A Smallville történetének legjobb évadnyitója? - kérdeztem magamtól a premiert követően, pár napot aludva rá pedig már biztosan állíthatom. Már a tavalyi évadzáró is jó alapot biztosított ennek, hiszen a szokástól eltérően ezúttal nem volt fejletevős cliffhangerben, sokkal inkább néhány történetszál lezárásában, valamint a következő évadra való alapozásban volt részünk.

Ez utóbbi egyébként vegyes, sőt talán nem túlzok, ha azt mondom inkább negatív visszhangot váltott ki, sokan hiányolták a sorozattól megszokott erős zárást. Én ellentétes állásponton voltam, egyrészt mert a finálét enélkül is megfelelő feszültséggel és drámaisággal tudták megtölteni, másrészt így legalább nem volt lehetőségük arra, hogy jó Smallville szokás szerint a kilátástalannak tűnő helyzeteket, valamint a felmerülő kérdések nagy részét már az évadnyitón lerendezzék. Emlékezzünk, hogy olyan is előfordult már, hogy az évadvégi cliffhanger lerendezéséhez a szeptemberi kezdésnél fél óra sem kellett...Érthető módon ez nem hiányzott, így kifejezetten örültem, hogy a Millar-Gough kettőst váltó showrunnerek más koncepciókkal dolgoztak mind a zárás, mind az évad nyitó részét illetően.

Így például nem a levegőbe beszéltek, amikor tavaly Clark döntő elhatározásra jutott. Végre nem táncol vissza, elfogadja a végzetét és elkezdődik a már hosszú ideje függőben lévő, Jor-El általi kikpézése.Az új megjelenésével pedig próbálnak még közelebb jutni a karakter kiteljesedéséhez, bár itt a piros-kék színeket a jóval komorabb fekete váltotta, de az S betű már ott vírít Clark mellkasán. Ne felejtsük azt sem, hogy a DC és a Warner igen komoly feltételeket szab, a mit lehet és mit nem témakörében, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy az új design a lehetőségekhez képest kifejezetten jól sikerült.

Az elején ugyan még voltak kételyeim a jövőből visszatérő Lois és a hozzá kapcsolódó sztori kapcsán, azonban a rész előrehaladtával ezek eltűntek, sőt, könnyen lehet, hogy az évad egyik legígéretesebb történetszálát hordozza magában. A vele együtt érkező hölgyemény baljós jóslata mellett a rész végi, remekül megkomponált álomjelenet is ezt támasztja alá. Ezen felül még a visszatérő Zod története is érdekes lehet, melynek kapcsán, még egyszer mondom, hogy a Smallville évadnyitóktól megszokott lezárások helyett több kérdés is felmerül.

A megvalósításra sem lehet panaszunk, persze a vonatkisiklásba beleköthetnénk, de a CW által biztosított szerény anyagi lehetőségek fényében még jónak is mondható. Mint, ahogy dicsérni kell a rész képi megvalósítását is, ebből a szempontból külön kiemelve a Tess-Zod jeleneteket. Az új szereplők közül elsőként Callum Blue-t (The Tudors, Dead Like Me) kell megemlíteni, akit Zod szerepében láthatunk majd. A tavalyi évben már szemtanúi lehettünk egy remek "évad enemy-je" casting-nak, a BSG-ből ismerős Sam Witwer-nek köszönhetően, az első rész alapján Blue is jó eséllyel pályázhat erre. Ha már BSG, akkor Alessando Juliani (Gaeta) is feltűnt  Dr. Hamilton szerepében, valamint emlékezzünk meg Brian Austin Green-ről Metallo megformálójáról, akinek inkább a következő részben lesz nagyobb szerepe.

Az epizód nézettsége a várható szintet hozta, mondom ezt úgy, hogy természetesen elég komoly csökkenés figyelhető meg tavalyhoz képest, de a csütörtökről-péntekre való áthelyezés miatt ez reális is volt. Erre a nézettségre már nyugodtan mondhat kaszát Ostroff, de egy esetleges 10. évad sem lenne meglepő húzás - persze feltételezve, hogy a jelenlegi nézettséget kisebb kilengésekkel hozni tudja. A kilencedik évad végigmenetele mindenesetre nincs veszélyben, mely az évadnyitó által felvetett kérdéseknek köszönhetően egyelőre ígéretes képet fest.

Értékelés: