Az angol sorozatok eddig elkészült amerikai feldolgozásai vegyes minőséget tudnak felmutatni, találunk kifejezetten jól sikerült remake-t, mint a The Office, közepeset, mint a Life on Mars és a Being Human, illetve az eredetit jócskán alulmúlót is, utóbbira többek között a Little Britain és a Coupling hozható fel példának.

A ködös albionban nyolcadik évadánál járó Shameless esetében nem tudtam mire számítsak, a stáb, legyen szó a készítőkről (John Wells és az angol széria kiötlője Paul Abbott), vagy a színészekről (William H. Macy, Emmy Rossum, Joan Cusack) ígéretes volt, viszont a Showtime újoncai az elmúlt két-három évben szinte kivétel nélkül csalódást okoztak. Szerencsére a Shameless-szel megtörték ezt a rossz szériát, a kép alatt spoilermentesen fejtem ki ennek az okait.

A történet során a diszfunkcionális Gallagher família életével ismerkedhetünk meg, akiknek igencsak kijutott a jóból, az alkoholista, egyébként gyönyörű barokkos körmondatokra képes apa alig van otthon és semmiért nem vállal felelősséget, az anyuka elköltözött, a hat gyerek pedig magát próbálja ellátni, közülük is a legidősebb Fiona teszi a legtöbbet azért, hogy összetartja a családot. Még szerencse, hogy a jó fej szomszédokra mindig lehet számítani, mellettük még a fura szerzetekkel teli Jackson család - erős pánikrohammal küzdő anya, fűvel-fával összefekvő lány, illetve Fiona titokzatos múlttal rendelkező barátja tekinthető állandó szereplőnek.

A Shameless olyan, mint egy gyorsvonat, pillanatok alatt elmegy a játékidő, melyben a sebes tempó és az erre ráerősítő operatőri munka mellett az is szerepet játszik, hogy az írók a sok karakter miatt akár öt-hat történetszállal is operálnak egy részen belül. Abszurd helyzetek tömkelegével találkozhattunk, a legtöbbször természetesen Frank Gallagher viszi a prímet, de valamilyen úton-módon a család mindegyik tagja belekeveredik zűrös szituációkba. A készítő John Wells célja az volt, hogy képesek legyünk nevetni a sokszor lesújtó élethelyzeteken, miközben a megfelelő pillanatokban a drámai jegyekre is komoly hangsúlyt helyeztek.

A 12 részes első évad után nyugodtan kijelenthetjük, hogy jól sikerült a két műfaj vegyítése, talán a Showtime is elgondolkodik azon (nem fognak), hogy az utóbbi időben náluk divatossá vált, drámai és vígjátéki szempontból is felemás végeredményt hozó fél órás dramedyk helyett az egy órás produkciókat kellene előnyben részesíteniük. A csatornáról térjünk vissza azonban jelen kritikánk tárgyához, melynek egyik legnagyobb erőssége a színészi alakításokban rejlett. William H. Macy (Frank) és Emmy Rossum (Fiona) minden bizonnyal tarolni fognak a tévés díjátadókon, mindketten kiváló alakítással jelentkeztek, a Fargo egykori autókereskedőjétől ez nem meglepő, míg Rossum kellemes meglepetésnek bizonyult és egy újabb strigulát húzhatunk szép és tehetséges színésznők nem túl hosszú listájába.

Rajtuk kívül még kiemelendő a Sheila-t játszó Joan Cusack, aki hitelesen jelenítette meg a komoly szorongásos betegségben szenvedő, kissé naiv asszonyt. Érdekesség, hogy a szerepet eredetileg Allison Janney-nek szánták, aki az ABC-s Mr. Sunshine miatt mondta vissza a lehetőséget. Amennyiben a karaktereket nézzük, akkor elmondható, hogy karakterek közül a Gallagher család mindegyik tagját sikerült eltalálni, közülük is, természetesen a központi szerepet kapó Fiona-n és Frank-en kívül a legidősebb fiúban, Lip-ben látom a legnagyobb potenciált. Külön öröm, hogy a kisebb gyerekek a bevett szokással ellentétben nem voltak antipatikusak, sőt üde színfoltjai voltak a történetnek, mely az írók és a színészpalánták közös érdemének tekinthető.

Kisebbségben voltak ugyan, de a Shameless negatívumairól is szót kell ejtenünk. Fizetős kábelcsatorna láván a sok meztelenkedés/szexjelenet szinte kötelezőnek mondható, amit természetszerűleg nem bántunk, de objektívan nézve hozzá kell tenni, hogy ezek közül több is öncélú volt. Ezen felül néhány szituáció eltúlzottnak tűnt, a karakterizáció pedig, éppen a gyors tempó miatt az évad első felében még nem volt kiforrott, szerencsére a jellemábrázolás a szezon második részében komoly javuláson ment keresztül.

Az említett hibákat bőven meg lehetett bocsátani a sorozatnak, összességében remek szórakozásnak bizonyult a sorozat első évadja és ezzel beállt a jól sikerült angol remake-k táborába. A nézettséggel teljes mértékben elégedett lehetett a Showtime, a Dexter utáni legjobb teljesítményt hozta a csatornának, így természetesen jövőre is találkozhatunk a Gallagher famíliával.

Értékelés: