Közel két hónapos szünetet követően kaptunk új Fringe részt, ráadásul olyat, melynek már a címe - Peter sokat sejtető és egyúttal bizakodásra okot adó volt. A promók megnézése után tovább nőttek az elvárásaink és nem is kellett csalódnunk, számos kérdésre választ kaptunk, de ahogy a Lost-nál az Ab Aeterno esetében, úgy most is a történet elmesélésének módja volt az, amely miatt igazán emlékezetesre sikerült ez a közel háromnegyed óra. A kép után már spoilerek társaságában folytatom.

1985-öt írunk, Walter Bishop és kolléganője katonai vezetőknek tart előadást az  alternatív univerzumról, majd bizonyításképp egy tükrön keresztül mutatják be a másik világot, pontosabban az Empire State Building-et és a mellette lebegő léghajót. A cold open, ahogy azt a Fringe-nél már megszoktuk ütősre sikeredett, de ugyanez elmondható az ezt  követő intro-ra is, hiszen a különleges, a 20 évvel ezelőtti történéseket bemutató rész egy kifejezetten jól sikerült retro főcímet kapott.

Ahhoz, hogy megfelelő keretet adjanak a flashback formájában elmesélt történetnek, egy rövid ideig a jelenbe térünk vissza és látjuk, amint Walter Olivia-nak próbálja elmagyarázni, hogy miként és legfőképpen, miért is hozta meg az első hallásra igencsak megkérdőjelezhetőnek tűnő döntését. Végre feltárul előttünk a múlt, megismerjük a fiatalabb (remekül sikerült a visszafiatalítás), arrogáns, de a családjáért akkor is mindenre hajlandó Walter-t, majd látjuk, hogy fia halálát követően miként sikerül őt megmentenie a túloldalon és áthoznia ebbe a világba.

Walter maga is beismeri, hogy beláthatatlan következményekkel járt a kapu megnyitása - "It was the first hole, Olivia. The first breach. The first crack in a pattern of cracks, spaces between the worlds. And it's my fault." Az utolsó mondata azonban, miszerint "You can't imagine what it's like to lose a child." arra utal, hogy mindezek ellenére ma sem döntene másként. Ez a monológ egyben az epizódra is kivetíthető, hiszen ugyan jó pár választ kaptunk, - a korábban említettek mellett megtudtuk azt is, hogy mi történt Nina kezével - de ezeket nagyon helyesen nem erőltetett módon, hanem egy hatásosan bemutatott családi drámán keresztül ismertük meg.

John Noble alakítását többször is dicsértük eddig, remekül hozza a habókos tudóst, de adott helyzetekben már nem egyszer megmutatta nekünk, hogy milyen is lehetett régebben, az elmegyógyintézetbe kerülése előtt. Ez a kettősség volt eddig a játékának kulcsa és kíváncsi voltam, hogy vajon most, amikor végig a magabiztos és ahogy korábban jellemeztem arrogáns Walter-t kell hoznia, mire lesz képes. Lenyűgöző teljesítményt láttunk tőle, egyrészt sikerült belevinnie a figurába a kérlelhetetlen tudóst, másrészt még ennél is erősebben jelen volt a szerető apa, valamint férj. Végig tökéletesen hozta a nagy kihívással járó szerepet, de dicséretet érdemel a feleségét alakító Orla Brady is, aki méltó partnere tudott lenni Noble-nak.

Az alakítások mellett - a fiatalkori Peter-t játszó színész is jó választásnak bizonyult, ki kell emelni a zenei betéteket, az elsőrangú operatőri munkát, valamint nem mehetünk el szó nélkül a forgatókönyv és azon belül is a jól megírt dialógok mellett sem. A Fringe egyik, ha nem a legjobb részét láthattuk ma, viszont ahogy az értékelés is mutatja a második évaddal kapcsolatban eddig vegyes benyomásaim alakultak ki. Egy 22 részes évad esetében ugyan teljesen érthető, hogy kapunk standalone részeket, azonban sem arányait tekintve, sem minőségüket nézve nem lehetünk elégedettek velük.

Szó se róla, kaptunk már élvezetes 1 rész/1 eset epizódokat is, de túl nagy a kontraszt azokkal szemben, amik a főszállal foglalkoznak. Mindenesetre bízzunk benne, hogy az évad utolsó negyedében az utóbbiak lesznek túlsúlyban és ne feledjük azt se, hogy a 2x20-as Overture-nek köszönhetően egy musicalbetétekkel megtámogatott részt is kapunk majd.

Értékelés:

2x16 - Peter

2. évad (2x16-ig bezárólag)