Ha az idei év pilotjait kellene rangsorolnunk, akkor minden bizonnyal a The Walking Dead kezdő epizódja állna az élen, az egész évados teljesítményt nézve azonban már korántsem ez a helyzet. Darabont zombisorozata a mindössze hat részt magában foglaló szezonja alatt egyenetlen teljesítményt nyújtott, melyért véleményem szerint elsősorban a sorozatok világában még újoncnak számító showrunner tehető felelőssé.

Hozzá kell tenni, hogy a bevezető negatív felhangja ellenére nem szeretném leszedni a sorozatról a keresztvizet, hiszen egyértelműen a pozitívumok voltak többségben, sokkal inkább arról van szó, hogy a rendkívül magasra tett elvárásoknak egyelőre még nem tudott megfelelni. A kép alatt spoilerek társaságában folytatom.

A pilot tulajdonképpen egy tökéletes expozíció volt, a kórházban felébredő Rick-kel együtt fedeztük fel ezt a szép új, lehetőségekkel teli világot, az elsőrangú atmoszférateremtésnek köszönhetően pedig végig feszült légkör uralkodott. A második rész még Stephen King-et is elborzasztotta - "That second episode ... Oh my God, you grossed even me out", az összkép azonban vegyes volt, az Atlantából való kijutás izgalmasra sikeredett ugyan, de a Merle-hez kapcsolódó történetszál, főként a végjátékot illetően méltatlan volt a sorozat addigi színvonalához. A táborba való visszatérést és a karakterek arra adott reakciót jól kezelték az írók, illetve Sarah Wayne Callies kivételével a színészek is, a pilotot követő legerősebb 45 perc azonban az ezt követő negyedik, Vatos címre hallgató rész volt.

A forgatókönyvért a képregény megalkotója, Robert Kirkman felelt és mind a városban, mind a táborban való konfliktust okosan vezette fel, majd az utolsó percekben emlékezetes képsorokban köszöntünk el néhány szereplőtől. Az ötödik rész során egyrészt a zombitámadás áldozataitól, másrészt a megharapott és lassan átváltozó Jim-től való búcsú volt a középpontban. A fordulatot a járványügyes Dr. Edwin Jenner-rel való megismerkedés jelentette, a Noah Emmerich által játszott karakter feltűnése miatt nagy reményeim voltak az évadzáróval kapcsolatban. Sajnos azonban csalódás lett a vége, az eddigi legkiszámíthatóbb epizódot kaptunk és a drámai fordulatok sem érték el az eredeti céljukat.

A karakterizáció esetében szintén vegyes képet kaptunk, melyért csak részben okolható a kevés epizódszám. Rick esetében elégedett voltam, a lelkiismeretes, mindig megpróbálom a legjobbat kihozni magamból mentalitással felvértezett rendőr figurájához azonban Andrew Lincoln erőteljes alakítása is sokat hozzá tett. A Darly bőrébe bújó Norman Reedus-t szintén dicséret illeti, a karaktert első, talán még második ránézésre is a tapló jelzővel illetnénk, de ennek ellenére érdekelt minket a sorsa és a későbbiekben komoly potenciál van benne. Mindenképp a pozitívumok közé sorolandó még Dale, illetve pilotban feltűnt Morgan is, utóbbit remélhetőleg viszontlátjuk még.

A húgát elvesztő Andrea esetében még nem jutottam dűlőre, a Shane, Lori kettősnél viszont jóval egyértelműbb a kép. Érdektelen karakterekről van szó, ráadásul a két színész játéka is komoly kívánnivalót hagy maga után (főként a korábban már említett Sarah Wayne Callies-é), mindehhez pedig még vegyük hozzá az egyelőre leginkább kínosan gyenge jelzővel illethető szerelmi háromszöget. Térjünk ki a megvalósításra is, mely AMC sorozat lévén nem meglepő módon igencsak minőségire sikeredett, ezúttal a rendezői munkát, vagy éppen a maszkmesterek munkáját kiemelve. Zenei téren sem kellett csalódnunk, bár hozzáteszem, hogy Bear McCreary tehetségét ismerve, itt is van még lehetőség a fejlődésre.

A sorozat sikere minden előzetes várakozást felülmúlt, a nézettség hétről-hétre növekedett, a záró epizód közel 6 millió embert ültetett le a képernyők elé és emellett a célcsoportban egészen kiváló 3.0-ás ratinget tudott felmutatni. A TWD 18-49-es adatai basic (alap, nem fizetős) kábelcsatornák esetében rekordnak számítanak, a 2. évados (13 rész) berendelés természetesen gyorsan, már a második epizód számai láttán bekövetkezett. Bízom benne, hogy a felsorolt hibákat Darabont, valamint az új írók képesek lesznek majd kijavítani, ugyan már ezúttal is egy élvezhető, emlékezetes jelenetekkel tarkított évadot kaptunk, de az eredeti képregény alapján jóval többet is ki lehetne hozni az adaptációból.

Értékelés: