Hosszú út vezetett a Zak Penn (X-Men 2, X-Men: The Last Stand) által írt Alphas megvalósulásáig. 2007 nyarán az akkor még Section 8 címre hallgató projektre több országos csatorna is fente a fogát, végül a licitháborút az ABC nyerte meg. A kezdeti pozitív visszajelzések ellenére azonban a szériából akkor nem lett semmi, melyben nagy szerepe volt a forgatókönyvírók sztrájkjának, illetve a csatorna vezetők azon félelmének, hogy a szkript túl sok sci-fi elemet tartalmaz és ezáltal a nézők egy része elvből elutasítja majd.

Már valószínűleg maga Penn is letett arról, hogy valaha is képernyőre kerül a története, amikor a Syfy 2009-ben bejelentkezett nála. A pilot elnyerte a csatorna tetszését és az akkor már Alphas névre hallgató projekt megkapta a sorozatberendelést. Nézzük meg, hogy milyen kezdő résszel mutatkozott be ez a hányattatott sorsú alkotás.

Az alaptörténet minden bizonnyal ismerős lesz, néhány ember a Földön különleges képességekkel rendelkezik, a sorozatban rájuk az alfák megjelölést használják. Dr. Lee Rosen neurológus úgy dönt, hogy egy csapatot állít össze belőlük, a feladatuk az, hogy speciális esetekben segítsék a kormány munkáját, de Rosen az egyes tagok felkészítésére, a képességeik minél jobb megismerésére is nagy figyelmet fordít.

A pilot három nagyobb szegmensre tagolható: nem meglepő módon a karakterek, illetve az Alphas esetében ehhez pluszban hozzá jön a képességek bemutatása, emellett pedig kapunk egy nyomozós, valamint egy átívelő szálat. Az első néhány perc tehát a csapattagok ismertetésével telik, ez eredeti felállásban kapunk nagy fizikai erővel megáldott, a csapattársait cinikus megjegyzésekkel idegesítő egykori FBI ügynököt, egy antiszociális, a rádióhullámok 'vételére' képes fiatal srácot, illetve van két hölgyünk, egyikük hipnotikus képességgel van megáldva, míg a másik az érzékeit tudja felerősíteni (látás, hallás, szaglás stb.). 

A csapat szépen kiegészíti egymást, ez jól megmutatkozott a bevetések során, valamint szintén a pozitívumok közé sorolandó, hogy foglalkoztak az egyes képességek mellékhatásaival is. A jellemrajz a legtöbb esetben azonban sablonos volt, ami nagyrészt annak köszönhető, legalábbis legyünk jóindulatúak, hogy ezúttal kiemelt szerep jutott a a képességek bemutatásának. A legtöbb potenciált kétségkívül Rosen-ben érezni, a csapatvezető egyfajta mentor státusszal is bír és az utolsó jelenet alapján még bőven tartogathat számunkra meglepetést.

Ahogy arra számítani lehetett, a remek karakterszínész David Strathairn uralta a vásznat, illetve ez esetben ugye a képernyőt, mondani sem kell, elég nagy volt a kontraszt az egyébként korrekt teljesítménnyel kirukkoló fiatal kollégák és az ő teljesítménye között. Strathairn mellett még egy ismertebb nevet, a kormányügynököt alakító Callum Keith Rennie-t kell megemlíteni, bár sajnálatos módon a szerep egyelőre nem jár túl nagy színészi kihívással. Kellemes meglepetésként ért, hogy a nyomozás végig lekötött, az átívelő szál kapcsán pedig, mivel egyelőre csak belekóstoltunk, korai lenne bármiféle előrejelzést tenni.

Az Alphas több esetben is egészen jó ötletekkel állt elő, kaptunk váratlan és okosan kivitelezett fordulatokat és úgy tűnik, hogy az egyébként nem túl eredeti sztorit is jó oldalról közelítette meg Penn. Negatívumként az egyelőre közepes karakterizációt, illetve egy-két kisebb üresjáratot lehet megemlíteni, de összességében elmondható, hogy kellemes meglepetés volt számomra a pilot.  Az első részt követően Ira Steven Behr kapta meg a showrunneri posztot, ami figyelembe véve Behr korábbi munkásságait (Star Trek: TNG, Star Trek: DS9, The 4400), bizakodásra adhat okot.

Értékelés: