A nyár győztesei és vesztesei

Bármennyire is nehéz szembenézni a valósággal, sajnos elkerülhetetlenül közeleg a nyár vége, mely a televíziós ipar számára elsősorban az országos évad közeledését jelzi. Pár évvel ezelőtt még azt is írhattam volna, hogy fellélegeznek a csatornák, hiszen az év legmelegebb időszaka holtszezonnak számít, ez viszont napjainkban egyre kevésbé állja meg a helyét. Egyrészt a fizetős és basic kábelcsatornák kínálata folyamatosan bővül, másrészt az országos csatornák a realityk mellett egyre több szkriptelt szériát is bemutatnak a három hónap alatt. A cikk során megpróbálom egy objektív válogatás keretein belül bemutatni a nyár legnagyobb győzteseit és veszteseit, ezúttal főként a nézettséget vettem alapul a döntés meghozatalakor.

summer1.jpg
Győztesek
:

Under the Dome: az előszerződéseknek (Amazon Prime és külföldi értékesítés) köszönhetően már a premierje előtt sikertörténetnek számított, de a Stephen King regényét alapul vevő széria erre még rátett egy lapáttal. Minden bizonnyal pezsgőt bontottak a a CBS-nél a premier estéjén, a 13,1 millió néző és a 18-49-es korosztályban elért 3.2-es rating az utóbbi fél évtized legjobb eredményét jelenti nyáron. Természetesen ezt nem lehetett tartani, de a stabilan hozott 11 milliós nézőszám és 2.5 körüli demó még mindig kiváló eredménynek számít. Mindezek alapján nem is csodálkozhatunk azon, hogy jövő nyáron – egy újonc sci-fi drámával párba rakva – érkezik a második felvonás.  A teljes kép érdekében hozzá kell tenni, hogy a minőség bőven hagy kívánnivalót maga után és akár külön bejegyzést is lehetne írni a sorozatban rejlő lehetőségekről és azok elpackázásáról.

Orange is the New Black: várom azok jelentkezését, akik előzetesen úgy gondolták, hogy a négy idén bemutatott saját gyártású Netflix sorozat (House of Cards, Hemlock Grove, Arrested Development s4 és jelen alkotás) közül Jenji Kohan börtönsorozata fog a legnagyobbat szólni. Valószínűleg beleőszülnék a várakozásba, ugyanis senki nem számított arra, hogy a húzónév és a komolyabb marketing hiányának ellenére a kritikusok a nézők részéről is ilyen kiváló visszhangra talál. Az Orange is the New Black esetében - mivel azt a stream szolgáltató nem hozza nyilvánosságra, nem tudok közölni konkrét számadatokat, de azt enélkül is biztosan állíthatom, hogy a nyár egyik nagy nyerteséről van szó, melynél végre elérte a Netflix, hogy a kikerülést követően (szokás szerint egyszerre tették elérhetővé az első évadot) még hosszú ideig a köztudatban legyen. A szakírók dicshimnuszokat zengenek róla, a hírtévék a női börtönben látott körülmények kapcsán hivatkoznak rá, a nézők pedig elsősorban a közösségi média segítségével jókora buzzt biztosítanak a sorozat számára.

summer4.jpg

Devious Maids: „Köszönjük, de nem!” – kikerekedett szemek és arcra kiülő döbbenet jellemezhette Marc Cherry fizimiskáját az ABC vezetőinek fenti mondatát követően, akik nem kérték be sorozatnak a Beverly Hills-i bejárónőkről szóló pilotját. Pedig a showrunner joggal számíthatott a berendelésre, elvégre legutóbbi alkotása (Desperate Housewives) az elmúlt évtized egyik legnagyobb sikere volt. Cherry mindenesetre nem adta fel, próbált új otthont keresni a szappanoperás beütéssel bíró sorozatának, melyre végül a Lifetime csapott le. Kezdetben úgy tűnt, hogy az ABC döntése bizonyult helyesnek, a gyenge kezdést követően azonban szokatlan módon egyre csak gyarapodott a nézők tábora (az utóbbi hetek átlaga 2.7M, 1.0), ráadásul a csatorna célközönségénél, vagyis az 50 év alatti nők között a legsikerebb műsornak bizonyult. Ez végül második évados megújítást ért és egyben hatalmas elégtételt Marc Cherry számára.

Breaking Bad: hatalmas bravúrt hajtott végre a Breaking Bad, amikor az utolsó évadjának premierjekor megduplázta az addigi legjobb nézettségét (5.9 millió néző, 2.8-as demó). A váratlan, de annál örömtelibb siker okát kereshetjük a jól elhelyezett marketingben, az előzetes hypeban, véleményem szerint azonban még ezeknél is nagyobb szerepet játszott a ’Netflix hatás’, a gyors és egyszerű elérésnek köszönhetően rengetegen bepótolták a kiváló szájhagyománnyal bíró alkotást. A második hétre ugyan valamelyest visszaesett a nézettség, a harmadikon viszont újból felfelé indult meg, mely azt mutatja, hogy nem egy kifutott eredményről beszélünk, az új (legalábbis tévén keresztüli) nézők nagy része megmaradt. Most sajnálja csak az AMC, hogy mindössze öt rész maradt hátra a sorozatból, mindenesetre az eddig látottak alapján minden esélyünk megvan arra, hogy méltóképpen búcsúzzon a már most kult státuszt kiérdemlő számító dráma.

Duck Dynasty: részben párhuzamot lehet vonni szakállas redneck barátaink és az antihősök etalonját megtestesítő kémia tanárunk között, legalábbis az évek óta folyamatosan növekvő nézettség kapcsán. Annyi különbséggel, hogy az A&E realityjének esetében számítani lehetett a kiemelkedő teljesítményre, hiszen az arányokat nézve évek óta hasonló mértékű fejlődésről beszélünk. A közel 12 milliós össznézettség és 5.0-ás demóval nyitó negyedik évadról, valamint a siker mögött álló tényezőkről az epizodisták podcast legutóbbi részében foglalkoztunk.

summer3.jpg
Shark Week
: A Discovery Channel immáron a 26-ik alkalommal tűzte képernyőre a Shark Week című műsorát, mely idén augusztusban is kiemelkedő nézettséget biztosított a csatorna számára. A premiert közel 5 millióan nézték, ami a 2.2-es demóval együtt rekordnézettséget biztosított a Discoverynek. A műsor ráadásul rendkívül sikeres a fiatal korosztálynál, a 18-34 éveseknél mindenkit legyőzött a sávjában, ez alapján nem meglepő, hogy a közösségi média is igencsak felkapta. Az már más lapra tartozik, hogy a siker kedvéért hatásvadász eszközöket is bevetettek, a Megalodon: The Monster Shark Lives című műsor sokkal inkább a szenzációhajhászás, mintsem a tudományos igényesség fogalmát meríti ki.

Vesztesek:

Wilfred: elöljáróban annyit, ha a minőséget kellene vizsgálnunk, akkor nem kérdés, hogy az FX dramedyjének a győztesek között lenne a helye, ezúttal viszont a nézettség adta a döntéshozatal alapját. Ebben a tekintetben pedig rendkívül gyászosan teljesített a jelenlegi mezőny egyik legszürreálisabb sorozata, mely egy év alatt a nézőinek majdnem több, mint a felét elveszítette. John Landgraf FX elnök a TCA-tour során az NBA döntő hetedik meccsét okolta a visszaesésért, ami egybeesett a harmadik évad premierjével. Sajnálatos módon az évadnyitó óta sem találtak vissza a nézők, így a számokra ránézve kérdésessé vált a negyedik felvonás berendelése. Nem kell azonban csüggedni, a DVR adatok bizakodásra adhatnak okot, azt mutatják, hogy a nézők nem tűntek el, csupán jó részük felvételről nézi a sorozatot, emellett az alacsony gyártási költségek és a pozitív visszajelzések szintén arra engednek következtetni, hogy reális esély mutatkozik a megújításra.

summer2.jpg
Az NBC nyári drámái
: amíg a pávás csatorna teljes mértékben elégedett lehet a nyár folyamán bemutatott realityjeivel, addig a szkriptelt sorozatai még a szerény várakozásokat is alulmúló szereplést mutattak be. A nemzetközi koprodukcióban készült Crossing Lines a 0.4 és 0.5 közötti 18-49-es ratingjeivel még basic kábelcsatornán is kaszára lenne ítélve, ráadásul emellett egy unalmas, sablonokkal telepakolt, tíz évvel ezelőtt is kiszámíthatónak számító sorozatot próbáltak lenyomni az ember torkán. A Siberia ennél valamelyest jobban teljesített, de a 0.7-es demó finoman szólva sem mondható acélosnak, egyértelműen kaszára van ítélve. A harmadik NBC-s nyári sorozat, a Camp sem képes az 1.0-ás rating elérésére, ez főként az erősnek mondható America's Got Talent felvezetés miatt mondható kínosnak. A nemzetközi partnerek miatt a csatorna mindhárom sorozathoz olcsón jutott hozzá, így inkább a presztízsükön esett csorba. Már ha még maradt abból valami...

A TNT és a USA Network újoncai: azért is vontam össze a két csatornát, mert élen járnak az egy kaptafa alapján (tisztelet a ritkán előforduló kivételeknek) készített drámákban, ennek ellenére, vagy sajnos épp ezért a megszokott receptre vevő a közönség. Az idei nyáron azonban fordult a kocka, a TNT és a USA Network újoncának teljesítménye is elmaradt a várakozásoktól. Kezdjük az előbbivel, a magánnyomozós King & Maxwell a felvezetésének (Major Crimes) 40%-át elveszítette a célkorosztályban, még a vele azonos sávban levő Adult Swimen futó Bob’ Burgers ismétlésektől is képes volt kikapni. Ennél valamelyest jobb szereplést tud felmutatni a USA Network-ön futó Graceland, mely stabil 0.8-as demóra képes, de ennél többet várt volna tőle a csatorna, így bár vélhetően megújítják, a teljesítménye csalódásnak számít.

Low Winter Sun: mi lesz veled AMC? – a fájdalmasan hamar véget érő Rubicon óta nem került ki minőségi dráma a kezeik közül, mindez annak a fényében különösen kellemetlen, hogy a két ’Hall of Famer’ drámájuk, a Mad Men és a Breaking Bad a végéhez közeledik. A Low Winter Sun ráadásul a csatorna történetének legrosszabbul fogadott drámája, mely kijelentés egyaránt vonatkozik a minőségre és a nézettségre. A felvezetést biztosító Breaking Bad nézőinek nagy részét elveszti (2.5-ös vs. 0.4-es demó), ez papíron egyértelmű kaszának számít. Amennyiben Charlie Collierék mégis megújítanák, azzal tovább növelik azon döntéseik számát, melyek során az inkompetens jelzővel kellett illetnünk őket.