Mikor Joss Whedon 2007 végén, elsősorban Eliza Dushku unszolására ismét sorozatkészítésre adta a fejét, egy valamit szinte biztosra vettem: a Fox-hoz semmilyen körülmények között nem megy majd... Már a mondat felépítéséből is érezhető, hogy tévedtem, ismét azt a csatornát választotta, melynél egyszer már igencsak pórul járt. Mintegy hét évvel ezelőtt ugyanis a Firefly-al igencsak elbántak a Fox-nál, szinte nulla promócióval és a részeket felcserélve adták le, így szemernyi esélyt sem hagytak a sikerre....

A későbbi DVD kiadás, melyen már a Whedon által elképzelt sorrendben szerepeltek az epizódok, hatalmas siker lett és kult státuszba emelte a sorozatot. Később ráadásul egy mozifilmmel le is zárta történetét, ez volt a Serenity. A Fox ragaszkodása Whedon-hoz az előbb említettek miatt még érthető is lenne, de Joss barátunk lépése érthetetlennek tűnt akkor... és most is az. Hiába mondogatta bőszen, hogy ez már egy új Fox vezetés, maximálisan megbíznak benne, a csatorna ismét beleszólt a kreatív döntésekbe, az eredeti pilotot újraforgatta, Whedon pedig kénytelen volt szétszórni azt a későbbi részekben.

Ezt követően is kontroll alatt tartották sorozatot, elsősorban az egy rész, egy eset sémát erőltették, mely igen szépen gallyra is vágta Whedon előzetes elképzeléseit. Persze a filler részeket is jól meglehet írni (sőt), így azért Joss barátunk is ludas a dologban, de mindezzel együtt el lehet képzelni milyen az, amikor egy előzetesen felépített koncepciót ki kell dobi az ablakon, vagy éppen "csak" jelentősen eltérni tőle. Az első öt rész színonvalának részletesebb elemzésébe nem is bocsátkoznék, nagyjából a gyenge és az ötlettelen jelzők ismétléseinek, szinonímáinak halmozásából állna. Egyébként anno a pilot után dobtam a sorozatot és csak azért került sor a nyári darára, mert az 1x06-tól kezdődően többen is minőségjavulásról számoltak be.

Bár a Fox ezt követően is noszogatta Joss-t, de úgy tűnt akkortól hagyták dolgozni, valószínűleg az igen szerény ratingek hatására már mindegy-mindegy alapon ráhagyták a dolgot. A teljesen új sorozatot láttunk innentől kijelentés azért mindenképp túlzás lenne, de tény, hogy egy komoly, pozitív irányú változás állt be.

Az átívelő szál erőltetése jót tett a sorozatnak, de érdekes módon ezúttal a filler részek is jobban működtek, ilyen az, amikor valaki előre tud tervezni és megfelelő ütemben betenni a főszálat ugyan hanyagoló, de karaktermomentumokra tökéletesen megfelelő fillereket. Az évad második fele képes volt egy átlagos, jó szintre beállni, itt már nyoma sincs az elején látott bizonytalanságoknak, sőt az 1x08-as Needs és 1x09-es a Spy in the house of Love kapcsán a remek jelzőt sem érzem túlzásnak. A finálé is tetszett, leszámítva az utolsó néhány percet... pedig akkor még nem is tudtam, hogy az 1x12 utolós jelenete teljesen megegyezik az eredeti pilot végével...

Még mielőtt a csak DVD kiadáson fellelhető 1x00 (original pilot) és a jövőben játszódó 1x13-as Epitaph One tárgyalásába kezdenék, a színészekről szólnék néhány szót. Ezen a téren is több kritikát kapott a Dollhouse, sajnos nagyrészt jogosan... leginkább az Echo-t alakító Eliza Dushku-t, valamint a babaház után kutató FBI-ügynök szerepében feltűnő Tahmoh Penikett-et lehet elmarasztalni. Ugyan azzal eddig is tisztában voltunk, hogy nincsenek komoly tehetséggel megáldva, de azt nem gondoltam volna, hogy lassan már az anti-tálentum címkét kell rájuk aggatni.

Szerencsére azért volt ellenpólus is, elsősorban a Victor-t alakító Enver Gjokaj-t, illetve a babaház egyik vezetőjét játszó Olivia Williams-et lehet kiemelni. A többiekre a szolid, közepes teljesítmény volt a a jellemző. Topher-ről még annyit, hogy ugyan sok bírálatot kapott, és valóban sablonokból építették fel karakterét, de számomra végig szimpatikus volt. Franz Kanz-ot leginkább az Epitaph One-ban nyújtott teljesítményéért illeti dicséret.

Mivel már elég sokszor hivatkoztam, mind az eredeti pilotra, mind az 1x13-as, műsorba nem kerülő részre, végezetül róluk essen szó. Whedon itt bizonyítatta be végleg, hogy igenis bőven van szufla a sztoriban, ha hagyják őt dolgozni, akkor képes megfeleni a rajongók elvárásainak. A két pilotot nem is érdemes összehasonlítani, az eredeti ugyanis mindenben felülmúlja, remekül vezeti be a történetet, végig jó iramot diktál, és kellő lökést ad(na) ahhoz, hogy a következő résznél is ott legyél.

Az Epitaph One pedig az alacsony költségvetést egyensúlyozva, kreativitásával, hangulatával próbálja megfogni az embert, sikerrel. Merész húzás volt Whedon-tól és majd csak szeptembertől tudjuk megmondani, hogy mennyire zökkenőmenetesen tudja majd beilleszteni a történetbe, de önmagában vizsgálva a legjobb Dollhouse epizódnak bizonyult.

A TCA-tour-ról kiszivárgott információk alapján a Fox a második évadban már nem szól bele a kreatív döntésekbe, hagyják dolgozni Joss-t (azért mérget még ne vegyünk rá).

Értékelés: