Egyszerűen nem tud veszíteni az FNL, szinte már a bemutatótól kezdve folyamatosan rezgett alatta a léc, de mindig túlélte és egy kisebb kitérőtől eltekintve (második évad első fele) a színvonalból sem enged. Ez utóbbit bizonyította az negyedik évad premierje is, melyben a várakozásoknak megfelelően komoly változásoknak lehettünk szemtanúi.

Az FNL a legjobb példa arra, hogy miként kell egy sablonokkal telerakott történetből maximumot, vagy nyugodtan használhatom ezt a szót, zseniálisat alkotni. Igen, a sablon jelzőt általában negatív célzattal használjuk, de nem feltétlenül jelent rosszat és bizony megemelem a kalapom az olyan showrunnerek, írók, etc. előtt, akik bátran hozzányúlnak és ami a lényeg, mégis egyedit és életszerűt alkotnak belőlük. Legyen szó különböző  történetszálakról, vagy egyes karakter jegyekről, majd mindegyikről elmondhatjuk, hogy ezt láttuk már valahol, azt viszont már kevésbé, hogy ezeket a bejáratott formulákat ennyire életszerűen, hitelesen tudják elénk tárni és igazi drámát a képernyőre vinni.

Természetesen ez több összetevőnek köszönhető és akár külön ki lehet emelni az írói folyamatot, a rendezői munkát (Reiner-t különösképp), vagy éppen az alakításokat, de az átlagostól eltérő készítési folyamat is sokat hozzátesz a sikerhez. Erről bővebben itt írtam, külön kiemelve a színészek improvizálási lehetőségeit. Mindezek mellett a sorozat egyedi hangulatát is meg kell említeni, ugyan többségünk nem érezheti át ezt a környezetet, az ottani szokásokat, de mindennél többet elmond a készítők munkájáról, hogy mégis közel tudták hozni számunkra ezt a miliőt. Az FNL-ben is bemutatott kisvárosi helyzetképek, szociográfiai viszonyok alapjait a 2003-as filmet ihlető Bissinger könyv-ben is megtalálhatjuk.

Rátérve az évadnyitóra, a megváltozott helyzetben nincs könnyű dolga Taylor edzőnek, egy szedett-vetett társaságot kap, akik közül többeknek a foci alapjaival is meggyűlik a bajuk, ezen felül pedig még magatartásbeli problémák is zavarják az edzéseket. Kyle Chandler ismét, és már nem is számolom hányadszor bizonyított, nagyon jól hozza a karizmatikus edző figuráját, aki legalább annyira jó pedagógus, mint amilyen edző. Örülök annak, hogy a város két körzetre való osztását nem csak a focira tett hatásában vizsgálják, hanem a társadalmi feszültségek felszínre kerülését is bemutatják.

Közben láthatjuk azt is, ahogy Riggins egy nap alatt otthagyja a sulit, majd visszatér Dillon-ba. Egyszerűen ő oda való, ahol végre folytathatja önpusztító életét, többek között ezért is kedveljük Tim-et, mindig önmagát adja. Szerencsére ő állandó szereplő maradt, tőle tehát nem kell búcsút vennünk, ellentétben Matt-el, aki kissé frusztrált az elszalasztott chicagói lehetőség, valamint az irritáló McCoy gyerek miatt. Mellette még, az ígéretek szerint Lyla sztorijának a lezárását kapjuk majd meg. Az öreg Garrity is feltűnt, van egy olyan érzésem, hogy hamarosan már az East Dillon mecénásaként láthatjuk majd. Ahogy arra pedig számítani lehetett, kaptunk néhány új karaktert, egyelőre sokat nem lehet elmondani róluk, bízzunk benne, hogy idővel tudják majd pótolni a hiányzókat.

Ne feledkezzünk meg Nnamdi Asomugha-ról sem, az Oakland Raiders kiváló cornerback-je - posztján a liga egyik legjobbja - ugyanis pár perces vendégszereplést kapott az évadnyitó epizódban. Ő alakította a azt a rendőrtisztet, aki Taylor edzőre bízta a betörésekkel gyakran operáló és a focit eddig csak Madden-el játszó srácot. Persze messzemenő következtetéseketfelesleges lenne levonni, de korrekt volt és ami az ilyen esetekben fontos, nem volt erőlködte túl, egy számára idegen műfajban is hiteles tudott maradni.

Érdekes kérdés, hogy az eredeti készítők vajon mennyit lehetnek most a sorozat mellett. Katims a Parenthood munkálataival lett volna elfoglalva, de Maura Tierney sajnálatos betegsége miatt leállt a forgatás, így nagy valószínűséggel a vártnál több időt tudott szentelni az FNL-nek. Peter Berg rendezte a részt, de ő a napi munkában már nem vesz részt, míg Jeffrey Reiner a Trauma mellett van, de annak korai kaszája miatt esetleg visszatérhet majd.

Akárhogy is alakult/alakul az ő részvételük, a negyedik évad remekül indított és minden reményünk megvan arra, hogy hasonlóképpen folytatódjon. Talán az egész rész rám legnagyobb hatást kiváltó jelenete az volt, amikor Taylor edző a Clear Eyes, Full Hearts-ot üvöltötte, de senki sem fejezte be, egészen addig, míg Landry hozzá nem tette a Can't Lose-t. Ez utóbbi kifejezés mutatkozott meg az utolsó percekben is, amikor egy elvileg vert sereget kellett volna látnunk, de függetlenül a vereségtől, a srácok, valamint az edző nem veszített, sokkal inkább az egymásra találás pillanatai voltak ezek.

Értékelés: