Ezúttal a 2009/10-es évad kábeles újoncaira tekintek vissza, melyek nem meglepő módon sokkal kedvezőbb képet mutatnak az országosok felhozatalához képest. A kábelcsatornák esetében azonban jóval nehezebb az évad meghatározása, legtöbbjük egész évre elosztja a saját gyártású programokat, végül úgy döntöttem, hogy tavaly májustól indulunk és kerek egy évet ölelünk fel. A lista természetesen nem teljes, azok szerepelnek rajta, melyeknél legalább a pilot be lett próbálva.

A címkékre kattintva (ez vonatkozik az országos listára is) természetesen jóval hosszabb írások is megtalálhatók a sorozatokról.

HBO

Hung: úgy érzem a Hung esetében két szék közé estek a készítők. A lecsúszott tanár kihasználja testi adottságait alapsztorival bíró sorozat ugyanis részről-részre veszített könnyedségéből és ezzel együtt humorából, míg a végére érve szinte csak drámát láthattunk a képernyőn. A probléma ott van, hogy ezt 30 percben képtelenség megfelelően bemutatni, melynek köszönhetően a konfliktusokat sem tudták kellően kibontani és súlytalanná vált a történet. 5/10

Bored to Death: kezdjük gyorsan az egyetlen negatívummal: csupán nyolc részes az első évad. Jonathan Ames sorozatában az alkotói válságban szenvedő, ráadásául barátnőjét is elvesztő főhősünk a magánnyomozó szakma szépségeivel ismerkedik meg, persze az ő kis ügyefogyott módján. Nagyszerű párbeszédekkel tarkított, egyedi atmoszférával bíró noir-otic comedy, melyben még Paul Auster Tükörvárosa is visszaköszön. Ne feledkezzünk meg az elsőrangú színészgárdáról sem, állandóként a Jason Schwartzman, Ted Danson, Zach Galifianakis hármas, míg vendégszereplés erejéig Jim Jarmusch és Oliver Platt tűnt fel. 8/10

Treme: David Simon. Talán elég is lenne ennyit írnom, hiszen a The Wire, a Homicide:Life on the Street és a Generation Kill alkotójának neve garanciát jelent a minőségi televíziózásra. Ezúttal New Orleans városának portréját mutatja nekünk, a Katrina hurrikánt követő hónapok, majd aztán évek eseményeire fókuszálva. A Simon-tól megszokott sok szereplőt mozgató, kiváló karakterrajz, valamint valósághű ábrázolásmód ezúttal is jelen van, és emellett olyan életképeket mutat be a városról, amik láttán ismét a zseni jelzővel kell illetnünk őt. 8/10

How to Make it in America: a sokáig keleti Entourage-ként reklámozott sorozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A pilot minden téren közepes volt, egyenetlen ritmus, antipatikus szereplők és legalábbis számomra, érdektelen történetszálak behozatala. A gyenge nézettség daráca a csatorna bekérte a második etapot is, mint ahogy egyébként a fenti hármas mindegyike megkapta az HBO-tól a következő évadra szóló megrendelést.  5/10

The Pacific: nem lett belőle klasszikus... azért kezdem így, mert az előd, valamint a mostani alapanyag és a készítők alapján bőven megvolt ennek a lehetősége. Elsősorban a koncepciót érzem hibásnak, egyrészt a karakterekre vonatkozóan, hiszen az önéletrajzi regények miatt túlságosan is megvolt kötve a kezük, másrészt a történetszálak kapcsán, ahol pedig a kevesebb, néha több elvet kellett volna követniük. A megvalósítás csillagos ötös, de ez csak a felszín, sajnos a háború és azzal járó borzalmak katonákra gyakorolt hatását csak néhány részben sikerült igazán "elkapni". 6/10

FX

Justified: az FX ismét megcsinálta, egy kőkemény, tesztoszteronnal töltött sorozatot hozott el nekünk a nagyszerű Graham Yost és Timothy Olyphant tolmácsolásában. Előbbi pedig betartotta a szavát, ugyan élvezetesek voltak az egy rész, egy eset ügyek is, de ígéretéhez híven az évad utolsó harmadára már a főszálra koncentráltak és ezzel együtt a sorozat is legalább egy szinttel feljebb lépett. Nagyon szépen kibontották nekünk a karaktereket is, és bizony milyen jó döntés volt anno Goggins által alakított Boyd-ot életben hagyni a pilot végén. 8/10

Archer: a csatorna első animációs próbálkozása, mellyel egyből betaláltak. Az egocentrikus, kissé tapló Sterling Archer figurája már önmagában elég humort szolgáltatna, de az Isis ügynökség minden egyes alkalmazottja beletesz valamit a közösbe. Pörgős, élvezetes párbeszédek, melyeket bizony nem egyszer vissza kellett tekernem, hogy minden egyes poén átjöjjön. 7/10

The League: egy átlagos, a fantasy (amerikai) focis liga köré szerveződő baráti társasággal ismerkedhettünk meg a The League-ben, melynek ugyan voltak jó momentumai, de nálam a karaktereken elvérzett a dolog. Megkapta a második évadot, mint, ahogy a fent említett másik két FX-es széria is. 5/10

SyFy

Warehouse 13: ez most mi volt? - tettem fel a kérdést még múlt nyáron, miután megnéztem a pilotot. Alapvetően már a keretsztori is gyenge, a behozott szereplők pedig teljesen érdektelenek és akkor a megvalósításról még nem is beszéltünk. 3/10

Stargate Universe: túlzás, hogy nagy reményekkel vártam volna az SG franchise harmadik darabját, de bíztam benne, hogy képesek lesznek ezúttal komolyabb hangvételű, erős karakterrel megtámogatott sci-fit összehozni. Tévedtem, nem is kicsit, csak szerettek volna komolynak látszani, a valóságban egy szinte minden fellelhető klisét elsütő, jellemábrázolást tekintve is értékelhetetlen kacatot kaptunk... 3/10

Caprica: sajnos a Caprica nem tudott megfelelni a nagy előd támasztotta elvárásoknak. Persze azért így is bőven voltak pozitívumok, általánosságban a V world, Daniel Graystone karaktere és az őt nagyszerűen alakító Stoltz, vagy éppen Michael Nankin két rendezése és Bear McCreary elsőrangú kompozíciói. A caprica-i világ bemutatása viszont nem nyerte el a tetszésemet, mint, ahogy több karakter, így Joseph, Amanda, vagy éppen Clarice kapcsán is komoly fenntartásaim voltak. Ez vonatkozik a hitvilágra is, bízom benne, hogy az évad második fele majd jobb benyomást tesz rám. 6/10

USA Network

White Collar: pedig jól indultunk, de sajnos nem tudtak újítani és a gyengén megvalósított egy részes ügyek mellett az átívelő szál sem tudott lekötni. Egy újabb USA Network-től érkező sorozat, mely elsőre ígéretesnek tűnik, de néhány rész után beleunok... 5/10

Royal Pains: ez viszont kritikán alulira sikerült, ritka, az amikor ennyire irritáló egy főszereplő és az már csak a hab volt a tortán, hogy semmitmondó, unalmas történetszálakat hoztak be az írók. Tavaly szinte végigszenvedtem a pilotot... 3/10

Starz

Spartacus: Blood and Sand: a pilotot nagyon csúnyán lehúztam és eszembe sem jutott még egy esélyt adni neki. A különböző beszámolók alapján azonban igen komoly és nagyságát tekintve ritkának mondható fejlődésén ment keresztül, így elraktam a nyári darák közé.

TNT

Men of a Certain Age: az évad meglepetése lett a Ray Romano-Mike Royce kettős által készített sorozat. Minőségi, hiteles drámát láthattunk, a megfelelő helyzetekben humorral feloldva és mindezek mellett nagyszerű karakterizáció és alakítások - Andre Braugher, Ray Romano, Scott Bakula jellemezték az első évadot. A TNT jeligéje, miszerint We know drama eddig nevetségesnek hatott, a MoCA kapcsán viszont teljesen jogosnak mondhatjuk. 8/10

AMC

The Prisoner: a csatorna eddig hibátlan mérleggel büszkélkedhetett és két meghatározó drámát tettek le az asztalra. A Prisoner remakejével azonban belerondítottak ebbe a szériába, ugyan mind szereposztását, mind történetét tekintve komoly potenciállal rendelkezett, de egy rosszul felépített, kusza minisorozatot kaptunk végül. 4/10

Showtime

Nurse Jackie: az utóbbi években komolyan hátraesett nálam a Showtime, köszönhetően a 30 perces, elsősorban nőkre fókuszáló dramedyknek, melyekkel nem igazán tudták a régebbi sorozataik színvonalát hozni. Szó se róla, a Nurse Jackie-n is látszik a minőség, de a receptből hiányzik valami, talán az a bizonyos 10-15 perc, vagyis elsősorban itt is a Hung kapcsán már ecsetelt problémával állunk szemben. 5/10

Comedy Central

Secret Girlfriend: tipikus guilty pleasure a Comedy Central sorozata, melyben a főszereplő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ez utóbbi nagyrészt bulik sorozatát jelentik, és tudatos felépítettségről nem igazán beszélhetünk. Mindenesetre nem is ez a készítők célja, a szórakozás faktort pedig abszolút biztosítják. 6/10