem ez nemcsak az írók, hanem a fiatal vámpírt alakító Deborah Ann Woll-nak is köszönhető. Sookie-ék számára így a fő problémát már nem ő, hanem egyrészt kis szöszink balul sikerült szektába való beépülése, valamint érzelmes vámpírunk teremtőjének visszatérése okozza.

Az évad fő pozitívumai közé tartozik Eric játékidejének megnövelése is, talán a TB legjobb, legérdekesebb karakteréről van szó. Az ezeréves vámpírt Alexander Skarsgard (Stellan fia) alakítja, akivel már David Simon minisorozatában, a Generation Kill-ben is találkozhattunk. Hasonlóan ottani játékához, ezúttal is rendkívül karizmatikus alakítást hoz. Nemcsak Bill, hanem az ő teremtésének történetét is megkapjuk, a múltbe révedő jelenetek eddig kivétel nélkül jól sikerültek. A többiekre most külön nem térnék ki, de a már dicsért felépítettség itt is megfigyelhető, több karakter története is szépen lassan összeér.

Értékelés: