A harmadik, majd a negyedik évadot követően is megfogalmazódott bennem, hogy olyan magasra tették a lécet Lindelof-ék, amit nehéz lesz majd átugraniuk. Azonban mind a két alkalommal sikerrel vették az "akadályt" - felülmúlni a megelőző évadot, így bármennyire is parádés szezont hoztak össze idén, már nem kételkedek. Legfeljebb elfogadom a tényt, hogy jövőre még a mostaninál is nagyobb hozsannában kell részesítenem a Lost-ot és már a 10-es osztályozási keretbe is nehezen fog beférni. No, de visszakanyarodva a jelenbe, essék szó most az ödödik évadról.

Az évad első felében rengeteg WTF momentum volt, elképesztő iramot diktáltak. Talán már egy kicsit sok is lett volna, amikor az évad második felében jóval inkább a karakterizáció került előtérbe, nagyobb arányt kaptak a flashback-ek is. Ennek kifejezetten örültem, a Lost egyik legfontosabb összetevőjének mindig is a remek karakterbemutatást tartottam, és az évad így lett igazán kerek/teljes. Sőt, gyakran olyan részeket kaptunk ekkor, amelyek felülmúlták az évad első részeiben látott, pörgősebb epizódokat is.

Aztán a végén persze ismételten megkaptuk az adrenalin adagunkat, ügyesen vegyítve flashbackekkel és emberi drámával. Alakítások terén ezúttal sem ért bennünket meglepetés, Emerson, Mitchell, O’Quinn parádézott ezúttal is, de a többiekre sem lehet panaszunk, sőt még a sokat szidott Lilly is fejlődik évről-évre, az 5×11-ben teljesen korrekt alakítást hozott. Kedvenc részt nem is igazán tudnék mondani, így inkább kiemelem azokat, amik (számomra) a még rendkívül erős mezőnyből is kiemelkedtek: This Place is Death, The Life and Death of Jeremy Bentham, Lafleur, Dead is Dead, The Variable. És majd kifelejtettem a Some Like it Hoth-ot, mennyire feelgood volt, kellett is az évadba egy ilyen viszonylag pihis rész :)

Lindelof-ék magasra tették a lécet, így a finálé kapcsán már szinte csak a tökéletest tudtuk volna elfogadni. Melynek természetesen nem tudott megfelelni, de így is egy zseniális évad méltó zárásának lehettünk szemtanúi. Ami leginkább negatívumként hozható fel az utolsó résszel kapcsolatban, az a már többek által is leírt szerelmi négyszög. Talán ezt még le is nyeltem volna, sőt eddig sem volt olyan komolyabb bajom vele, ami igazán bökte a csőrömet, hogy ezúttal a történet előrehaladásában is az egyik fő tényezőnek bizonyult. Ráadásul sok esetben a karakterek motivációi sem voltak kellően megalapozottak.

No, de ennyit a negatívumokról, persze még akadtak apróságok, de azokon túl lehet lépni. Jacob és története viszont telitalálat, a cold open-től kezdve a “kiválasztottak” felkereséséig, és végül Jacob haláláig? A jelen történései ezúttal bizony alaposan felülmúlták a Dharma-s időket, persze utóbbi kapcsán is azért bőven akadt emlékezetes momentum és a cliff sem okozott csalódást, a viszonylagos kiszámíthatósága ellenére sem. A zárórész összeségében 9/10, a felmerülő hibák ellenére egy nagyon erős, az évadhoz méltó finálét kaptunk.

Az ötödik évad összeségében pedig  10/10, nem sok sorozatévad kapta meg tőlem, de az idei Lost kétségtelenül rászolgált.