Ahogy azt az utóbbi években már megszokhattuk, a Dexter évadnyitó valamilyen útón-módon még a hivatalos kezdés előtt kikerül a netre. Bár ezúttal próbáltam magamon erőt venni és nem megnézni, végül túl nagy volt a kísértés. És ahogy az lenni szokott, húzós cliff a végén és most közel másfél hónapot várhatunk a következő részre...

A harmadik évad annó vegyes érzéseket hagyott bennem, ahogy az akkori írásomból, is látszik, a még inkább elmélyülő karakterábrázolásért járt a piros pont, a Jimmy Smits-féle mester és tanítvány vonal szintén bővelkedett remek pillanatokban, de a végkifejlet már hagyott kívánnivalót maga után. A skinner ügy viszont roppant gyengére sikerült. Összeségében bőven a pozitívumok voltak többségben, de tény, hogy az első két évad igencsak magas szintjét tavaly csak részben tudták visszahozni. A kép alatt már spoileresen folytatom!

Már akkor előrevetítettek nekünk néhány szálat, így várható volt, hogy Deb folytatja majd apja utáni nyomozását, és természetesen tisztában voltunk vele, hogy az évad egyik központi témája Dexter apasága lesz. Emiatt féltettem is egy kicsit a készítőket, vékony jégen táncolnak, nem könnyű sablonos, vagy adott esetben karakteridegen jegyek nélkül bevonni ezt a szálat. Ugyan egy rész alapján még nagyon korai messzemenő következtetéseket levonni, azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy a nyitó epizódban ügyesen oldották meg.

A kezdő képsorokban mintegy párhuzamba állítva láthatjuk a John Lithgow által alakított sorozatgyilkost, aki éppen egy újabb áldozatot cserkész be, valamint Dexter-t, aki az eredetileg csak álcának használt, azóta azonban igencsak átértékelődött szerepű családjához tér haza. Nem sokkal később a főcím újrajátszását is megkapjuk, mely talán a nyitó rész legjobb jelenete volt, a már szokásosan remek Dex-féle humorral vegyítve. Nemcsak a nyitó képekben játszottak rá ügyesen a kettőségre, emlékezzünk csak arra az igencsak abszurd jelenetsorra, mikor Dex a monitoron a vérbe fagyott áldozatok képeit nézte, közben pedig altatódalt énekelt a picúrnak.

Ahogy az a korábbi évadokra is jellemző volt, a nyitó rész nem diktált erős tempót, elsősorban a karakterek életében bekövetkezett változásokat, valamint az évad főbb szálati próbálták bemutatni, illetve felvezetni. Negatívumként elsősorban a Quinn és az újságírós csajszi-féle vonal jelentkezett, bár utóbbi legalább eyecandy-nek jó lesz. Illetve még Debra szerelmi vívódása volt egy kicsit sok, az apja utáni nyomozás már inkább érdekes lehet majd.

Fentebb már kiemelésre került a Dex-féle kettőség bemutatása, remélhetőleg a későbbiekben is megfelelően tudják ezt kezelni. Nem említettem még a kis munkahelyi románcunkat, ha okosan végiviszik majd, akkor itt sem lesz probléma. És ugye Vince barátunk ezúttal is szállította a beteg poénjait. Mindenképpen ki kell emelni John Lithgow-t, aki ugyan ezúttal nem kapott sok játékidőt, de már ennyiből megbizonyosodhattunk arról, hogy kiváló választásnak bizonyult. Remélhetőleg kap időt majd a karakter kibontására, egyértelmű, hogy az eddigi guest star-ok közül az ő szereplésében van a legnagyobb potenciál.

A cliffhanger részben kiszámítható volt, tudtuk, hogy Dex álmossága előbb-utóbb valami rosszhoz vezet, de még ezzel együtt is ütött. Ilyenkor örülne az ember, ha a második rész is kiszivárogna, sajnos erre kevéls esély mutatkozik. Így pedig majd csak az október elején bemutatásra kerülő 4x02-ben várjhatuk a cliff feloldozását, vagy éppen továbbvitelét.

Értékelés: