A The Pacific kétségkívül grandiózus vállalkozás volt, a közel 250 milliós költségvetésű minisorozat 10 részen keresztül mutatta be a a második világháború csendes-óceáni hadszínterét, mindezt a Band of Brothers stábjának közreműködésével. A nagyszerű stáb, a történetben rejlő lehetőségek, valamint az anyagi háttér ellenére azonban nem volt könnyű dolga, akarva akaratlanul a nagy előd BoB-hoz mértük a teljesítményét... ezen a vizsgán sajnos elbukott, önmagában vizsgálva ugyan megállná a helyét, de a gondolat, miszerint ezt jobban is képernyőre lehetett volna vinni, végig ott motoszkált a fejemben.

A legfőbb problémát a koncepcióban látom, míg a Band of Brothers végig az Easy századra koncentrált és a hatalmas szereplőgárda ellenére a kiemelt karaktereken kívül a többieket is sikerült megismernünk, addig a Pacific erre nem volt képes, sőt még a főszereplők kapcsán sem lehettünk teljesen elégedettek. Természetesen érthető, hogy ezúttal más megközelítéssel próbálkoztak és papíron még jól is hangzott a Eugene Sledge és Robert Leckie könyveinek feldolgozása, valamint John Basilone történetének elmesélése, de a megvalósításba már hiba csúszott.

Amint megismertük az egyik karaktert, elbúcsúztunk tőle és jött a következő, ezzel megnehezítve a velük való azonosulást. Néha az volt az ember érzése, főként a minisorozat első felében, mintha részleteket látnánk a háborúból, átérezzük annak brutalitását, a katonák szenvedéseit, de nem tudták hozzánk közel hozni a karaktereket. Eugene történetszálával ez némileg változott és és a végére keretbe zárták a másik két főhős sztoriját is, ez azonban összességében kevésnek bizonyult, nem is beszélve a mellékszereplőknél vétett hibákról.

Ez utóbbit a minisorozat végén bemutatott élettörténetek bizonyították, míg a Band of Brothers-nél szinte mindegyiküket felismertük és el tudtuk helyezni a történetben, addig a Pacific esetében ez korántsem volt így... Az nem ért meglepetésként, hogy belefutottak néhány, talán a műfaj sajátosságából is eredő sablonba, ez a Band of Brothers-nél is megvolt, csak ott a jellemábrázolásnak köszönhetően felülemelkedtünk rajtuk. A karakterizáció mellett a "minden részben egy új csatatérrel ismerkedünk meg" elképzelés sem vált be igazán, a készítőknek nem ártott volna megfogadniuk a kevesebb néha több mondást.

Hiányzott a kohézió, legalábbis a produkció egészére vonatkozóan, hiszen egyes részek önmagukban vizsgálva erőteljesnek bizonyultak, főként a minisorozat második felében. Az 1x09-es Okinawa, az ezúttal is remek munkát végző Timothy Van Patten rendezésében rendkívül megrázó és elgondolkodtató volt és egyértelműen a The Pacific legerősebb egy óráját produkálta. Az 1x07-es Peleliu Hills, illetve a záró epizód Home kapcsán is elismeréssel kell szóljak, negatív példaként pedig a teljesen felesleges (Leckie fikciós szerelmi szála) Melbourne (1x03)-t hoznám fel.

A három központi karakter közül Leckie vegyes képet alakított ki bennem, jól indítottak, azonban idővel, nagyjából a negyedik, ötödik rész környékére önismétlővé vált a figura, és csak a befejezéskor kapott ismét erőre. James Badge Dale szolid alakítást hozott és egyben megbizonyosodtam arról is, hogy a nyáron műsorra kerülő AMC-s Rubicon jó vásárt csinált vele. Jon Seda-ra sem lehetett különösebb panaszunk, az általa játszott John Basilone azonban szinte végig kilógott a történetből....nem úgy, mint Eugene Sledge, itt végre sikerült elmélyíteni a figurát és az ő segítségével tudták leginkább érzékeltetni a háború szörnyűségeit. Joseph Mazzello (a Jurassic Park kis Timmy-je) a Pacific egyik kellemes meglepetésének bizonyult, nagyszerű alakítást nyújtott az eleinte bizonytalan, majd a későbbiekben már önmagát is majdnem elvesztő karakter bőrében.

A megvalósításról is szót kell ejtenünk, ami a költségvetés nagyságát ismerve úgymond hozta a kötelezőt, viszont külön is kiemelendő a Peleliu reptérnél, valamint Iwo Jima-n (rövid, de annál "hatásosabb") éa Okinawa-n bemutatott csatajelenetek. Nem könnyű feladat a The Pacific értékelése, ahogy azt korábban is említettem, hullámzó színvonal jellemezte, középszerű részek mellett részünk volt kiemelkedő, valamint "korrekt, de valami hiányzott belőle" érzést kiváló epizódokból is.

Az előzetes várakozásokhoz képest csalódást jelentett (ezért is pontoztam le végül), de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hibáival együtt számos, a háború borzalmait hitelesen visszaadó jelenettel "ajándékozott" meg minket.

Értékelés: