Először is leszögezném, hogy alapvetően próbálok spoilermentes lenni, és a lényeg nem azon lesz, hogy mi történt, hanem, hogy milyen benyomásokat generált a sorozat bennem, meg azokban, akik látták. A kritika második fele pedig alapvetően csak azoknak fog mondani bármit is, akik olvasták a könyveket, persze érdekes lehet visszaolvasni ezeket bárkinek hétfő este, miután maga is látta a részt, hogy neki ez mennyire okozott problémát.

A legfontosabb, amit tudni kell: a Game of Thrones jó. Nagyon is az lett, sikerült átültetni a könyv komplexitását a képernyőkre, persze nem tud olyan részletekbe menően ábrázolni, mint szövegesen, de nem is hiányzik, mert ez a világ így is kerek. És aki olvasta a könyveket, és figyel a részletekre, annak rengeteg kis apróságot rejt a sorozat. Csak, hogy párat emeljek ki, Daenerysnél ott voltak a makulátlanok, vagy pedig az elején Baelor szentélyében ott volt a halott házának logója.

Ez a világ él és szervesen létezik, és ezt sikerült át is adni. Az embernek nem kell gondolkodnia, hogy hol is van Westeroson, mert egyszerűen látszik. (És tudom, Pentos már a keskeny tenger túlpartja.) És itt merül fel az első kérdés, hogy ezt a komplex, intrikák és hatalmi harcoktól átszőtt, soktucatnyi szereplős királyságot, hogy lehet az új nézőknek is emészthetően tálalni. Ami szembetűnő volt, mint a könyveket jól ismerőnek, hogy nagyon spóroltak a nevekkel. Keveset, és kevesekét emlegették, viszont másoktól kapott visszajelzés alapján, ez így volt pont jó, és még tudták követni. Ettől függetlenül fura, hogy Cersei neve egyszer nem hangzott el a szűk két óra alatt, de ez legyen a legnagyobb bajom vele. Ellentétben, a rokoni szálakat próbálták tisztázni, és szerintem remek sémát követve, kellően tagoltan sikerült megejteniük. Mindenképpen piros pont jár érte az íróknak.

Fantasy? Dehogy. Illetve de. De akinek csak ennyi fog belőle megmaradni, az inkább felejtse el. Ez nem erről szól, és soha nem is fog. Ezt a karakterek, és az intrikák miatt kell, és lehet szeretni. És itt jön be, hogy ez az egész sorozat gyenge pontja. Nem, nem az, hogy a karakterek nem szerethetőek, mert de, illetve egyesek a legmélyebben gyökeredző utálatot fogják már 10 másodpercnyi jelenlét után kiváltani, hanem, hogy be kell mutatni a karaktereket. Sokan nem fognak velem egyetérteni, de az első két részben nem történt sok minden. Persze, haladt a cselekmény rendesen, de tudva azt, hogy mennyire fog mondjuk a 6. rész környékén pörögni az egész, ahhoz képest lassú. Nem unalmas, csak lassú, mert felépítik mindenkinek a karakterét. De ezt, egyrészt a jó alapanyag, másrészt a kiváló írógárdának köszönhetően, játszi könnyedséggel, és rendkívül elegánsan teszik. Számomra mindenki azonnal a helyére került.

Persze, ehhez kell egy kiváló színészi gárda is, nélkülük ez nem jöhetett volna össze. Csak, hogy kiemeljem mennyire jól teszik a dolgukat, Viseryst legszívesebb azonnal elkezdtem volna fojtogatni, és egy karddal lekaszabolni, annyira irritált. És nem is a karaktert magát, hanem az őt alakító színészt. Majd rá kellett jönnöm, hogy nem a színészi teljesítmény okán nem bírom elviselni, hanem pont amiatt. Tökéletesen átjött a könyvben is jelenlévő utálat és megvetés iránta. Persze nem vagyok mindenkivel elégedett, de ezt majd a második szekcióban, amikor inkább a könyvvel való összevetésen lesz a hangsúly.

A díszletekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, egyszerűen csak lenyűgözik az embert. Mind a helyszínek, mind a ruhák, mind a körítés, egyszóval minden a helyén van és működik. A részletesség, amivel pedig meg lettek alkotva, az összes könyvet ismerőnek kész vizuális orgiát jelent. A városok gyönyörű CGI-jal lettek megkonstruálva, de a legnagyobb döbbenetet a Fal okozta. Egyszerűen sokkol és letaglóz a látvány. És ide kapcsolódik a fantasztikus főcím. Egyszerűen a lehető legtökéletesebb, amit el tudok képzelni ehhez a sorozathoz. Minden izében telitalálat, és az ember várja, hogy újra meg újra láthassa. Az egyetlen problémát ott lehet találni, hogy talán túl keskeny a Keskeny-tenger.

A zenékről nyilatkoznék, de sajnos nem igazán tudok, mert nem emlékszem rájuk. Szerintem volt az esetek többségében, de annyira simulékony és szükséges aláfestést nyújtott, hogy észre se vettem, hogy van. Ez a profizmus, azt hiszem.

És nem szabad megfeledkezni a fordításról, amihez megkapta az HBO Hungary Pétersz Tamás beleegyezését. Gyakorlatilag hibátlannak nevezhető, két apróságot jegyeznék meg, bár mondta az HBO művészeti vezetője, hogy viszonylagos szabad kezet kaptak, de nem repesek az örömtől, hogy a varkocsból copfot csináltak, ahogy a második részben szintén volt 2 értelmező mondat, ami nem tetszett. Az egyik a feketét magára öltésről váltott feleslegesen a „belépek az őrségbe”-re. A másik pedig, hogy a grumkinok és snarkok csak szörny gyűjtő név alatt szerepeltek. De ezen kívül tényleg mestermunkának nevezhető, látszik, hogy nem kevés energiát beleöltek, és ketten lektorálják.

Hogy érdemes-e nézni? Mindenképp. De azzal számolni kell, hogy az első rész főként, de még a második is jobbára építkezik, így nem lett szerintem földhöz vágó élmény. Persze, a prológus megadja az alaphangot, de ahogy kérdeztem a reakciókat, azoktól, akik nem olvasták a könyvet, mindenkinek nagyon tetszett, de hiányzott az a bizonyos döbbenet az arcokról. De sajnos ez egy ilyen monstrum, teli szépségekkel, és tud ez eszeveszett tempóval menni, és lendületből a földbe döngölni, de el kell érni előbb ezt a sebességet. Pontozni pontozhatnám, de nem akarom, meg nem is látom értelmét. Ez a történet akkor lesz kerek, mikor vége az évadnak (vagy inkább csak akkor kezdődik el), de ilyen a „hatalmasok játszmája”, folyamatában lehet csak nézni, így vagy „győz vagy meghal”.

És a könyv…

Leszögezném, hogy ez teljesen szubjektív, én a könyvekből alkotott elképzeléseim alapján állítom őket, és jobbára a negatívumokra fogok kitérni. Összességében lehet, hogy soknak fog hatni, de majd meglátjátok, hogy eltörpül az egész mellett, így nem kell kétségbe esni. 

A cast többé-kevésbé lenyűgözött, de volt pár kivétel. A Lannister család véleményem szerint hibátlan. Cersei és Jaime tökéletes ikerpár, Lena Headey és Nikolaj Coster-Waldau tényleg ők, hihetetlen kisugárzással töltötték meg a szereplőket, ahogy a Peter Dinklage által megformált Tyrion is tökéletes lett. Az ifjú herceg épp annyira irritáló, amennyire a könyvekben, és az a pár képkocka, amíg Myrcellát láthattuk is szimpatikus benyomást keltett, pár talán egy kicsit pufókabb a kelleténél.

A színészgárda elbűvölő feléhez tartozik még Daenerys; Emilia Clarke istennőként tündököl a szerepben. A Stark-családból igazán Sean Bean emelkedik ki, teljesen Ned karaktere, ahogy a két lány is kimondottan jó, Brannel karöltve. Bár inkább úgy mondom, Arya tökéletes választás, a másik kettő pedig jó. Ezzel szemben Robb-bal és Jonnal nem vagyok kibékülve. Jon még el-elmegy, bár szerintem alapvetően túl idős, meg nem ezt az arcot képzeltem el, de Robb aztán tényleg öreg. Egyszerűen csak melléfogtak vele. De nem is volt számomra a legnagyobb csalódás, hanem Catelyn. Ő már nem szimplán idősebb a kelleténél, hanem számomra már-már vén. Inkább lehetne nagyanya, mint anyuka. Plusz a karakter is irritálóbb alapból, mint a könyvekből, viszont legalább nem szenved most több tucat oldalon keresztül, hanem egy huszárvágással egy jelenet alatt lezavarják.

A történet kisebb módosításai, finomításai szerintem helyén valóak voltak, a bemutathatóságot szolgálják, illetve egy eddig nem létező történet darab beillesztése is a könnyebb érthetőségét fogja szolgálni a későbbieknek. Nem írom le, mert a könyveket nem olvasóknak megölne egy elég komoly csavart, a többiek majd úgyis rájönnek. És mint mondottam, hibátlanul ültették át a könyvet, egyetlen egy problémám volt, a Prológus zárómondatától én libabőrös voltam, újraolvasáskor is. Ez most elmaradt, nem tudott kellően sokkolni a dolog, pedig nagyon jól vitték addig az ábrázolást.

És akkor most jöjjenek a még kisebb problémáim. A Királyi Testőrség sisakja érdekes, Luwin mester öltözete viszont teljes mellényúlás, az óriási láncról a nyakában már nem is beszélve. Hiányzottak bizonyos manírok is, például nagyon vártam, hogy Jon összekócolja Arya haját, de valahogy sosem jött el. Épp ennyire volt fura, hogy a szívfáról és az istenekről egy szót sem ejtettek, sem arról, hogy Aryának nem megy a kézimunka, így nem csattant úgy a Tű iróniája. Egyelőre a Királyi Testőrség meg sem lett említve sem, pedig 1-2 Jaime-s mondattal könnyedén bele lehetett volna fűzni.

Persze tisztában vagyok vele, hogy mindent nem lehet, de ezek szerintem nem akkora elvárások, hogy ne lehessen őket teljesíteni. Plusz egyelőre Westeros történetének és hatalmi szerkezetének a nagyja is homályba veszik. Kicsit olyan érzés lehet bemutatni, mintha meglenne a tető, és alá próbáljuk meg felépíteni a házat sebtében.

De van még pár apró részlet, ahol hiányérzetem támadt. A Véreb bár többször szerepelt, de nem igazán jött ki, hogy ki is ő. Ahogy Ned karaktere sem érződött sziklaszilárdságúnak. Remélhetőleg, ezen hibák nagy része később korrekciót kap, bár hozzáteszem, hogy Nestor Royce karaktere majd Catelyn mellett kidomborodhat a következő részekben, de Ned jellemén nehezebb lesz csiszolni.

Összességében azt kell mondjam, hogy sikerült azért megőrizni a könyveket a lehető legjobban, de a Starkoknál nekem nagyok a problémák. Rickon is csak meg lett említve, ami az új nézőknek fura lesz, hogy van még egy gyerek, ahogy Tommen is a Lannistereknél. De bízom az írókban és GRRM-ben, hogy sikerrel veszik ezen akadályokat, az eddig látottak alapján rászolgáltak a bizalomra.

És ezúton szeretném megköszönni az HBO Hungarynek a kiváló szervezést, és marketingelést. Minden tisztelem az övék, a Targaryenes pólóval pedig feltették a cseresznyét a hab tetejére. Az ajándékcsomag fantasztikus volt már anélkül is.