A Showtime-on 2006 és 2008 között három évadot megélt Brotherhood az utóbbi évek egyik legalulértékeltebb sorozata. A kritikusok ugyan elismerték, azonban a fontosabb díjátadókon még jelölés szintjén sem vették figyelembe, és mivel a nézettség is gyengén alakult, nem meglepő, hogy a csatorna többi sorozatával ellentétben minimális felhajtás volt körülötte. Néhány héttel ezelőtt régi adósságomat pótolva megnéztem a záró évadot, és most ezzel a bejegyzéssel búcsúzok a Caffee testvérektől.

Az első évadhoz készült plakáton két testvért láthatunk, egyiküket fehér, míg a másikat a fekete színnel és az ennek megfelelő megfelelő városi háttérrel ábrázolva. A jó és a rossz, a tisztességes ember és a bűnöző, és még sorolhatnám a jelzőket, az ellentétes oldal képviselőiről van szó, akiket látszólag csak a család köt össze. Blake Masters (ötletgazda és showrunner) azonban pontosan tudta, hogy nincs csak fehér, vagy fekete, bármennyire is igyekeznek a szereplőink, a legtöbbször mindig a szürke árnyalat jellemzi a döntéseiket. Eltérő módszerekkel ugyan, de ugyanaz volt a céljuk, saját maguk előrejutása mellett a család 'védelme' és a The Hill (Rhode Island fikciós, írek lakta negyede) felvirágoztatása.

A Brotherhood a politikai intrikák, maffia-kapcsolatok, valamint a Caffee család és az ahhoz közel állók életébe nyújt bepillantást, mindezt elsőrangú történetvezetéssel és karakterizációval. Tommy, mint Providence képviselője, míg Michael a helyi alvilágban próbál feljebb kerülni a ranglétrán, útjukat pedig előzetes szándékaik ellenére hazugságok, korrupció és vér kíséri. Nemcsak az ő kapcsolatukat hanem családjuk, többek között az öntudatos anyuka, a második évad során feltűnő unokatestvér Colin, Tommy nem éppen problémamentes felesége, vagy éppen a rendőrségnél dolgozó gyermekkori barát, Declan életét is végigkísérhetjük.

Blake Masters alkotását számos alkalommal párhuzamba állították már a Sopranos-al, ő azonban David Chase remekművének éltetése mellett (Chase-t a televíziózás Dosztojevszkijének nevezte) elutasította az efféle hasonlítgatásokat. Elmondása alapján a maffia vonal néhány részletét leszámítva egy tematikai valamint szociológiai szempontból is eltérő sorozatról beszélhetünk, mely ezek mellett tónusában és iramát tekintve is különbözik. Sajnos az elismertség kapcsán sem beszélhetünk sok közös jegyről, az HBO sorozata jobban beépült a köztudatba, kábeles szinten rekordokat döntögető nézettsége, a díjátadókon való kiváló szereplése, valamint az egyébként teljesen jogos hype miatt is.

A minőséget érintő és ezzel együtt legfontosabb összehasonlítási pontban azonban kétségtelenül megállja a helyét a Brotherhood. Ez vonatkozik a színészgárdára is, hiszen Masters, valamint az első évadba besegítő Henry Bromell (Homicide: Life on the Street) elsőrangú csapatot hozott össze. A legismertebb név a Michael-t alakító Jason Isaacs (The Patriot, Harry Potter), aki az idősebb testvér szerepében nyújtott lehengerlő alakítást. Persze utóbbinak előfeltétele volt, hogy az önkontrollját gyakran elvesztő alvilági figurából egy komplex karaktert tudjanak létrehozni az írók. Sikerrel jártak és ha végignézzük Michael három évadon keresztül bemutatott útját, egy tudatosan felépített jellemábrázolást látunk, melynek végkifejletével is elégedettek lehetünk.

Jason Clarke alakította Tommy-t, aki ahogy azt már korábban írtam elviekben bátyjának szöges ellentéte, mintaapa/férj és becsületes köztisztviselő... legalábbis egy ideig. Lassú folyamat eredményeként őt is eléri a korrupció, melynek ilyen szintű hiteles ábrázolására jelen írás tárgya mellett talán csak a The Wire volt képes. Láthatjuk, ahogy Tommy részben belső indíttatásból, részben külső tényezők hatására kétes politikai ügyletek, majd a megvesztegetések útjára lép, és ami szintén lényeges, hogy mindezt karakteridegen jegyek behozatala nélkül sikerült elérni. Külön említést érdemel még a feleségével való viharos kapcsolata, amelynek változásait akár évadok szerint is rendezhetnénk. Annabeth Gish minden dicséretet megérdemel, mint, ahogy a másik központi női karaktert alakító Fionnula Flanagan is, aki Rose-t, a Coffee testvérek édesanyját alakította.

Az ő karakterén keresztül mutatták be azt az idősebb generációt, amely már képtelen hozzászokni a változásokhoz, legyen szó társadalmi - szakszervezetek és egészségügy, vagy az életfelfogást érintő átalakulásról. A Brotherhood erőssége, hogy a központi karakterek mellett mindig jutott idő a mellékszereplők jellemének kibontásához is, így például Declan-nél, aki sokáig őrlődött rendőri hivatása és a régóta tartó barátság között. A második évadban behozott történetszála különösen megrázó volt, de említhetném még a Brian F. O'Byrne által bravúrosan alakított Colin karakterét, sőt a hozzájuk képest valóban kis szereppel bíró harmadik Caffee testvér, Mary Kate egyéni drámájának (meddőség) is teret tudtak biztosítani.

Blake Masters egy interjú során kifejtette a véleményét az általa kreált karakterekről, a jellemzése alátámasztja a korábban elhangzottakat:

Every character - Michael Caffee, Tommy Caffee, the cop Declan, and Tommy's wife Eileen - they're very human, and humans are neither good nor bad by their nature. They are fallible beings that do what they can, who sometimes follow the better angles of the nature and sometimes don't. But all of them, I believe, are organic constructions of the world in which they inhabit. Therefore, they will behave in ways that are consistent with the world in which they live.

Nézettsége okán a Brotherhoodot minden évben a cancel veszélye fenyegette, és az igazat megvallva már az is szép volt a Showtime-tól, hogy három évad a képernyőre kerülhetett. Ugyan Masters-ék négy évadosra tervezték a történetet, de szerencsére nem állt be azon sorozatok népes táborába, amelyek az idő előtti kasza miatt frusztráló 'befejezést' kaptak, sőt minden tekintetben méltó lezárást kapott. Szinte az összes szálat elvarrták és a karakterek is végig tudtak menni a készítők által előzetesen eltervezett úton, a Brotherhood-ot pedig nyugodtan tekinthetjük az elmúlt évtized egyik meghatározó sorozatának.

Értékelés: