Átívelő szál vs. standalone részek. A szokatlan kezdés oka abban keresendő, hogy utóbbiak miatt kapta idén (is) a legtöbb kritikát a Fringe, míg a pozitív visszajelzések a többnyire remekül bemutatott főszálhoz köthetőek. Természetesen nem intézhető el ilyen könnyen a második évad értékelése, a legerősebb epizódokról, a végére kifejezetten jól kezelt karakterábrázolásról, valamint John Noble elsőrangú alakításáról is szót ejtek a kép alatt, immáron spoilerek társaságában.

Nagy fába vágták a fejszéjüket Jeff Pinkner-ék (showrunner), amikor az első évad végén betekintést adtak a párhuzamos világba, hiszen ettől kezdődően az elvárások is megnőttek a sorozat irányába. Ezzel együtt sejteni lehetett, hogy jó esetben is csak az évad egyharmadában tudnak vele foglalkozni, a többit a monster of the week típusú esetek fogják kitenni. Sajnos ezek nagy része elcsépelt sztorira épült és a könnyen felejthető kategóriába került.

Az évad első felében csupán néhány epizód koncentrált a főszálra, a 2x15-ös Jacksonville után viszont ezek voltak túlsúlyban. A musical beütésű Brown Betty-t leszámítva ekkor már tudatosan felépített, nagyszerű részeket kaptunk, viszont ettől függetlenül az évad megítélése felemás maradt. Miként lehetne ezt a jövőben elkerülni? - egyrészt a különálló részek érdekesebbé tételével, melyeket az ötletesebb sztori mellett rövid átívelő szállal kellene megspékelni. Itt mindössze néhány jelenetről lenne szó, de segítségükkel gördülékenyebbé válna a történet.

A sorozat befejezési időpontjának kihirdetése szintén jó hatással lehetne, de megoldás lehetne a 13 részes (midseason-re pakolt, egyben leadott) szezon is, mely ugyan a rajongók számára elsőre nem hangzik biztatóan, de ennek segítségével jóval feszesebb évadot láthatnánk. Utóbbi biztosan nem valósul meg, hiszen a Fox már kihirdette a műsorrendjét, azonban bízom benne, hogy a felsoroltak közül valamelyik talán realizálódik majd a későbbiekben.

Térjünk azonban vissza a második évadhoz, melyben végre a karakterizációban is előrelépést figyelhettünk meg. Ezt elsősorban Walter és Peter kapcsán tudjuk elmondani, de Olivia esetében is pozitív változásnak lehettünk szemtanúi. Ezt többek között olyan részeknek köszönhettünk, mint a már említett Jacksonville, melyben Olivia került egy kicsit közelebb hozzánk, vagy a Peter, mely a Fringe eddigi történetének legjobb epizódja és emellett John Noble parádés alakításáról marad emlékezetes. Említsük meg a 2x21-es Northwest Passage-t is, amiben Peter útkeresését láthattuk és emellett végre iskolapáldáját láttuk a standalone és a főszálhoz tartozó jelenetek vegyítésének.Szépen felvezették nekünk a finálét, melynek már a címe sokatmondó volt... a két részes Over There a túloldalon játszódott.

A párhuzamos univerzum bemutatása nagyszerűen sikerült, egyrészt volt idő az ottani történelem, azon belül is az"események" színhelyének bemutatására, de a sorozattól megszokott módon érdekes utalásokat is láthattunk a két világ közötti különbségre - West Wing 11. évad, Walternate térképe, Kennedy, etc. Válaszokban sem volt hiány, és ami fontos, mindezt nem szájbarágósan kaptuk meg, a finálé egyetlen negatívumaként talán csak a kiszámítható cliffhangert - a "túloldali" Olivia beépülése a mi világunkba - hoznám fel. Szó se róla, így is döbbenettel néztük végig az utolsó perceket, csupán a meglepetésfaktor nem volt annyira erős.

Mindenesetre nem a Fringe-ről beszélnénk, ha nem rejtettek volna el még néhány, a jövőre vonatkozó kirakóst nekünk, így például az ezen a képen látható anagrammát, mely tulajdonképpen egy sejtetés Sam Weiss későbbi szerepét illetően. Faramuci a helyzet, a második évad ugyan beváltotta, legalábbis a főszálat, valamint a karaktereket illetően az előzetes reményeinket, viszont a korábban már kitárgyalt hullámzó teljesítmény miatt mégsem lehettünk teljes mértékben elégedettek vele.

Értékelés: