Az utóbbi évek egyik legjobb ongoing (folytatásos) képregényének adaptációja, a készítő a zseniális Frank Darabont, a csatorna pedig az AMC, mely az HBO és az FX mellett a minőségi televíziózás zászlóshajójának tekinthető.

El lehet ezt egyáltalán rontani? - a pilot megnézését követően erre határozott nemmel kell válaszolnom, a The Walking Dead pontosan olyan lett, mint amilyennek előzetesen elképzeltük: grandiózus vállalkozás, mely során a készítők figyelme minden egyes részletre kiterjedt, egy sötét, depresszív világot tártak elénk, mindezt pedig kiváló jellemábrázolás egészítette ki. Az első rész tökéletesen átadja a képregény hangulatát, nem véletlen, hogy az azt megalkotó Robert Kirkman szinte megállás nélkül áradozik a sorozatról. A kép után spoilerek társaságában folytatom.

A sorozat felütése, miszerint a főszereplő a kórházban való felébredést követően szembesül a zombi apokalipszissel, hasonlatos ugyan Danny Boyle, 28 nappal később című filmjének kezdésével, de Kirkman-t aligha lehet plágiummal vádolni. Egyrészt minimális eltérés van a képregény és a film premierje között, másrészt az ezt követő eseményekben nagyon kevés hasonlóságot lehet felfedezni. Rick Grimes seriffhelyettes a kórházból kijutva a családját indul el megkeresni, de nem jár sikerrel, a jelekből ítélve elmenekültek a városból. A sors összehozza őt egy, a gyerekét immáron egyedül nevelő apával, aki mesél neki a fertőzésről, valamint annak terjedéséről. Pár nap elteltével Rick Atlanta felé veszi az irányt, a célja természetesen nem lehet más, mint feleségének és gyermekének felkutatása.

Darabont korábbi filmjeiben (A remény rabjai, Halálsoron, A köd) már nem egyszer bizonyította, hogy kiválóan ért az atmoszférateremtéshez, és ezt most a Walking Dead-ben is bemutatta nekünk. Viszonylag kevés párbeszédet hallhatunk a 67 perc alatt, ezek alatt viszont olyan feszült légkör uralkodik, mely pillanatok alatt a székhez szegezi a nézőt. A pilot kifejezetten lassú tempót diktál és ez egyértelműen az előnyére válik, ugyan egy globális katasztrófáról van szó, de egy karakterközpontú történet esetében fontos, hogy elég időt hagyjunk a jellemábrázolásnak.

A főszereplővel együtt fedezzük fel ezt a kilátástalannak tűnő új világot, Rick reakciói teljesen hitelesnek hatottak, egy cseppnyi mesterkéltséget sem lehetett érzékelni. Kifejezetten tetszett a családi házba való visszatérése, itt tudatosul benne először a tragédia súlya és egyszerűen csak szeretne felébredni ebből a rémálomból. Andrew Lincoln kiváló választás volt Rick Grimes szerepére, de a feleségét elvesztő Lennie James is meggyőző alakítást hozott. A többiek egyelőre kevés játékidőt kaptak, Jon Bernthal castingja mindenesetre jó döntésnek tűnik, Sarah Wayne Callies-é már kevésbé, a későbbiek során pedig még több mellékszereplővel fogunk megismerkedni.

Bernthal és Callies közös jelenete volt egyébként a pilot egyetlen gyenge pontja, elhamarkodottnak éreztem kettejük összehozatalát. Térjünk azonban vissza a pozitívumokhoz, külön ki kell emelnem a rendkívül alapos munkát végző maszkmesterek munkáját, elsőrangú teljesítménnyel rukkoltak ki. Darabont egy pár hónappal ezelőtti nyilatkozata szerint az AMC egy-két káromkodást kivéve nem kötötte meg a kezüket és ez szerencsére a piloton is látszott. Amennyiben zombikról készítünk sorozatot, elengedhetetlen a vér használata, és ezt be is tartották a készítők, sőt Rick lovának esetében majdnem túl is lőttek a célon.

A pilot hozta az előzetes várakozásaimat, az első részt követően legfeljebb csak azt sajnálom, hogy milyen rövid, mindössze hat epizódból álló első évadban lesz részünk. Remélhetőleg az október 31-én, Hallowen-kor bemutatásra kerül pilot nézettsége a tervek szerint alakul majd, és megvalósulhat a 13 részes második etap is.

Értékelés: