Általában a mozifilmből sorozatformátumra átültetett és vica versa megoldásokat nem kedvelem, nehezen és sok esetben igencsak izzadtságszagúan sikerül az adaptáció. Persze kivételek mindig akadnak, gondoljunk csak a Friday Night Lights esetére, ugyan ott maga Peter Berg is elismerte, hogy egy sorozatban jobban ki tudja majd bontani a Billinger könyvében felvetett kérdéseket, mint filmjében. Az Eastwick esetében is a könyv volt az első, azonban az FNL-el szemben itt szkeptikus voltam azt illetően, hogy a feldolgozásnak lehet-e létjogosultsága.

Ehhez képest kellemesen csalódtam, azzal együtt, hogy néhány klisére túlságosan is rájátszottak, összeségében korrekt volt a pilot. A történet alapját már csak a film miatt is valószínűleg sokan ismerik: Eastwick városában a boszorkány történeteknek nagy hagyománya van, persze sokak szerint inkább csak butuska babona az egész. Egy ünnepség keretén belül, mely során épp a valós/kitalált múltra emlékeznek, három, egymást szinte alig ismerő nő útjai egy napon a véletlennek, de inkább talán a sorsnak köszönhetően keresztezi egymást. Igen, ők lesznek a boszik, akik a szökőkutas -  mindannyian épp egyidőben kívánunk valamit - jelenetet követően barátságot kötnek. Az idő előrehaladtával egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik velük, ráadásul a városba egy titkokkal teli dúsgazdag idegen is érkezik, aki feltűnően nagy érdeklődést mutat a három grácia iránt.

A szereposztást már a bevezetőben is dicsértem, Rebecca Romijn játssza a szabad gondolkodású és laza Roxie-t - még a neve is rájátszik erre, aki egyedül neveli tinédszer lányát (Ashley Benson). A Jaime Ray Newman alakította Kat természetét tekintve az ellentéte, az ötgyermekes - itt egy kicsit túlzásba estek... - családanya, akit léha férjjel áldott meg a sors, míg a Joanne szerepében feltűnő Lindsay Price a gátlásos újságírónő szerepében tűnik fel. Eyecandy terén ez a hármas telitalálatnak bizonyult, az alakítások pedig hozzák az elvárható szintet. Kulcskérdés volt, hogy kit tudnak majd találni a rejtélyes idegen szerepére, végül Paul Gross-ra esett a választás, aki a lehetőségekhez (eleve botorság lenne Nicholson-hoz hasonlítani) képest jól megoldja a feladatot. A cast-ból még azért Matt Dallas-t (Kyle XY) megemlítem, Roxie fiatal barátját alakítja.

A boszik összehozatalát egy kicsit kényszerszülte ötletnek tartottam, a további negatívumok közé pedig néhány klisé megjátszása kerülhet be, egy-két karakterjegyek esetében. A cliffek sem éppen az újdonság erejével hatnak, de ezekkel együtt is egy élvezhető pilotot kaptunk, és a hibátlan pilot-berendelés aránnyal bíró David Nutternek köszönheteőn a megvalósításra sem lehet panaszunk. Bízzunk benne, hogy a showrunner Maggie Friedman jó fele viszi el majd a történetet, mindenesetre a karaktereket sikerült gyorsan megkedvelni, és van is bennük potenciál.

A képességeik fokozatos ébredése során kaptunk egy kis mini földrengést és villámlást, igéző szempárt, valamint beteljesítő álmokat is. Az, hogy a későbbiek során a misztikumot és az egyes karakterek drámáját miképp fogják keverni, még kérdéses, az első részben mindenesetre jól eltalálták az arányokat. Voltak ugyan hibái a pilotnak, melyek felett nem hunyhatunk szemet, de a várakozásaimhoz képest jól teljesített az Eastwick, két-három rész után majd kiderül, hogy nézős tud-e maradni.

Értékelés: