The Shadow Line: amikor a jó és a rossz közötti határ elmosódik

Valóban ez a legjobb brit dráma a 80-as évek vége óta? - a kérdést június közepén tette fel a The Telegraph, a The Shadow Line utolsó, hetedik epizódját követően. Mivel nincs megfelelő összehasonlítási alapom, nem tudok egyértelmű válasszal szolgálni, de az kétségtelen, hogy egy rendkívül bátor vállalkozásról van szó, a sorozat amellett, hogy alaposan megdolgoztatja az agyunkat, olyan erős atmoszférával bír, melynek köszönhetően szinte minden egyes jelenet során tapinthatóvá válik a feszültség.

Egy komplex, sok szálon futó alkotás, jó néhány megdöbbentő, az addig látottakat teljesen új színben feltüntető fordulattal, ráadásul ezt úgy sikerül véghezvinnie, hogy a hangsúly végig a karaktereken, az ő egyéni drámájukon marad. A kép alatt spoilermentesen folytatom Hugo Blick sorozatának feltérképezését.

Harvey Wratten-t, London egyik legnagyobb befolyással rendelkező bűnözőjét pár órával szabadlábra helyezését követően holtan találják az autója hátsó ülésén. A nyomozást Jonah Gabriel vezeti, aki súlyos sérülését követően, a társával végző lövedék belefúródott az agyába, most tért vissza a munkába. Nem csak ők, hanem az alvilág is tudni szeretné mi történt Harvey-val, így a rendőrség mellett az ő világukba is bepillantást nyerhetünk. A kör szépen lassan kiszélesedik, egyre több karakter tűnik fel, a gyilkossági ügy pedig egy sok szereplős, bonyolult sakk játszmába megy át.

Elsőre talán nyomozós procedural-nak tűnik, de nem is tévedhetnénk nagyobbat, a sorozat előbb bűnügyi dráma jelleget kölcsönöz, majd átvált egy elsőrangúan kivitelezett összeesküvéses thriller-be. Hugo Blick, aki a sorozat írója, producere és egyben rendezője, saját elmondása szerint imádja a 70-es évek amerikai összeesküvéses filmjeit, melyekben nagy szerep jut a morális kérdéseknek is. A The Shadow Line egyik központi témája szintén az erkölcs, a szereplőinknek a történet bizonyos pontján nehéz, sorsfordító döntéseket kell meghozni, majd azok következményeivel továbbélni.

Itt nincsen jó, vagy rossz oldal, a rendőrök, a bűnözők, de az ügybe belekeveredő hétköznapi emberek is hibákkal teli, esendő figurák, többek között emiatt válik hitelessé a sorozat. Fontos megjegyezni, hogy a The Shadow Line lassan építkezik, ugyan az évad első felének fontos szerepe van a későbbiekre nézve és hangulat, valamint karakterizáció szempontjából is elsőrangúnak mondható, de ezzel együtt egyfajta bevezetésként tekinthetünk rá. Blick a fokozatosság elvét követi, majd a különböző történetszálak összeérését követően az utolsó három-négy epizód során áll-leejtő fordulatok tömkelegét kínálja.

Arra mindenképp készüljön fel a kedves olvasó, hogy amennyiben szerencsét tesz a sorozattal, az egyes epizódok alatt rengeteg kérdés fog megfogalmazódni benne. A csavaros történet azonban korántsem öncélú, Blick figyel arra, hogy a legtöbb kérdésünkre választ kapjunk, és az sem mellékes, hogy ezek többsége jó eséllyel elégedettséggel töltik majd el a nézőt. Mindeközben szépen kimunkált párbeszédeknek lehetünk fültanúi, a gyönyörűen beállított, emlékezetes képsorok, valamint a minimális aláfestő zene pedig tovább erősíti a borús hangulatot.

A The Shadow Line legnagyobb erényét abban látom, hogy a sok meglepetéssel szolgáló, okos történetszövés egyszer sem megy a jellemábrázolás kárára, sőt, azt kell mondjam, hogy utóbbi az esetek többségében elsőbbséget élvez. Gatehouse az elmúlt néhány év egyik légérdekesebb sorozatos karaktere, amiben az írók mellett hatalmas szerepe van Stephen Rea bravúros alakításának. Rea már hanghordozásával a frászt hozza az emberre, az elegáns stílus mögött pedig egy a céljai eléréséért mindenre képes, könyörtelen ember áll.

Igazságtalanság lenne azonban csak őt kiemelni, a sokáig háttérbe húzódó Peter Glickman szintén egy kifejezetten izgalmas karakter, az ötödik rész első fele tulajdonképpen az ő bemutatásával telt, ami véleményem szerint a sorozat egyik csúcspontjának tekinthető. A szereplők közül a lelkiismeretével küzdő, a Wratten gyilkosság, majd az összeesküvés kapcsán nyomozó Jonah Gabriel (Chiwetel Ejiofor), valamint a másik oldalon álló Joseph Bede (Christopher Eccleston) állnak hozzánk a legközelebb, de bármennyire is pozitív figurákról van szó, ők is ugyanúgy hibázó, gyarló emberek. A sort még lehetne folytatni, így a Gabriel közvetlen felettesét játszó Richard Lintern játéka is megérne egy külön bejegyzést, de a bejegyzés hossza, valamint a spoilerek elkerülése miatt itt most meghúzom a vonalat.

A The Shadow Line májusban kezdte meg a pályafutását a BBC 2-n, a hét részes évad kiváló nézettséggel kezdett, majd sajnos folyamatosan apadt a nézőszám. Ez is mutatja, hogy nem egy könnyen fogyasztható sorozatról van szó, de ez ne tántorítson el senkit. Hugo Blick egy a történet, a képi világ, valamint a jellemábrázolás tekintetében is rendkívül ambiciózus sorozat készítésére adta a fejét, és ami igazán fontos, végeredményben sikerült megugrania a saját maga által magasra helyezett lécet.

Értékelés:

Címkék: the shadow line