A vasárnapi bejegyzés során annak jártunk utána, hogy a csatornák, illetve a gyártó stúdiók miért fektetnek egyre nagyobb hangsúlyt az alternatív bevételi forrásokra, legyenek azok stream szolgáltatókkal való szerződéskötések, külföldi értékesítések, vagy éppen termékelhelyezések. Úgy döntöttem, hogy két részre bontom a cikket, egyrészt mennyiségi okok miatt, másrészt a szindikátusi sugárzásokra való hatásuk külön posztot érdemel. Mielőtt a konkrétumokra térnék, ajánlom Bruzsy kolléga szindikátusi vetítések kapcsán írt cikkét, melyben minden részletre kiterjedően körüljárja a témát.

A gyártó stúdióknak az esetek többségében éveket kell várni arra, hogy sorozataik (azoknak is csupán kevés százaléka) profitot termeljen, 80 vagy 100 rész szükséges legalább ahhoz, hogy a kábelcsatornák vagy a helyi/regionális adók megvegyék őket utósugárzásra, ami aztán hozza a komoly pénzeket. A stream szolgáltatások, így a Netflix, az Amazon Prime és a Hulu elterjedésével azonban ez átalakulóban van, a közreműködésüknek köszönhetően ugyanis gyorsabban juthatnak a pénzükhöz.

Az ABC Studios tavaly szerződést kötött a Netflixszel, melynek értelmében két általuk készített sorozat, a Scandal és az Once Upon a Time első évadja röviddel a záró epizódot követően elérhetővé vált a cég előfizetői számára. Mindezért a Netflix 400.000 dollárt fizetett részenként és az összeg minden egyes letudott évaddal növekszik. Mindez azért külön kiemelendő, mert szindikátusi sugárzás esetében ritkának mondható, amikor a gyártó már egy első évados sorozat után pénzt lát a szokásos licensz díjon felül.

A Warner Bros Television sem akart kimaradni a jóból, melynek eredményeképpen idén januárban megállapodást kötöttek a Netflixszel. Az már eddig is tudvalevő volt, hogy a The Vampire Diaries gyártójaként részenként 650.000 dollár kapnak a stream szolgáltatótól, de a januári szerződés alaposan kibővítette a kört. Vannak köztük már véget ért szériák, mint a Chuck, a Fringe és a West Wing,de több újonc sorozat, a Revolution, a Political Animals, a Longmire, a 666 Park Avenue és a The Following ismétléseire is jogot szerzett a Netflix.

Napjaink egyik, ha nem egyenesen legjobb országos drámája, a The Good Wife szintén sokat köszönhet az online platformoknak. A jogi széria egészen az idei évadig közepes nézettséget tudott felmutatni és igazándiból két összetevőnek köszönhette a túlélését: a kiváló kritikai visszhangnak, valamint, hogy közönségének nagy része jómódúakból áll, mely a reklámozók szempontjából előnyt jelent. A negyedik évad során azonban tovább csökkent az addig sem túl nagy, de legalább stabil nézettség, így kérdésessé vált a sorozat jövője.

Szerencsénkre jövőre is találkozhatunk a chicagói ügyvédekkel, de a március végi berendelésben hatalmas szerepe volt a CBS Studios által kötött szerződéseknek: az Amazon Primeon már a szignózást követően, a Hulu Pluson pedig idén szeptembertől láthatóak a sorozat eddigi epizódjai. Kisvártatva pedig a ’megszokott’ szindikátusi szerződés is létrejött a Hallmark csatornának köszönhetően (ráadásul a helyi adókkal is sikerült megállapodni) így a számítások szerint összesen 2 millió dollár folyik majd be a gyártóhoz minden egyes részt követően, amely kiváló összeg egy alacsony nézettségű, átívelő sztorival rendelkező dráma esetében.

Végezetül érdemes szót ejteni a termékelhelyezésekről is, melyek ugyan anyagi értelemben nem mérhetőek össze a szindikátusi szerződésekkel, de a korábbi években olyan fanfavorit sorozatok berendelésében játszottak kisebb-nagyobb szerepet, mint a Chuck, vagy a Community. A jó nézettséggel futó alkotások esetében pedig még nagyobb esély van arra, hogy sikerüljön összehozni egy mindkét fél számára előnyös szerződést. Az autógyártók között népszerű a New Girl és a The Walking Dead, előbbi gyártója a Forddal, míg a zombisorozatot készítő AMC Studios a Hyundaijal kötött szerződést.

A Nashville esetében nem véletlenül kap majdnem minden részben szerepet a Subway étteremlánc, mint ahogy a Modern Family az édességgyártó Orea (ha valaki emlékszik, a Friends Joeyja is odavolt az általuk készített sütiért) mellett az Audival és a Toyotával is szerződésben áll. A Mad Ment készítő Matthew Weiner nem hajlandó elárulni, hogy a sorozatban látott termékek közül melyik számít fizetősnek, a Cadillac tagadja, hogy fizetnének bármit is, a Heineken viszont hivatalosan is megerősítette, hogy leszerződött a csatornával.

A kétrészes cikksorozat összegzéseként fontos kiemelnem, hogy a bemutatott alternatív bevételi források előretörése ellenére továbbra is a reklámbevételek a legfontosabbak a csatornák számára (ez alól természetesen kivételt képeznek a fizetős kábelesek – HBO, Showtime, Starz, illetve a stream szolgáltató Netflix) és ez egy ideig még így is marad. A tendencia viszont azt mutatja, hogy a televíziós ipar ebből a szempontból is komoly átalakuláson megy keresztül és érdemes lesz figyelemmel követnünk, hogy miként – főleg az arányok alakulását – és milyen ütemben megy végbe a változás.