Sokáig türelmes voltam a harmadik évaddal szemben, úgy gondoltam, hogy az eddigiekhez hasonlóan ezúttal is majd a negyedik, ötödik rész környékére áll igazán össze a történet és kezd felfelé ívelni a színvonal. Tévedtem, idén nem láttunk hasonló fejlődést, sőt egy vontatott és hatásvadász elemekkel telerakott évadot kaptunk. A kép alatt spoilerek társaságában megpróbálok a címben feltett kérdésre választ adni.

Tavaly látszódott a tudatosság, az ahogy Alan Ball-ék okosan felépítették és kibontották az adott történetszálakat, és egyúttal a karakterek között is jól osztották el a játékidőt, valamint a szerepeket. Idén ebből szinte semmit nem láttunk, helyette gyenge és sokszor kapkodó történetvezetésben, valamint öncélú jelenetek sokaságában volt részünk. A karakterek többségével egyszerűen nem tudtak mit kezdeni és többek között ennek köszönhetően a drámai jelenetek sem működtek. A konfliktusok felvezetése és azok megoldása szintén hagyott kívánnivalót maga után, amit a második évadban szépen végigvezettek azt itt összecsapták.

Egyedül az Eric-hez és Russell Edgington-hoz köthető szálak kapcsán voltam elégedett, előbbi végre több játékidőt kapott, de ugyanígy örvendetes volt Mississippi vámpírkirályának történetbe való illesztése is. Edgington, egyben a sorozat egyik legemlékezetesebb jelenete a televízió épületében véghezvitt akciója, valamint az azt követő monológja volt, viszont negatívumként kell felhozni, hogy a szerelme elvesztése utáni hadjáratából többet is ki lehetett volna hozni. Sookie és Bill az elmúlt évadokhoz hasonlóan ezúttal is antipatikusak voltak számomra, kettejük szerelmi története érdektelennek bizonyult, a tündéres rész pedig majdnem 'jumping the shark' momentumnak felelt meg.

Jason és Andy tavaly remek kettőst alkotott, ezzel szemben a harmadik évadban csak szenvedtek. A butább, de mégis szimpatikusabb Stackshouse testvér esetében az új barátnő és a hozzá fűződő vérfarkasos, valamint 'V' sztori behozatala egyértelműen rossz húzásnak bizonyult. Jessica karakterében ugyan lenne lehetőség, de ezt képtelenek kiaknázni, az írók már jó ideje nem voltak képesek érdekfeszítő sztorit írni köré.

Tara kapcsán a drámainak szánt részek nem tudták elérni a céljukat, a karakter már az első évadtól kezdődően ellenszenves volt és ez idén sem változott. Lafyette végre megtalálta élete párját egy boszorkány képében, aki igazi foglalkozását tekintve nővér és természetesen férfi.... Sam esetében erőtlennek bizonyult a családi szál és emellett a régi énje miatt több karakteridegen jegy is előkerült. Mint látható a történetszálak nagy része unalmas és kiszámítható volt, Ball-ék inkább könnyebbik utat választották, az öncélú szex és erőszakos jelenetekkel próbálták meg fenntartani a nézők figyelmét.

A második évadhoz képest komoly minőségbeli visszaesés következett be, ugyan a True Blood köszönhetően a kiváló 5 millió feletti nézettségének még évekig műsoron lesz, én csak akkor maradok a sorozat mellett, ha jövőre sikerül kiköszörülni ezt a csorbát.

Értékelés: