Lights Out - az első két rész után
Az FX ismeretlen vizekre evezett és egyben nagy kockázatot vállalt a sorozattal, hiszen bokszolókról, legalábbis őket a középpontba helyezve eddig még nem készült sorozat. Film viszont már annál több, sőt a Lights Out kiinduló sztorija kísértetiesen hasonlít a Rocky széria ötödik felvonására, szerencsére azonban jelen kritika tárgya a minőséget tekintve köröket ver Stallone filmjére.
Patrick "Lights" Leary egy vitatható döntésnek köszönhetően elveszíti nehézsúlyú világbajnoki címét, majd a felesége unszolására úgy tűnt, hogy felhagy a profi sporttal. A visszavonulása utáni első öt év viszonylag nyugodtan telt, Leary megvalósította apja régi álmát és edzőtermet nyitott, egy impozáns házban boldogan él feleségével és három lányával. Idővel azonban a költségek egyre magasabbra rúgnak, a bevételei viszont ezzel egy időben folyamatosan apadnak, Leary pedig kénytelen lesz néhány nehéz döntést meghozni, mely során az alvilággal is kapcsolatba kerül.
Kifejezetten tetszett, ahogy az írók a 'bajnok' karakterét kezelték, egy a családjáért mindenre hajlandó, apaként és férjként gyengéd, az ellenfeleivel szemben kíméletet nem ismerő embert láthatunk, aki néha kissé önfejűnek hat. A legtöbb jellemvonását tekintve szimpatikus, de ezzel együtt a hibáit is megismerjük, azt lehet mondani, hogy főszereplőnk emberinek, valóságosnak hat. Az előbbi jelző a családjával való viszonyára is igaz, Warren Leight (In Treatment) showrunner és stábja nagy hangsúlyt helyezett Leary feleségével, valamint a három, különböző felfogású, vagy éppen életkorú lányával való kapcsolatának bemutatására. Az életszerű párbeszédeknek, valamint a szereplők közötti chemistry-nek hála ezek egytől egyik jól sikerültek, de ez az apjával és testvérével való viszonyára is igaznak mondható.
Öt év hosszú idő és ennek kapcsán is dicsérnem kell a realisztikusságot, egyrészt a felmerülő pénzügyi nehézségek miatt, másrészt a bokszolónk neve ugyan még benne van a köztudatban, de a hírneve megkopott, melyet ő természetesen nem tud elfogadni. Holt McCallany (Leary) rendkívül karizmatikus alakítással jelentkezik, az nem volt kérdés, hogy fizikai felépítése alkalmassá teszi a szerepre, a színészi kvalitásai viszont kellemes meglepetésként értek. Szerencsére a színészgárdában nincs gyenge pont, az apját játszó Stacy Keach, a felesége szerepében feltűnő Catherine McCormack, valamint a lányai, illetve a pénzügyeit nem éppen jól intéző öccs castingjával is elégedettek lehetünk.
Az első két rész során sikerült megkedvelnünk a szereplőket, a jellemábrázolás mellett a pedig történetszálakkal is elégedettek lehetünk, legyen szó főhősünk anyagi helyzetének egyre aggasztóbb helyzetéről, az egészségügyi állapotáról, vagy éppen a vélhetően részről-részre nagyobb teret kapó alvilági történésekről. A Lights Out a minőséget tekintve tehát hozta az elvárásokat, a nézettség viszont csalódást okozott. A pilot 1.5 milliós össznézettsége a Terriers debütálásánál is gyengébb, míg 18-49-ben 0.6-os ratingre volt képes. Ez alapján könnyen lehet, hogy az előbb említett sorozat útját fogja majd követni, egy remek dráma, mely sajnálatos módon nem találja meg a (nagy)közönségét és 13 rész után kénytelen leköszönni.
Értékelés: