Dexter: szemtől szemben
Jövő héten már a negyedik évad feléhez érkezünk és összességében elégedett vagyok az eddigi iránnyal, a már megszokott és semmiképpen nem negatívumként emlegetett lassú kezdést követően folyamatosan pörög fel a sorozat. Persze azért nem minden tökéletes, a pozitív, illetve a negatív jegyekről (utóbbiból lesz jóval kevesebb) egyaránt a kép alatt, már spoileresen folytatom. Egyébként a cím egyfajta flashforward, hiszen a két sorozatgyilkos még nem került szemtől szembe, de ez valószínűleg hamarosan bekövetkezik majd.
Úgy gondolom, mindenkiben, így bennem is volt némi félsz, hogy mennyire tudnak majd jól egyensúlyozni Dexter családi élete és mondjuk úgy "hobbija" között. Az esetek többségében nem panaszkodhatunk, hiszen okos, folyamatosan bemutatott karakterizációval mutatják be nekünk kedvenc sorozatgyilkosunk változásait. Ennek köszönhetően, amikor elérkezünk olyan jelenetekhez, mint a negyedik rész végén lévő Dex és leendő áldozata közötti párbeszéd, hitelesnek érezzük az ott lejátszódó folyamatokat. Ekkor jön rá, hogy valóban fontos számára a család és a készítők dicsérete - természetesen Hall szokásos remek alakítása mellett - , hogy úgy érezzük ez egy hosszú és kellően megalapozott folyamat eredménye.
A gyerekekkel való kapcsolat is a helyén van, nem viszik túlzásba, de alkalomadtán ügyesen érzékeltetik a megváltozott viszonyrendszert. Amibe viszont hiba csúszott, az a Rita-val való kapcsolata, ugyanis kissé túlzásnak érzem ezt a folyamatosan hazudsz nekem és a házasságunk válságba jutott szituációt. Azért Dex-nek szerencsére, ha nem is könnyen, de jut ideje kikapcsolódni is. Eddig két áldozata volt ebben az évadban, főleg az utóbbi volt tetszetősen kivitelezve. Azt ugyan sajnáltam, hogy pont Christina Cox, az általam régóta kedvelt kanadai színésznő került Dexter asztalára, de kicsit pozitívabb szemlélettel azt is mondhatjuk, hogy legalább emlékezetes szerepet kapott. Élmény volt nézni kettejük macska-egér párharcát és a már megszokott becserkészem, majd levadászom formulába is tudtak új színt hozni.
Számomra a pilot utáni egyik nagy kérdés az volt (nem a baleset, annak végkimenetelét lehetett sejteni), hogy a későbbiekben vajon mekkora szerepet kap majd John Lithgow. Örömmel nyugtáztam, hogy okosan építették fel a karaktert, az pedig nem meglepő, hogy Lithgow karizmatikus, rendkívül erős alakítást hoz. Szokás szerint a rendőrség tévuton van a nyomozással, és miután Lundy meghalt, illetve ami a címszereplőnk szempontjából a motivációt jelenti Deb megsérült, Dex elindul levadászni a 30 éves rutinnal rendelkező sorozatgyilkosunkat. Azt is mondhatnánk, hogy kollégát, persze hozzátéve, hogy ő más szabályrendszerrel dolgozik, mint Dex barátunk. Aki bizony minden szempontból méltó ellenfelet kapott és már várjuk a közös jeleneteiket.
A többiekről is néhány mondatban - Debra kapcsán, legalábbis számomra kissé zavaró volt az Anton-Lundy féle szerelmi háromszög, de még épp időben tettek pontot a végére. A gyilkosságot követő követő érzelmi összeomlást remekül mutatta be Jennifer Carpenter, engem is meglepve az alakításával. Quinn esetében az előző évadban behozott, majd sokáig céltalannak tűnő korrupt zsaru szálat szépen továbbfűzték, és bár továbbra sem tudja helyettesíteni Doakes-t, de ezúttal legalább érdekesebb sztorit kapott az újságírónő, valamint a Dex-féle balhé keretében.
Laguerta és Angel románca, mint ahogy már az évadnyitó alkalmával is írtam részemről rendben van, és jó látni, hogy nem estek túlzásokba a készítők, értve ezalatt az erre szánt időt, valamint a konfliktusok behozatalát. Dexter, utóbbi években kissé más megvilágításba helyezett nevelőapja, Harry ezúttal is sűrűn feltűnik, sőt úgy érzem, hogy egy kicsit túl gyakran is. Néha már olyan érzésem van, mintha Dex párban dolgozna, még ha csak az ő elméje által odaképzelt szereplőről is van szó.
A hogyan továbbról még röviden: a Dex-Trinity párharc valószínűleg az évad végéig ki fog tartani, ezért nagy a felelősség az írókon, hogy a maradék hét részben még csak véletlenül se érezzük úgy, hogy el akarják húzni ezt a történetszálat. Egyelőre bizakodó vagyok, köszönhetően annak, hogy a találkozásból és az abból adódó bonyodalmakból bőven van mit kihozni, valamint már csak azért sem tartok a történet ellaposodásától, mert hozzászokhattunk ahhoz, hogy az évadok második fele még pörgősebbre sikerül.
Értékelés: