Tavaly szakmai és rajongói körökben is nagy port kavart a tény, miszerint a Community atyaúristenét, Dan Harmont az NBC menesztette, máig tisztázatlan okoknál fogva – a Chase-botrány vagy Harmon szerződésének lejárása épp úgy tökéletes indoknak bizonylt, mint hogy a csatorna megelégelte a sitcom egyre csökkenő nézőszámát. Az elvárásokkal ellentétben azonban a szériát megújították még egy évadra, a megüresedett showrunner-i pozíciót pedig Moses Port és David Guarascio töltötte be.

Belőhetetlen elvárások és kétségek előzték meg a negyedik évadot, aminek a premier beláthatatlan időre való eltolása és Chevy Chase, valamint jó néhány író kilépése is táptalajt szolgáltatott. Aztán valahogy csak megkezdődött az etap, ez év februárjában, és most csütörtökön véget is ért a minden eddiginél rövidebb és megosztóbb évad. A greendale-i tanulócsoport krónikái azonban nem zárultak le, ugyanis közben berendelték az ötödik évadot. Na, ennyit a körítésről, innentől rátérnék a negyedik felvonással kapcsolatos konkrétumokra. 

Bármennyire is próbálkozott az új gárda egy igazán autentikus, és minden rajongó elvárásainak eleget tevő premierrel jelentkezni, ez sajnos nem jött nekik össze. A 4x01 ugyan magában hordozta a széria fő stílusjegyeit, de nem tudta megközelíteni sem, nem hogy megugrani az igencsak magasra tornázott lécet. Ez az állítás igaz az egész évadra is, pedig továbbra is derekasan próbálkoztak: Hunger Games paródia, muppet show, paintball, párhuzamos idősíkok, Malcolm McDowell és Fred Willard, a lassan szokásosnak mondható ál-dokumentarista epizód, Jeff apja, popkultúrális utalások…

A sorozat pedig nem süllyedt elmondhatatlan mélységekbe, amitől tartottam a két szezon közti szünetben, sőt!, odáig megyek, hogy kijelentem jóval kiegyensúlyozottabb volt mint az elődje. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jobb is. Még tavaly kiváló/lehengerlő részeket váltottak fel közepesek, addig idén ugyan sikerült tartaniuk egy szolid ”jó” szintet (ami néha, különösen a vége felé felkúszott “nagyon jóra”), de a régi zsenialitás már csak pillanatokra villant fel ezúttal. Ennek egyik fő oka, hogy ugyan a történet tele volt kiaknázatlan lehetőségekkel, azokkal nem éltek úgy, ahogy tehették volna. A Greendale és Spreck dékán iskolája közti háborút el sem indították, Changnek az ebben való szerepét bár sokáig úgy tűnt következetesen és kreatívan viszik végig, az (amúgy meglepően jól sikerült) utolsó előtti részben olyan sután zárták le, hogy az már nekem volt kellemetlen.

A másik dolog, amiben (bár megjegyzem: utólag) csalódtam, az Jeff apjához volt köthető. A férfi viselkedésére, tulajdonképpen egész jellemére rányomta a bélyegét a tény, hogy apja elhagyta őt és anyját, kettejük találkozásának hatalmasat kellett volna szólnia… és nem tette. Ugyan kettejük párbeszédének betetőzése kellően emocionálisra sikeredett, nem éreztem azt az átütő erőt ami arányos lett volna az egész szálban lévő potenciállal. 

Mégis inkább vagyok elégedett mintsem elégedetlen ezzel a tizenhárom résszel, mert ugyan az évadzárót leszámítva nem kaptam meg az évi mindfuck adagomat – lehet sekélyesen hangzik, de nekem az is része a “Community-varázsnak” -, de szinte kivétel nélkül mindig jól szórakoztam, a karaktereket pedig szerencsére nem szúrták el, az azokat életre keltő színészek pedig még mindig a maximumot nyújtották hétről hétre.

"Season 3 is about the price that you pay when you figure out that you love a group of people. That's it in a nutshell. It's about the high cost of valuing people other than yourself, and that's the path that Jeff has been on. The third chapter for him is going to be the toughest of all. When you love people, their pain is your pain. Nobody likes having to deal with hassles more than Jeff Winger, and nobody's going to have to deal with more this year."

Ezt Harmon nyilatkozta a harmadik évadról, ami minden zsenialitása ellenére ennek a fenti kritériumnak nem felelt meg, legalábbis szerintem. Ambíciózus, jól felépített és koponyafal szaggató utazásra invitált meg minket, de a Jeffben lejátszódó folyamatok mintha idén, konkrétan a fináléban értek volna be igazán.

“I'm so used to being the guy who can talk his way out of anything, but what do you say when you don't want a way out?”

Mit várhatunk az ötödik évadtól? A megszokott status quo megbomlik, hisz Pierce karaktere nélkül folytatódik a sorozat, valamint Jeff sem lesz már tanuló – ki tudja, talán tanárként tér majd vissza. Remélem a darkest timeline-on és Inspector Spacetime-on is sikeresen túllépnek majd, és nem ragaszkodnak annyira a harmoni dogmákhoz, elvégre láthattuk, Porték is tudnak kreatívak lenni ha akarnak. 

Tehát az én véleményem, hogy fogjuk fel ezt az etapot egy fajta útkeresésként, és reménykedjünk, hogy kreatív illetve egyéb külső problémáktól mentes munkafolyamat eredményeként, egy remek ötödik évaddal lepnek meg minket, amit egy hatodik is követ majd. Hisz tudjátok: Six seasons and a movie!

UPDATE: közben tanúbizonyságot vehettünk róla, hogy nem mi élünk a Darkest Timeline-on; nem elég, hogy a sorozat folytatódik egy ötödik évaddal (mint azt már leírtam), de a szezont ismét Dan Harmon fogja levezényelni. A kérdés már csak annyi, hogy vajon felér-e ismét a széria a mai napig etalonnak számító 2. évad szintjéhez? Amondó vagyok (valószínűsíthetően) 2014-ben kiderül.