Megtört egy nagy széria, több, mint egy hónap után a Breaking Bad kénytelen volt átadni az első helyet. Rendkívül erős volt egyébként a múlt heti felhozatal (talán idén a legerősebb), mindezt jól szemlélteti, hogy a végül hetedik helyen befutó The Good Wife a mostani epizóddal pár héttel ezelőtt még könnyedén dobogós tudott volna lenni. 

Kötelező vétel: Pawnee: The Greatest Town in America. Igen, Leslie könyve a valóságban is megjelent, ráadásul a leírások alapján egy rendkívül szórakoztató olvasmánnyal van dolgunk, ami a sorozathoz hasonlóan alaposan megdolgoztatja a rekeszizmainkat. Fantasztikus volt, amit a harmadik rész során letettek az asztalra kedvenc, a munkára többségében teljesen alkalmatlan hivatalnokaink. Leslie a könyvének köszönhetően egy botrány kellős közepén találja magát, mely a születési helye utáni nyomozást és régi ismerősünk, Bert Macklin ismételt felbukkanását hozza magával. Tom és Ben párosa ezúttal is kiválóan működött, de talán még ennél is emlékezetesebbre sikerült Ann akciója, mely során a Ron-April duót próbálta bensőséges beszélgetésre ösztönözni. Az i-re pedig a pontot az utolsó jelenet tette fel... szegény Jerry.

Megtörtént az a vallomás, amire már jó ideje vártunk, ugyan a JT haláláért felelős, illetve felelősek neve nyílt titoknak számított, de eddig egyszer sem került kimondásra a sorozat keretei között. A Brick során az írók három nagy történetszállal (ha Opie félrelépését is idevesszük, akkor négy) dolgoztak, az előbbi vallomáshoz kapcsolódik Clay és Gemma levelek utáni kutatása, mely végül az egymás iránti bizalom elvesztéséhez vezetett. Otto kérésére a klub felkutatta Luann gyilkosát, a megtorlás azonban (egyelőre) elmaradt, míg Juice egyre nagyobb zűrbe keveri magát Roosevelt seriff húzása miatt. Továbbra is jó úton halad a sorozat, Sutter-ék több olyan szálat is felvezettek, mely előbb, vagy utóbb robbanásig feszült helyzetet és drámai jeleneteket eredményeznek majd.

Úgy tűnt, hogy a Breaking Bad letaszíthatatlan a trónról, október első hetében azonban sikerült megszakítani a nagy sorozatot, az évad utolsó előtti epizódja 'csak' a harmadik helyre futott be. Természetesen nem kell Vince Gilligan alkotását félteni, ezúttal is emlékezetes 45 percet biztosítottak, az End Times-t leginkább úgy lehetne leírni, mint a vihar előtti csendet, ahol az egyes kártyalapok kiosztásra kerülnek, az évadzáró előtt pedig csak találgatni lehet, hogy kihez kerültek a nyertes lapok. A fináléról holnap lesz írás, de a héten több Breaking Bad-del kapcsolatos poszt is várható.

Jól mutatja a múlt heti felhozatal erősségét, hogy az ősz, de talán mondhatom azt is, hogy 2011 legjobb pilotja csak (ezúttal is idézőjelben) a negyedik helyre tudott befutni. Gaines kolléga írását ide kattintva lehet elolvasni, jó hír, hogy a külföldi kritikusok szerint nem csak a felütés, hanem a további részek is remekül sikerültek. 

Azt hiszem Dan Harmon és az írógárda megint elvesztette a gyógyszereit, legalábbis a Chang-féle sztorira másképp nem tudok épkézláb magyarázatot találni. A félreértések elkerülése végett, ezt dicséretnek szántam, egy agyament, de a sorozat szellemiségéhez tökéletesen illő történetszálat kaptunk, melyre az utolsó, dékánnal közös jelenet és a két belső monológ egymásra vágása tette fel a koronát. A tanulócsoport eközben ismét belső vitáktól hangos, de a rész végén 'rájövünk', hogy mindez Todd miatt történt... "No offense. Non taken."

A tavalyi, komoly csalódást okozó évadzáró után nem voltam nagy reményekkel az új Dexter évad iránt, de szerencsére kellemesen csalódtam. A hatodik évad nyitányáról itt írtam bővebben.  

A The Good Wife úgy tűnik idén is tartja magát ahhoz a jó szokásához, hogy az egyébként remek állandó színészgárdát neves vendégszereplőkkel egészíti ki. Ezúttal Eddie Izzard-ot sikerült leszerződtetni, aki az egocentikrus angol ügyvéd szerepében a hét idézetét szállította nekünk: "But I am not the England of Big Ben and bobbies. I'm not the England of doilies and cucumber sandwiches. I'm the England of football hooligans and Jack the Ripper. And this England don't play nice, and it don't play fair, and it don't ever stop." Az évad második része azonban nem csak az ő karaktere, valamint a brit igazságszolgáltatás érdekességei miatt volt emlékezetes, Kalinda és Eli összehozatala jó döntésnek bizonyult, mint ahogy arról is meggyőződhettünk, hogy a King-ék a korábbi évadokhoz hasonlóan elsőrangúan kezelik a családi szálakat (Peter és a fia közötti dialóg). 

Bevallom, a felemás és mondjuk ki, néha unalomba fulladó évadnyitót követően elment a kedvem az 1920-as évek Atlanti City-jében játszódó sorozattól és már azon gondolkodtam, hogy egyben darálom le a mostani szezont. Végül úgy határoztam, hogy a második epizódot még megvárom a döntéssel. Utólag elmondható, jól tettem, hiszen egy végig feszült hangulatú, érdekes történetszálakkal operáló részt kaptam, egyúttal ismét bebizonyosodott, hogy sorozatnak a hatalmi játszmák bemutatása áll a legjobban. A jellemábrázolás kapcsán is pozitívan tudok nyilatkozni, Margaret karakterét jó irányba vitték el az írók, akik egyébként Chalky történetszáláért külön piros pontot érdemelnek. 

Lehet, hogy túl korán osztottam ki a 'hét idézete plecsnit', ugyanis a Suburgatory második részében elhangzó egyik dialóg is jó eséllyel pályázik rá. - If you could have dinner with any famous person, living or dead, who would it be? - Scarlett Johansson. Dead. A nagyszerű szereplőgárdával bíró (közülük is kiemelkedik a fényes jövő előtt álló Jane Levy) Suburgatory a pilot után tudta tartani a színvonalat és az évad legjobb újonc komédiája cím büszke birtokosának mondhatja magát.

A szappanopera jelleg ugyan továbbra is érződik a Pan Am-en, de a remek atmoszféra és az érdekes karakterek miatt ez egyáltalán nem zavaró. A flashbackes történetmesélés továbbra is központi szerepet kap, mindez a karakterépítés miatt örömteli, mint ahogy az is, hogy továbbra sincs kimondott főszereplője a sorozatnak, jól megoszlik a játékidő a négy stewardess és a pilóta között. A Pan Am az első két rész alapján a kellemes, agykikapcsolós szórakozás kategóriájába esik, reméljük ez a későbbiekben sem fog (legfeljebb csak pozitív irányban)   változni.