Két arcát ismerjük Shawn Ryan-nek, amikor kábelcsatornának dolgozik képes valami egészen egyedit/kiválót alkotni, erre példa a The Shield és a bántóan rövid életű Terriers, amikor azonban országoson próbálkozik, közepes végeredményt kapunk, legyen szó a The Unit-ról, vagy éppen a Lie To Me-be való beugrásáról. Legújabb sorozata a The Chicago Code kapcsán, annak ellenére, hogy egy országos adóra (Fox) készült, nagyok voltak az elvárásaim, a saját ötlet és a nagyobb mozgástér miatt úgy gondoltam, hogy Ryan végre megtöri a rossz szériáját. A kép alatt spoilerek nélkül megnézzük, hogy ez vajon sikerült-e neki.

A sokáig Ride-Along címre hallgató sorozat Chicago utcáira kalauzol el minket, ahol a helyi rendőrség korrupció által nehezített munkáját követhetjük nyomon, többek között az első női rendőrfőnök Teresa Colvin (Jennifer Beals) és az öntörvényű Jarek Wysocki (Jason Clarke) szemén keresztül. A másik oldalon a város egyik legbefolyásosabb politikusa Ronin Gibbons (Delroy Lindo) áll, aki az ír maffiával együttműködve próbálja megtömni a saját zsebét.

Az indítás remekül sikerült, a pilot és az azt követő két rész minden egyes percét élmény volt nézni. Ryan és az íróstábja rendkívül ügyesen szőtte a történetet, a karakterizáció is a helyén volt, úgy tűnt, hogy komoly potenciál lehet a sorozatban. A későbbi részek azonban arra mutattak rá, hogy túl magasra került a léc, a zsarudrámától fokozatos minőségbeli  visszaesést láthattunk, a Gibbons-hoz köthető átívelő szál egyre kisebb szerepet kapott és inkább a procedurális jelleg dominált. Az egy részes ügyek, néhány kivételtől eltekintve nem tudták lekötni a figyelmemet és leginkább az volt bosszantó, hogy közben éreztem, több van a sorozatban.

Az utolsó három-négy rész során aztán visszatért az elején látott színvonal, mely természetesen a főszál erőltetésének volt köszönhető. A fináléval is elégedettek lehettünk, mely egyúttal azt is jelentette, hogy jó szájízzel búcsúztunk a Fox által az upfronts előtt pár nappal elkaszált sorozatól. A történetvezetés kapcsán tehát felemás érzésekkel vagyok, de ez a karakterizációra és vele együtt a színészi játékra is áll. Nézzük először a pozitívumokat: Jarek esetében jó munkát végeztek az írók, de a kiváló teljesítménnyel előrukkoló Jason Clarke is megérdemel minden dicséretet.

A társát játszó Matt Lauria-ra sem panaszkodhatunk, amennyiben lett volna második évad, talán Ryan-ék is elgondolkodtak volna azon, hogy megérné nagyobb teret biztosítani a karakternek. Az egyik legérdekesebb történetszál a beépült zsaruhoz Liam-hez köthető - Billy Lush meggyőző alakításában, a sorozat aduásza azonban egyértelműen Gibbons képviselő volt. Egy rendkívül összetett karakter, úgy gondoltad, hogy már kiismerted, majd a következő részben Ryan-ék egy újabb oldaláról mutatják be, mindezt úgy, hogy nem vittek bele karakteridegen jegyeket. Mintha csak Delroy Lindo-ra szabták volna a szerepet, elsőrangúan hozta az intrikákkal és korrupcióval operáló, valamint bizonyos helyzetekben egy őszinte, a városért és a benne lakó emberekért igenis tenni akaró politikust.

Sajnos Jennifer Beals casting-ját már kevésbé tudom dicsérni, a színésznő próbálkozott ugyan, de nem tudott hiteles lenni a kemény, csak a munkájának élő rendőrfőnök szerepében. A leggyengébb szál Jarek unokahúgához Vonda-hoz, valamint a társához (mindkét értelemben) köthető, a hozzájuk kapcsolódó történések erőltetettnek és számomra érdektelennek bizonyultak.

Nehéz mérleget vonni, az egy pillanatra sem kérdés, hogy megérte végignézni (ráadásul lezárt sztorit kapunk), de azt is hozzá kell tenni, hogy több lehetőség volt a sorozatban, akár a történetvezetést, akár a karakterizációt nézve. Visszatérve a bevezetőben feltett kérdésre, Ryan-nek sikerült felülmúlnia a korábbi országos sorozatait, viszont nagyon messze volt a The Shield és a Terriers-féle minőségtől.

Értékelés: