10. True Blood  2. évad (HBO)

Ugyan már az első évad során is volt néhány biztató jel, de Alan Ball a második nekifutásra talált rá az igazán jó irányra. Okosan felvezetett és végig érdekes történetszálak, jobb karakterizáció, melynek betetőzése a 2x09-es I will rise up volt és egy főleg Jason-nek humoros oldal. Bon Temps, mint zombiváros pedig a betetőzése volt ennek a remek évadnak. A TB idei szezonja az HBO-t is elégedettséggel tölthette el, szinte részről-részre sorozatrekord nézettséget hozott és a csatorna zászlóshajójává vált.

9. Mad Men 3. évad (AMC)

Pont akkor sikerült valami váratlant hoznia, mikor a legnagyobb szükség volt rá. Az utolsó három rész megbontotta az addigi status quot és beért a sorozat több éves jellemrajza. Szó se róla addig sem panaszkodhattunk a színvonalra, de talán Weiner-ék is érezték, hogy ideje valami váratlant, az eddigitől eltérőt húzniuk. A befejezés ugyan mentes volt a nagyobb cliffhangerek-től, de az új felállásnak köszönhetően minden eddiginél jobban várom a következő évadot.

8. Chuck 2. évad (NBC)

Kis túlzással mindegy, hogy standalone részek, vagy átívelő szál, a második évadot végig egyenletes színvonal jellemezte. Többek között a Josh Scwartzh és stábjának köszönhető remek párbeszédek, valamint a kifogástalan cast érdeme, hogy ilyen tökéletes szórakozást nyújtott a sorozat. A hangulat mellett pedig figyeltek arra, hogy némi karakterfejlődést is belevigyenek a történetbe. Szerencsére már nem kell sokat várnunk a harmadik évadra, január 10-én veszi kezdetét a 19 részes, remélhetőleg hasonló szinten teljesítő etap.

7. Damages 2. évad (FX)

A KZK csapat (Zelman, valamint Glenn és Todd A. Kessler) ismét kifogástalanul kezelte a több szálon futó cselekményeket, a csavaros, nem kevés meglepetést hozó sztorit pedig az első évaddal ellentétben most egy egészen kiváló finálé zárta le. Az alakítások pedig akár egy külön bejegyzést is megérdemelnének, a szokás szerint remeklő Close mellett olyan elismert színészek ugrottak be és hengereltek a játékukkal, mint William Hurt, Marcia Gay Harden, a Wire-ből ismerős John Doman-Clarke Peters kettős, Timothy Olyphant, de Frobisher szerepében Ted Danson is visszatért.

6. Friday Night Lights 3. évad (NBC - Direct TV)

Az eddigi sormintát követve újfent egy olyan sorozat, melynek sikerült felülmúlnia a tavalyi évadát. Dillon-i barátaink a másodikkal ellentétben egy végig kiegyensúlyozott szezont futottak és az FNL ismét kiérdemelte az egyik legjobb dráma a tv-ben jelzőt. Smash és Street búcsúja talán az évad legjobb történetszálai voltak, de Dillon-ban is komoly változások szemtanúi lehettünk. Az utolsó rész akár sorozatzáróként is működött volna, de a nagy túlélő újabb, ezúttal +2 éves berendelést (a negyedik évad már a felénél tart) kapott.

5. Dexter 4. évad (Showtime)

Köszönjük John Lithgow! - természetesen nem kizárólag neki köszönhető, de bravúros játéka, valamint a karakteréhez kapcsolható főszál sokat hozzátett ehhez a kiváló évadhoz. Dexter jelleme is sokat fejlődött és ami a lényeg, mindezt hitelesen, mindennemű erőltetettség nélkül tudták bemutatni. Az utolsó rész pedig... a készítők ígéretének ismeretében nem számítottunk happy end-re, de még így felkészülve is váratlanul ért és sokkolt minket az utolsó néhány képsor.

4. Breaking Bad 2. évad (AMC)

Walter (Heisenberg) White vagyok, kémia tanár, tüdőrákos... és meth-et főzök. Nagyjából ennyi lenne az alapsztorink, de amit kihoztak belőle. A kiváló cold openekkel (és flashforwardokkal) operáló Breaking Bad igazi, kliséktől mentes emberi dráma, melyhez egy remek átívelő sztorit is "mellékeltek". Bryan Cranston ezzel a szereppel élete lehetőségét kapta meg és bizony él is vele, az AMC pedig méltán büszke lehet a két saját gyártású sorozatára.

3. Sons of Anarchy 2. évad (FX)

A Shield méltó utódja - úgy gondolom ennél nagyobb dicséretet egy sorozat sem kaphat. Kedvenc motorosainknak ezúttal a neonácikkal gyűlik meg a bajuk, miközben persze a saját, belső problémáikkal is meg kell küzdeniük. Sutter bravúrosan keveri a kártyákat és közben még a karakterekre is marad ideje. Filozófiáját ismerve ezen nem is csodálkozunk: "my story philosophy is-never save the good shit for later. if you have great characters there will always be great story." Ha minden showrunner így gondolkodna...

2. Lost 5. évad (ABC)

Az évad első felében rengeteg WTF momentum-ot kaptunk, elképesztő iramot diktáltak. Aztán egyre inkább a a karakterizáció került előtérbe, nagyobb hangsúlyt kaptak a flashback-ek is. Ennek kifejezetten örültem, a Lost egyik legfontosabb összetevőjének mindig is a remek jellemrajzot tartottam, és az évad így lett igazán kerek, teljes. A végén persze ismételten megkaptuk az adrenalin adagunkat, ügyesen vegyítve flashbackekkel és emberi drámával. Február 2-án pedig kezdetét veszi az utolsó nagy utazás, mely remélhetőleg méltó lezárása lesz Lindelof-ék remekművének.

1. Battlestar Galactica 4.5 évad (SyFy)

Az utolsó utazás, melyet a BSG esetében már láthattunk. Michael Nankin ismét elvarászolt minket a záró (fél) évad első felvonásában, de a Sometimes a Great Notion után is bőven maradt még puskaporuk és engem a sokat vitatott befejezés is elégedettséggel töltött el. Ron Moore szerint ez a sorozat a karakterekről szól, elsősorban dráma és másodsorban science-fiction - úgy érzem mindkettőnek maradéktalanul megfeleltek. Ahogy azt a záró évad kritikájában is írtam: hiányzik ugyan a BSG, de örömmel tölt el, hogy végig tudtak menni a megkezdett úton és minden idők legjobb sci-fi sorozata méltón fejezte be a pályafutását.