Top 10 – a legfájdalmasabb első évados kaszák

A bejegyzéshez mellékelt olvasási útmutató:
 
  • Nem szabad nekiállni az olvasásnak, amíg nem vettél magadhoz elegendő mennyiségű papírzsebkendőt.
  • A cikk olvasása alatt a következő tünetek léphetnek fel: dühkitörések, mely egy idő után mérhetetlen gyűlöletbe fog átmenni néhány tévécsatorna fejese iránt.
  • Ellenállhatatlan kényszer a listában szereplő sorozatok azonnali ledarálására, melynek még a jó idő sem szabhat gátat.
  • Végül, de nem utolsósorban, gyötrődő várakozás és persze kíváncsiság, hogy mi lesz a következő top 10-es összeállításunk Gaines kollégával. 

10. Wonderfalls (Fox, 2004)

Te mit szólnál hozzá, ha egyszer csak megszólítana egy viaszoroszlán játékfigura? Aztán egy plüssmaci, meg egy kerti dísz flamingó. Majd mindenféle értelmezhetetlen instrukciókkal bombáznának, és addig nem hagynának békén, amíg nem követnéd az utasításaikat. Merthogy pontosan ez történik Jaye Tylerrel, a kibukott filozófiahallgatóval, aki egy lakókocsiban él, és a Niagara-vízesés ajándékboltjában dolgozik.

Bryan Fullernek volt néhány jól sikerült, meseszerű, melegszívű sorozata, de messze kimagaslik közülük a 2004-es Wonderfalls, elsősorban a gyönyörű, igézően kék szemű, szenzációsan fintorgó, szarkasztikus Jaye-nek köszönhetően, azóta is bánom, hogy Caroline Dhavernast nem láthattuk viszont hasonló színvonalú produkcióban. A FOX nem habarodott bele a sorozatba, nem tudott mit kezdeni az egyedi hangvétellel, és négy rész után levette a műsorról - a DVD-kiadásra, hál istennek, felkerült mind a 13 leforgatott rész.

9. Lone Star (Fox, 2010)

A Fox ismét bevállalós volt és egy a megszokott sémáktól eltérő sorozatot vállalt be, sajnos azonban megint gyors bukás lett belőle. A Lone Star egy kettős életet élő szélhámos történetét mutatta be, az egyikben egy nyugalmas kisvárosi, idilli életet él a barátnőjével, a másikban pedig mozgalmas, nagyvárosi forgatag várja, ahol a gazdag olajmágnás lányát vette el és egyúttal az após cégében is fontos pozíciót szerzett. A probléma ott van, hogy az egyébként zseniális svindler mindkét nőbe szerelmes lesz és nem tud, sőt igazából nem is akar választani a két nő között.
 
Kyle Killen egy kiválóan megírt, többdimenziós karaktereket felvonultató, a gyönyörű fényképezésnek és karaktercentrikusságnak köszönhetően független filmes érzést keltő pilotot (az időközben a Csodálatos Pókember rendezőjévé avanzsáló Marc Webb közreműködésével) rakott le az asztalra, mely sajnos csak egy további részt élt meg. A botrányos nézettségnek köszönhetően a Fox két epizódot követően levette a műsorról, és bár többször ígéretet tettek arra, hogy a további négy leforgatott rész is műsorra kerül, ez azóta sem realizálódott. A sorozat készítőjének és főszereplőjének pechszériája ráadásul azóta is tart, Killen Awake című sorozatát szinte bizonyosan elkaszálja az NBC az első évad végén, míg a főszereplő James Wolk egyelőre nem tudja befutni azt a karriert, amit a Lone Star alapján jósoltunk neki.

 

8. Thief (FX, 2006)

Sorozatnak indult, hatrészes minisorozat lett belőle. Az FX 2006 tavaszán mutatta be történetének legnyomasztóbb sorozatát, ami a The Shield, a Rescue Me és a Damages csatornájánál elég nagy szó. Andre Braugher Emmy-díjat érdemlő, lenyűgöző alakítást nyújt Nick Atwater mestertolvaj szerepében, akinek egyszerre kell megbirkóznia egy, a kínai maffia haragját kiváltó bankrablás következményeivel, egy súlyos családi tragédiával és a csapata után nyomozó, korrupt zsaruval.

Az atmoszféra eszméletlenül erős, néha szinte már fojtogatóan telepszik ránk: a pilot konkrétan egy kivégzéssel zárul, a történet ráadásul a Katrina-utáni New Orleansban játszódik, hogy még a környezet is depresszív legyen. Az életkedvünk tehát nem fog megjönni tőle, de bátran ajánlható a vérbeli anithősök és komor FX-drámák kedvelőinek.

7. The Middleman (ABC Family, 2008)

Ennek a furcsa kis sorozatnak semmi keresnivalója nem lett volna az ABC Familyn, érthetetlen, hogyan kerülhetett 2008-ban adásba - de nem lehetünk elég hálásak azért, hogy láthattuk. Javier Grillo-Marxuach saját képregényét ültette át a kis képernyőre, melyben a művésztanonc Wendy Watson egyik napról a másikra egy X-Akták szerű titkos szervezetben találja magát, a furcsa ügyeket kivizsgáló Middleman segédjeként. A 12 epizód elképesztően abszurd ötletparádét vonultatott fel (terrakotta-orgyilkosok! gorilla-maffiózók! vámpírkesztyűbáb!), tömve volt popkulturális utalásokkal (az egyik szereplő dalszövegekben beszélt), okos vizuális gegekkel, Sorkint megszégyenítő géppuska párbeszédekkel, whedoni humorral.

A sorozat szíve-lelke azonban a Middleman és Dub-Dub párosa: Matt Keeslar a régimódi amerikai Hőst keltett életre, aki tejet iszik, és nem tűri a káromkodást, míg Natalie Morales természetes bájjal, nagy adag iróniával és kifogyhatatlan lelkesedéssel vágott neki az újabb és újabb kalandoknak. A kasza a 12. résznél csapott le, a finálét már nem forgathatták le a készítők, ám a 2009-es Comic-Conon a színészgárda egy fergeteges hangulatú szkript-felolvasással kárpótolta a fanatikus rajongókat.

6. EZ Streets (CBS, 1996) 

Ha Paul Haggis és korai halált halt sorozat, akkor először a The Black Donnellys juthat eszünkbe. Holott Haggis egyszer már megjárta a kaszával, egy, a korát megelőző, komor hangulatú sorozattal, amely ma az FX-en vagy az AMC-n egymás után zsebelné be a díjakat. Az EZ Streets főhőse egy mocskos(nak hitt) zsaru, aki a társa halála után parkolópályára kerül, hogy aztán beépített ügynökként vessék be egy kiszámíthatatlan gengszterfőnök ellen, miközben saját kollégáiban sem bízhat. Ráadásnak kapunk még mazochista ügyvédnőt, korrupt politikust és frissen szabadult bűnözőt, valamin egy vészjósló összeesküvést.

A youtube-on sokáig elérhető volt a másfél órás pilot, és áldom a szerencsémet, hogy még meg tudtam nézni, mielőtt levetették volna. A rendezés mozifilmes színvonala még ma is meghökkentő lenne, hát még 1996-ban, a gyomorbavágó fordulatok és a paranoia az Aliast idézi, és Joe Pantoliano talán élete legjobb alakítását nyújtja a gengszter szerepében. A CBS nem kért a sötét bűnügyi sorozatból, és kétszer is elkaszálta: először a dupla pilot után, majd 1997 tavaszán, amikor - az első két rész megismétlése nélkül - újraindította, a gyenge nézettségre hivatkozva. Jellemző, hogy az akkor gyatrának számító 5.9 milliós nézettségért ma ölni tudnának az országos csatornák.

