A sztrájk miatt a szokásosnál hosszabb ideig kellett várnunk az ötödik évadra, amitől kimondva-kimondatlanul azt vártuk, hogy visszahozza majd a sorozat kezdeti zsenialitását. Mert azért valljuk be, ugyan önmagában viszgálva nem volt rossz sem a harmadik, sem a negyedik évad, de az első kettő által magasra állított mércének már nem tudtak megfelelni. Hogy ez a mostaninak sikerült-e, azt a kép alatt, részben spoileresen folytatom.

Az évad első fele remekül volt megírva, jól keverték a humoros-drámai jeleneteket, minden a helyén volt. Elképesztő cold openeket kaptunk, gondoljunk csak vissza például Tommy álmához, melyben ismét terrorista támadás éri New York-ot. A drámai részek alapját kezdetben 9/11 adta, jól kezelték a témát, őszintének és emberinek tűnt. A humor-faktor szinte végig a helyén volt, úgy gondolom itt lehetne a legkevésbé belekötni Leary-ékbe, amikor azon volt a sor, nem kímélték a rekeszizmainkat. A kérdés csak az, hogy vajon sikerült-e végig jól keverni a két műfajt.

Ha megnézzük, hogy az évad elején, közepén, illetve a végén mennyi volt az aránya a komoly, illetve vígjátéki elemeknek, hasonló képet kapunk. A probléma inkább ott volt, hogy az évad második felében a drámai részek többsége gyengébbre sikerült, főként Tommy önsanyargatása, valamint a Sheila-ügy miatt. Előbbiből még hoztak ki jó dolgokat, inkább az volt a gondom vele, hogy túlságosan is elnyújtották, emlékezzünk vissza, hogy Tommy gyakran 10-20 percig szenvedett.

A Sheila jelenetek többségét pedig egész egyszerűen untam, ugyan az elején volt egy remekül sikerült 9/11 monológja, de ezt leszámítva nem tudok pozitívumot mondani vele kapcsolatban. A karakter már rég kiégett, ennek ellenére túlásogsan is erőltették, ráadásul ez a szokásosnál hosszabb 22 rész miatt még inkább kijött. Érdemes öszehasonlítani Janet-tel, ugyanabban a sztiuációban voltak, a Tommy-Janet kettős mégis több érdekességet tartogatott. Látogatásuk Katie magániskolájába pedig az egyik legemlékezetesebb jelenete volt az évadnak.

Az szinte magától értetődik, hogy a legjobb szituációkat akkor kaptuk, mikor együtt volt a csapat, Tolan-ék még mindig zseniális dialógokat képesek írni. Mike bárjának behozatala ebből a szempontból is remek ötletnek bizonyult, még többször jött össze a 62-es egység és hallhattuk Lou utánozhatatlan beszólásait, vagy éppen Mike és Sean szokásos hülyeségeit. Ráadásul olyan remekül sikerült buliknak is a színtere volt, mint a leszbi est. Az előbb említett Sean kapcsán meg kell jegyezni a musical-betéteket is, bár eleinte szkeptikus voltam, de el kell ismerni, kifejezetten jól sikerültek az abszurditásuk ellenére is.

Az évad húzós cliffhangerrel zárult, nem hinném, hogy meg merik húzni Tommy halálát, de az kétségtelen, hogy komoly hatásai/következményei lesznek majd az utolsó néhány percnek. Nem szabad megfeledkezni az évad guest starjairól sem, Michael J Fox-ben ezúttal sem kellett csalódnunk, jól hozta a különféle tablettákon élő, kicsit zakkant Dwight figuráját. Az utolsó néhány részben pedig Maura Tierney is feltűnt, játéka az évad egyik kellemes meglepetése volt.

Mint az a fentiekből is kitűnik, az évaddal kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de azért a pozitívumok voltak többségben és egy összességében jó szezont zártunk. A bevezetőben feltett kérdésre viszont nemleges választ kell adnom, nem hozta az első kettő szintjét, de a legutóbbit azért sikerült felülmúlni. A sorozat 2011-ben fog zárulni, 9/11 tizedik évfordulóján. 19 részünk maradt hátra, melyet nagy valószínűséggel kettéosztva kapunk meg.

Értékelés: