Kíváncsi lettem volna az országos csatornák vezetőinek arcára, amikor két héttel ezelőtt nyilvánosságra kerültek a The Walking Dead évadnyitójának nézettségi adatai. Minden bizonnyal hitetlenkedő ábrázattal vették tudomásul a minden elképzelést felülmúló eredményt… nem sokkal később a döbbenettől felocsúdva már az irigység érzése hatotta át őket, végül pedig feltették maguknak a költői kérdést: mit csinálunk rosszul?

Az országos csatornák bajban vannak. Nem újkeletű problémáról van szó, amíg a 90-es években és még utána pár esztendeig fénykorukat élték a network tévék, minőségi drámák és sitcomok tömkelege és rekordnézettségek születtek, a 2000-es évek második felébe lépve komoly fordulat következett be. Hatalmas minőségi visszaesést figyelhettünk meg, mindeközben a kábelcsatornák, legyen szó basic-ről (FX, AMC), vagy fizetősről (HBO, Showtime, Starz) sorba hozták a merész, formabontó sorozataikat és többszörösen lekörözték országos ellenfeleiket. Mindez tetten érhető a tévés díjkiosztókon, a kritikusok állásfoglalásán, de egyértelműen tükröződik a nézői visszajelzéseken is.

A minőség mellett ráadásul a nézettségek is évek óta hanyatló tendenciát mutatnak, az idei esztendő pedig újabb negatív csúcsot hozhat… az ABC 11, a CBS 18, a Fox 25 százalékkal van lemaradva a tavalyi 18-49-es korosztályban elért eredményétől, egyedül az NBC tudott javítani (+19%), de ezt szinte nagymértékben egy műsornak, a The Voice-nak köszönhetik. A kábelcsatornák kapcsán ezalatt szinte minden héten a rekord jelzőt hallhatjuk, a Sons of Anarchy keddenként elveri az országos ellenfeleit a kedd 10 órás sávban, a szintén FX-hez tartozó American Horror Story pedig a premierjekor második lett a szerdai napon. Hol vannak azok az idők, amikor a kábelcsatornák az erős konkurencia miatt nem is mertek szeptemberre, a tévés évad első hónapjára saját gyártású sorozatot rakni….

A legnagyobb meglepetést a már korábban említett The Walking Dead váltotta ki a tévés szakemberekből, egészen pazar (minden basic kábeles rekordot megdöntő) 5.8-as ratinggel nyitott a harmadik évad, amivel toronymagasan maga mögé utasítja az összes szériát. Igencsak kínos helyzetbe kerültek az országos csatornák, a külföldi szakírók egyre gyakrabban köszörülik rajtuk a nyelvüket, a legnagyobb csapást persze majd a reklámozók (akiknek többsége amúgy is recessziót él meg…) árcsökkentése, illetve esetleges visszalépése okozza majd.

Nézzük meg, hogyan lehetne megfordítani a folyamatot, mi kellene ahhoz, hogy ismét sikeresek – a szó minden értelmében – legyenek a network tévék:

1. A nézők újra vágynak, valami olyanra, amit korábban még nem láthattak a tévében. Gondoljunk a kábeles sikersorozatokra, a korábban említett TWD, SoA, AHS hármason kívül megemlíthető a True Blood, a Game of Thrones, de a Dexter, a Homeland, illetve a Breaking Bad is egyre szebb nézettségeket mutat fel és közös bennük, hogy mindegyik a megszokottól eltérőt kínál. Legyen az zombi apokalipszis, törvényen kívüli motorosok, lélektani thriller, vámpírok, fantasy, etc. Az országos csatornáknak nyitottnak kell lennie az új, elsőre merésznek ható ötletekre, nem pedig visszadobni őket, ahogy azt tették a The Walking Dead-del is.
   
   
2. Ezzel összefügg, hogy az országos csatornák arra törekednek, hogy lehetőleg mindegyik célcsoportot lefedjék, legyen családbarát, a férfiak és a nők igényeit is elégítsük ki, tegyünk a házasok, egyedülállók kedvére stb. Mindez pedig sablonosságot, művi érzést kelt és természetesen megköti az írógárda kezét is. Ezzel azonban két szék közé a földre esnek, az arany középút egyre kevésbé tudja felkelteni a nézők figyelmét. A felsorolt kábelsorozatok mindegyikére igaz, hogy csupán a társadalom egy részét szólítják meg vele, nem törekednek arra, hogy a történet mindenkihez szóljon. Mindez azt eredményezi, hogy a nézők egy részét biztosan elveszítik ugyan, viszont akiket megszólítanak, azok nagy számban felsorakoznak és biztosak lehetünk benne, hogy megfelelő minőség esetén maradnak is a sorozat mellett. Jó szájhagyomány mellett pedig évadról-évadra még növekedhet is a nézettség.
   
   
3. Bátorság! Az országos csatornák vezetői szeretnek arra hivatkozni, hogy meg van kötve a kezük, jó néhány ötletet azért dobnak vissza, mert a szigorú szabályozás és a hirdetők megkötései miatt egész egyszerűen nem vihetik képernyőre a történetet, mely túl véres, sötét, erőszakos, kényes témát feszeget. Ez azonban csak féligazság, a legtöbb esetben a bevállalósság hiányzik, ahogy az egyik csatornánál dolgozó szakember megjegyezte: 
   
   „Működött volna nálunk (természetesen jóval kevesebb vérrel, illetve erőszakkal) a The Walking Dead? – Persze, mindenképp. Vesztettünk volna hirdetőket? – Biztosan, de azt is kijelenthetem, hogy  ennek ellenére kitöltöttük volna a reklámszüneteket. Ha pedig a sorozat sikert ér el, jó felvezetést biztosított volna más szériáknak, amely létfontosságú egy műsorrend kialakításánál.”…  Sok kérdés felvetődik egy sorozat berendelésekor, de ha tudnánk, hogy nagy számokat fog produkálni, akkor a problémák többsége egyből eltűnne.” Csak ugye ott a bizonytalansági tényező, ezért is írtam, hogy bátorságra, úgy is fogalmazhatnánk, hogy tökösségre lenne szükség.
   
   
4. Néhány kivételtől eltekintve (Robert és Michelle King, Greg Garcia, Michael Schur, Shawn Ryan) középszerű showrunnerek állnak az országos sorozatok mögött, ami természetesen nagyban meghatározza azok minőségét is. Azon alkotók, akik a 90-es években, illetve 2000-es évek elején kitűntek a tehetségükkel, a nagyobb kreatív szabadság miatt mára kábelcsatornák szerződésében állnak, gondoljunk olyan nagy nevekre, mint David Simon, Aaron Sorkin, David Milch, Howard Gordon, John Wells, vagy éppen Graham Yost.
   
   Ugyanez vonatkozik a fiatal tehetségekre is, akik tisztában voltak vele, hogy egyéni látásmódjukat csak egy kábelcsatorna keretén belül tudják kamatoztatni, konkrét példaként felhozható Vince Gilligan, Kurt Sutter, Lena Dunham és Stephen S. DeKnight. Nem látok arra sok esélyt, hogy a felsorolt showrunnerek visszatérjenek a network tévék kötelékébe, így az országos csatornák vezetőinek egy lehetőségük van, felkarolni a tehetséges írókat (van, aki saját szkripttel jelentkezik, van, akit egy íróstábból lehet kiemelni) és kiállni mellettük, valamint szabadságot adni a kezükbe. Kockázatos? – eléggé, de kockázatvállalás nélkül a siker is elmarad. 
   megjegyzés: az írók mellett a rendezők, operatőrök kapcsán is elmondható ez a tendencia, a kábelsorozatok jó része már a külcsínben/kivitelezésben is bőven lehagyták az országosokat.
   
   
5. Bizonyos sorozatok esetén átállni a 13 részes évadokra. Ha bármelyik sorozatkészítőt megkérdezel arról, hogy amennyiben a minőség az elsődleges tényező, akkor a 22, avagy a 13 részes modellt választaná-e, a válasz ugyanaz lenne, utóbbit. Miért ragaszkodnak akkor a csatornák mégis a hosszabb évadokhoz? Egyrészt könnyebb így kitölteni a kilenc hónapot felölelő idényt, másrészt a szindikátusi sugárzás miatt – gyorsabban elérnek a századik epizódig. A hátránya viszont, hogy gyorsabban kiég az adott sorozat, főleg, ha high concept-ről van szó. Utóbbiak esetén a lassú víz partot mos elve alapján át kellene állni a rövidebb szezonokra, szerencsére ezt néhány csatorna már kezdi is felismerni (NBC, Fox).