5. Rubicon (AMC, 2010)

Az AMC első olyan lépése, mely után haragudtam az addig szinte hibátlan mérleget felvonultató, a sorozatgyártásba új, egyedi színt hozó csatornára. A 70-es évek paranoid thrillerjeire hajazó Rubicon volt az első kaszájuk, mely bár gyenge nézettséget produkált, úgy gondolom, hogy presztízsből meg lehetett/kellett volna tartani. Ami pedig még frusztrálóbbá teszi a döntésüket, hogy ezt követően két, gyenge közepesnek is csak jóindulattal nevezhető, ráadásul szerény nézettséget produkáló sorozatot kértek be, a csatornának rossz sajtót produkáló The Killing-et és a western műfaj ellenére teljes érdektelenségbe fulladó Hell on Wheels-t .

Öröm az ürömben, hogy legalább kaptunk egy 13 részt megért, viszonylag lezártnak tekinthető, a hírszerző ügynökségek munkáját minden addiginál pontosabban bemutató, a jelenlegi tévés kínálatot tekintve unikumnak tekinthető sorozatot. Természetesen a Rubicon kapcsán is felmerült a ‘talán másik csatorna majd átveszi’ gondolat, James Poniewozik, a Time újságírója viccesen meg is jegyezte, hogy a sorozat rajongói a kertjükben elkezdhetnek négylevelű lóhere után kutatni és egy borítékban feladni őket az AMC-nek… A költözés és a második évad a papírfromának megfelelően csak a rajongók vágyálma maradt.

 

4. Freaks and Geeks (NBC, 1999)

Judd Apatow manapság az egyik legsikeresebb producer-rendezőnek számít (a vígjáték műfajon belül) Hollywood-ban, a karrierjét azonban, mint oly sokan mások, a tévében kezdte. Nem is akárhogyan, a Freaks and Greeks és Undeclared című sorozatai egyértelműen kult státusznak örvendenek és ha igazán minőségi tinisorozatra vágysz, akkor e két széria kihagyhatatlannak minősül. A két sorozat azonban a rövid élettartam kapcsán is egyezéseket mutat, a mi listánkra az NBC-n bemutatásra kerülő Freaks and Geeks került be.

A sorozat egy amerikai gimnázium világába kalauzolt el minket, ahol a nagymenő-balhés fiatalok és a kockafejek egyaránt terítékre kerültek és egy realista, de a humort sem nélkülöző korképet festett le nekünk Apatow. A szereplők között számos ma már beufott színészt találunk, a teljesség igénye nélkül James Franco, Seth Rogen, Jason Segel, Linda Cardellini, vagy éppen Busy Phillips. Az NBC a gyenge nézettség miatt 12 részt követően levette műsoráról, a DVD-re természetesen mind a 18 elkészített epizód rákerült.

3. Luck (HBO, 2012)

A legfrissebb, a legfurcsább körülmények között megszülető és egyben az egyik legfájdalmasabb kasza. Elnézést kérek a felsőfok túlzásba viteléért, de a Luck esetében úgy gondolom, hogy megengedhető, sőt talán szükségszerű is a ‘leggel’ kezdődő jelzők használata, hiszen egy olyan sorozattól kellett idő előtt búcsút vennünk, melynek kilenc epizódja jó eséllyel örökre beleégett annak a kevés nézőnek az emlékezetébe, akik végig követték a lóversenyek világát bemutató alkotást. David Milch és Michael Mann gyönyörő nyelvezetű és rendkívül erős képi világgal rendelkező drámáját az HBO a premiert követően ugyan egyből megújította, de mivel a forgatás során már a harmadik ló pusztult el, a csatorna fejesei  a készítőkkel, David Milch-hel és Michael Mann-nal egyetértésben úgy döntöttek, hogy nem folytatják tovább a sorozatot.

A döntés sokként érte az amerikai kritikusok nagy részét, valamint a rajongókat, de bármennyire is fájó, azt kell mondjam, hogy az HBO az állatok védelme érdekében és persze a saját presztízsük megóvása miatt ésszerű döntést hozott. A második évadból két részt tudtak leforgatni, azóta sem tudni, hogy mi lesz ezeknek a sorsa. A tévézés történetének egyik nagy zsenije David Milch tehát nem tudta végigvinni élete főművét, de legalább az vigasztalhat minket, hogy a gyorsan szívünkhoz nőtt karaktereket és lehengerlő alakításokat felvonultató Luck így is kerek egésznek tekinthető. 

 

2. Terriers (FX, 2010)

Az elmúlt években fájóan sok kiváló kábeles sorozattól kellett túlságosan hamar búcsút vennünk, de talán egyiknek a szereplői sem kerültek annyira közel szívünkhöz, mint a napfényes Ocean Beach lepukkant magánnyomozói. A 2010-es Terriers, Ted Griffin, Shawn Ryan és Tim Minear FX-sorozatának hősei, Hank és Britt nem voltak tökéletesek, gyarlóbb impulzusaik néha sötét tettekre sarkallták őket, ám szívós kitartásuk, igazságérzetük, humoruk és elsősorban szoros barátságuk révén a kábeles színtér legszerethetőbb karaktereivé váltak.

A sorozat ugyanolyan mesterien szőtte az átívelő szálakat, mint a magánéleti drámákat, színes és érdekes mellékalakokkal népesítette be a kaliforniai kisvárost, az utóbbi évek legjobb főcímdalával ajándékozott meg, és szép, kerek lezárással búcsúzott. Sajnos a nézők nem találtak rá erre a gyöngyszemre, de a sorozat különleges voltát bizonyítja, hogy az FX vezetője, John Landgraf példátlan módon külön sajtótájékoztatót szervezett, hogy a kasza miatt szabadkozzon.

1. Firefly (Fox, 2002)

Ha eszünkbe jut a kultsorozat jelző, akkor szinte azonnal Joss Whedon és Tim Minear korszakalkotó sci-fi westernjére gondolunk, melynek tíz évvel ezelőtti elkaszálása mai napig be nem hegedő sebet ejtett a sorozatrajongók szívén. Rövid, mindössze 14 résznyi története során olyan komplex világot, eredetiséget, különböző habitusú, de kivétel nélkül érdekes karaktereket, valamint humort mutatott fel, melyet lehetetlen megismételni. Számtalan olyan sorozatot lehetne említeni, amely kapcsán felvethetnénk a most gyűlöljük, vagy szeressük a Fox-ot kérdést, de talán a Firefly az, ahol a leginkább kiéleződnek a viták.

El kell ismerni, hogy a csatorna rendkívül mostohán bánt a szériával, elég a részek össze-vissza cserélgetésére gondolnunk (a sorrend: 2-3, 6-8, 4-5, 9-10, 14, 1; a 11-13 részeket nem vetítették le), de azt sem szabad felednünk, hogy rajtuk kívül egy országos csatorna sem merte volna felvállalni a komoly rizikófaktorral bíró szériát. A történet azonban ezzel még nem ért véget, hiszen képregény, valamint szerepjáték is készült a sorozatból, valamint fantasztikus DVD eladásoknak köszönhetően Whedon három évvel később leforgathatta a rajongókat megosztó Serenity című mozit.
 

honorable mentions: Undeclared, John from Cincinnati, Drive, The Good Guys, Kitchen Confidential, Raines, The Inside, My So-Called Life, The Black Donnellys, The Book of Daniel, Night Stalker, Tell Me You Love Me, Kingpin, Kings, Wonderland
Címkék: firefly, rubicon, luck, wonderfalls, thief, freaks and geeks, terriers, lone star, ez streets, the middleman