Weeds - 4. évad

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.09.24. 10:56

Igencsak felemásra sikerült Nancy-ék idei etapja. Az évad elején egy kvázi reboot történt, de most már elmondható, hogy Ren Mar nem volt jó választás, hiszen a kertvárosi hangulat számomra végig hiányzott az évadból. Ezzel együtt is a kezdéssel nem volt probléma, ami nagyban köszönhető Albert Brooks-nak. Sajnos nem sokáig maradt, de rövid szereplését emlékezetessé tette.

Majd következett egy hullámvölgy, amely nagyjából a nyolcadik, kilencedik részig tartott, amikorra már érezhetően magukra találtak. A befejező epizódokra nem lehet panasz, nekem a nagyon komolyra vett hangulat is tetszett. Spoilerekkel a folytatásban!

Kezdjük Nancy-vel. Mint azt már írtam, a karakter elveszett számomra az évad első felében. Egyre inkább hasonlított egy unatkozó, semmivel sem törődő milf-re, és bár ezek a személyiségjegyek részben megtalálhatóak voltak az edddigiek során is, most túlságosan is előtérbe kerültek, az ezek mögött álló érzelmeket nem tudták megfelelően bemutatni. Szerencsére visszakaptuk Nancy-t, nálam a végleges fordulópont a kilencedik rész volt. Várható volt a folyamatos továbblépés a fű-től a komolyabb cuccokig, de az alagút még neki is sok volt. Hiába jött össze enyhén korrupt polgármesterünkkel, a lelkiismerete végül nem hagyta nyugodni.

Közben persze a családját jó szokás szerint elhanyagolta, ráadásul Shane és Silas karakterével is nezehen boldogultak az írók még az elején. Itt is pozitív változás állt be, mindkettejük megkapták a maguk kis sztoriját, melyek ráadásul elég jól is sikerültek. Ha már Nancy és a kölykök, akkor meg kell említeni az emlékezetes monológját az oudipusz-i komplexusban szenvedő két gyerekével. Az egyébként remekül sikerült jelenet kapcsán elmondható, hogy talán a négy évad alatt nem volt ennyire kínos pillanat a Weeds-ben.

Ha két karaktert kell mondani, aik végig hozták a tőlük elvárható szintet, akkor nem is lehet kétséges, hogy Andy és Doug párosáról van szó. Szinte minden jelenet, amelyben feltűntek élményszámba ment. Az embercsempészes jelenetek voltak talán a legjobban sikerültek, de nehéz választani tőlük, annyi hülyeségben vettek részt. Celia kapott már tőlem hideget-meleget, de meg kell hagyni az utolsó pár részben kifejezetten jól sikerültek a vele kapcsolatos történések. Az úgymond második számú terápiacsoportja nagyon komoly volt. Végre megismertük a másik lányát is, bár szerintem senki sem erre számított, mindenesetre remek lett.

Az új karakterekről: Albert Brooks-ról már írtam, az évad egyik legjobb húzása volt az ő behozása, Julie Bowen, mint Silas saját kis m.i.l.f.-je látványban nyújott kellemeset, mexikói polgármesterünk-kel pedig semmi probléma nem volt, hozta a magabiztos, macho szerepét. A már harmadik évadban is feltűnő Guillermo szerepe fokozatosan sikkadt el, nem erre számítottunk.

És akkor a végéről. Elöljáróban annyit, hogy a sorozat műfaja dramedy, ami a dráma és a vígjáték egy érdekes ötvözete. Ilyen például a Rescue Me is, ahol néha a dráma néha a vígjátéki elemek kerülnek előtérbe, évadoktól és részektől függően eltérő arányban. A Weeds kapcsán ha százalékot nem is mondok, de a jóval nagyobb arányban figyelt be a nevetés faktor eddig. Így egy kicsit valóban szokatlannak tűnt az utolsó három-négy epizód komorsága. Szokatlan ugyan, de jó. Érdekes is lett volna ha az önmagával küzködő Nancy vívódásai közepette folyamatosan megy a viccelődés, és azért még így is megkaptuk a minimális adagunkat Celia, valamint az Andy-Doug párosnak köszönhetően.

A befejező epizód remekül sikerült, olyan hangulattal, amit eddig nem igazán szoktunk meg a Weeds-től, de nekem nagyon bejött. Talán az utolsó jelenetért egy kicsit kár, de ha sorra vesszük a lehetőségeket, amik közül választani kellett, akkor erre is rábólinthatunk. Nagyon hektikusra sikerült a 4. évad, az új irányvonal csak részben nyerte el a tetszésemet.

Weeds 4. évad - 6/10

Címkék: weeds