A tavalyi kritikai és nézettségi siker láttán Kurt Sutter megtehette volna, hogy hátradől és az eddigi jól bevált receptek alapján rakja össze a harmadik évad történetvázát. Őt azonban nem ilyen fából faragták, elmondása szerint a Sons of Anarchy írói szobájában a következő mottó alapján dolgoznak: gondoljuk át, hogy mi az, amit elvár tőlünk a közönség és annak az ellenkezőjét hajtsuk végre. Shawn Ryan tanítványa tartotta magát ehhez az elvhez, és bár nagy kockázatot vállalt az idei évaddal, végül kifizetődött a bátorsága. A kép alatt már spoileresen folytatom.

Abel elrablását követően egyértelmű volt, hogy a klub előbb-utóbb tiszteletét teszi majd Belfast-ban, a kérdés csupán az volt, hogy mikor kerül erre sor. Sutter nem siette el az észak-írországi utazást, nagyon okosan felépítette az évad fontosabb történetszálait, a Cameron utáni nyomozás, a Mayans-szal és a Calaveras-szal történő összeütközések, Hale polgármesteri ambíciói, valamint a Jax és Stahl közötti megállapodás pedig bőven tartogatott számunkra izgalmakat. Mindemellett a karakterizációra is kiemelt hangsúlyt helyezett, így például rendkívül hitelesen mutatta be a fia elrablása miatt Jax-ben végbemenő változásokat, de a Gemma-t is egy új oldaláról ismerhettük meg az apjával kapcsolatos történések során. 

A Lochan Mor című epizód nyitotta a belfasti sztorit, mely teljes mértékben beváltotta a hozzá főzött reményeket, a csupán pár napot felölelő kaland feszültséggel teli, lebilincselő részeket hozott. Sokáig emlékezetes jeleneteknek lehettünk szemtanúi, így többek között Jax és Ashby tiszteletes párbeszédei, előbbi érzelmi hullámvasútja (a gyerek elengedése, az örökbefogadó szülők halála és a húgával történő megismerkedése), vagy Clay és a klubot eláruló Keith tetőtéri beszélgetése. Belfast a sorozat mitológiáját tekintve is kiemelt szereppel bírt, felsejlett előttünk John Teller, valamint vele együtt a SAMCRO múltja. 

Az évad harmadik és egyben utolsó nagy fejezete ismételten Charming-ban játszódott, a klubnak rövid időn belül a Salazar ügyet, majd az IRA által kegyvesztetté vált Jimmy elkapását is meg kellett oldania. Mindeközben még a Jax-Stahl alku is a levegőben lógott, az évadból pedig mindössze két rész volt hátra... Bevallom, kissé féltem a finálétól, egyrészt az egyes történetszálakra fordítható kevés idő miatt, másrészt a második évad zárása okán, ugyan kiváló szezont zárt tavaly a SoA, de a finálé nem hozta az azt megelőző részek színvonalát. Ezúttal azonban szó sem volt erről, a sorozat történeték egyik legerősebb epizódját láthattuk, a 60 perces, NS címre hallgató évadzáró ráadásul az izgalmak (Sutter egy tökéletesen kivitelezett csavarral kedveskedett nekünk) mellett emocionálisan is komoly hatást gyakorolt ránk.

Külön ki kell emelnem Charlie Hunnam idén mutatott teljesítményét, az angol színész kiválóan hozta az önmagából kivetkőző, agresszív, illetve az ezzel ellentétes állapotban lévő, az érzelmi válságba került és sebezhetőnek mutatkozó Jax-et is. A karakter szempontjából kiemelt jelentőséggel bírt a harmadik évad, a rengeteg viszontagságon keresztüleső Jax kilépett az apja árnyékából és ahogy az édesanyjának írt levelében fogalmazott: 

I'd never turn on my club, or my family. I'm not my father. 

Megváltozott a Clay-jel való viszonya is, ugyan Sutter-t többen is kritizáltak a kettejük közötti konfrontáció elmaradása miatt, véleményem szerint a showrunner jó döntést hozott. Idén más volt a prioritás, a későbbiekben pedig még bőven lesz idő a klub két meghatározó alakjának az összecsapására.

Sajnálatos módon idén Jax-en és Clay-en kívül viszonylag kevés idő maradt a SAMCRO többi tagjára, Chibs és Opie történetszálát azonban ennek ellenére szépen végigvitték. Chibs visszakapta a családját és az évadzáróban egy megrendítő jelenetsorban végre bosszút állhatott régi nemezisén. Hasonlóan emlékezetes volt Opie jelenete Stahl-lal, klubtársával együtt ezzel ő is lezárta múltjának egyik fájdalmas fejezetét és most már új életet kezdhet Lyla-val. Azt már sejtettük, hogy Tig és Kozik közötti feszültség oka egy régi szerelem lehet, de azt nem gondoltuk volna, hogy a 'hölgy személyének' felfedése a harmadik évad egyik legmeglepőbb fordulata lesz... Jó döntést hozott Sutter, a drámai történéseket épp jókor oldotta fel egy kis humorral.

Vessünk egy pillantást a női karakterekre. Gemma idén is anyatigrisként védte a klubot, valamint fiát, de az évad elején az apjával való közös jelenetei során az esendőségével is szembesülhettünk. Jax-hez hasonlóan Tara számára is vízválasztónak bizonyult a harmadik évad, Maggie Siff pedig felnőtt a feladathoz, az eddigi legerősebb alakítását hozta. A harmadik évados mellékszereplők akár egy külön bejegyzést is megérdemelnének, hiszen többen is kiemelt szereppel bírtak, az őket játszó színészek pedig elsőrangú teljesítménnyel rukkoltak ki. Elsőként Ally Walker-ről kell megemlékezni, aki lenyűgöző alakítást nyújtott a szarkeverés mesterének is kikiáltható Stahl ügynök szerepében. Az utolsóelőtti részben látott jelenetei - barátnőjének/társának megölésekor látott reakciója és a vallomása - pedig jó ideig az emlékezetünkbe vésődtek.

Az évadzáróban azonban utolérte őt a végzete, mint ahogy a Titus Welliver által nagyszerűen alakított Jimmy O'Phelan-t is. Sutter a Deadwood rajongóinak is kedveskedett az idei évaddal, hiszen Welliver mellett Paula Malcomson (John Teller régi szerelme) a klub ügyvédjének szerepében feltűnő Robin Weigert és természetesen régi jó ismerősünk, a stílusosan nyugdíjba vonuló Unser seriff, azaz Dayton Callie is szerepelt anno a western sorozatban. 

A belfasti szál során a legnagyobb hatást Ashby atya tette rám, a már megjelenésével tiszteletet parancsoló IRA 'tanácsadót' jó ideig nem tudtuk kiismerni, az utolsó döntésével azonban bizonyítást nyert az önzetlensége. A cameo-k közül ki kell emelni Stephen King rövidke, de annál jobban megkomponált szerepét, valamint a Hell's Angels motorosklub legendás alakjának, Sonny Barger-nak a feltűnését. Utóbbi Lenny 'The Pimp'-et játszotta, aki a történet szerint a SAMCRO alapítóinak egyike volt, és Clay-jel, valamint Piney-val együtt már csak ők vannak életben a First Nine-ból. 

Sutter természetesen előre is gondolkodott, jó pár jövőbeli történetszálat már most elindított: Tara tudomást szerzett arról, hogy miként is halt meg Jax apja, a klub az új IRA üzlet miatt ugyan terjeszkedhet, de egy új polgármesterrel és seriffel felálló Charming-ban, valamint az oroszokkal a nyomukban nehéz dolguk lesz. Az már most biztos, hogy a negyedik évadban lesz egy kis időugrás, azt még nem döntötte el Sutter, hogy egyből a börtönből való kikerüléssel kezd, vagy röviden bemutatja a rács mögötti életüket. A harmadik etap felemás kritikai és nézői visszajelzéseket kapott, véleményem szerint azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket és egyúttal közel volt a második évados, rendkívül magas színvonal eléréséhez is.

Értékelés: