A Dollhouse már korábban, a harmadik részt követően felejtős lett nálam, de mivel külön bejegyzést nem akartam rá szánni, így a címben szereplő másik két sorozattal együtt írok a kasza okáról. Kezdjük is akkor Whedon életművének eddigi leggyengébb darabjával.

Az első évad kapcsán még szidhattuk a Fox-ot, bőven volt okunk rá, hogy őket tegyük felelőssé az első pár rész gyenge minősége miatt. A második felében, ahol Whedon már félig szabad kezet kapott, mutatott biztató jeleket, ezt azonban a következő évadnak sikerült két rész alatt a földbe döngölnie. Felesleges és kiszámítható sztoriszálak és gyenge történetvezetés, valamint pocsék színészi játék jellemezték. Ez utóbbit Dushku-ra és Penikett-re értem, akik tulajdonképpen hozták az első évados formájukat, de az akkori helyzettel ellentétben most jóval több közös jelenet jutott nekik és ez így már több esetben is sok(k)nak bizonyult. Már nem tudott érdekelni Echo folyamatos öntudatra ébredése, és úgy általában egyik karakter sem, valamint ez áll a cég ügyes bajos dolgaira is. A negyedik résznek egyébként kifejezetten jó visszhangja van, de jól mutatja a sorozat irányába mutatott érdektelenségem (és a végleges cancel-t), hogy eszembe sem jutott bepróbálni.

Értékelés (második évad első három részére vonatkozóan):

A Glee esetében a negyedik rész volt a választópont... ugyan folytattam ez után is, de az akkori kisebb cápaugrást követően már nem állt vissza a bizalmam a sorozat felé, A baba mizéria nagyjából a röhejes és ezt valóban komolyan gondolta Ryan Murphy? gondolatokat váltotta ki belőlem, ráadásul a korábban dicsért különböző klisékre való rájátszás esetében is elvetették a sulykot. Egyszerűen már nem hiteles a történet, a fordulatok erőltettek, és ugyan a zenés-táncolós részek még mindig élvezetesek, de ez érthető módon kevés. Az egyébként remeklő Jane Lynch karakterét is sikerült fárasztóvá és érdektelenné tenni. Nincs egy szereplő sem, akivel azonosulni tudnék, így a kezdeti pozitív visszajelzéseim után elment a kedvem a sorozattól. Ryan Murphy neve mellől pedig nyugodtan kitörölhetjük a zseni jelzőt... a Nip/Tuck igen komoly visszaesését követően első országos sorozatában is bizonyítja, hogy túlértékelt író és showrunner.

Értékelés:

A Cougar Town kapcsán is a karakterekkel gyűlt meg elsősorban a bajom...  kiemelve azt, hogy ez elsősorban a női szereplőkre vonatkozik. Már öt rész alatt beleuntam a folyamatosan idegeskedő, stresszes (btw mire föl?) Courteney Cox-ba, azonban a két barátnőnek még őt is sikerül bőven alulmúlnia, ráadásul a karaktereken kívül a színésznők (Busy Phillips és Christa Miller) sem tartoznak éppen a kedvenceim közé. A gyerek, a szomszéd srác és a többi férfi karakter szállít azért poénokat, de nem tudják egyensúlyozni az előbb említett hibákat, vagy mondjuk úgy frusztráló tényezőket. Azt is vegyük hozzá, hogy a poénok nagy része is sok esetben kiismerhető és sablonos, így végül összesítve a negatívumokat nem láttam értelmét a folytatásnak. Mindenesetre az ABC újonc sitcom felhozatalára még így sem lehet panaszunk, a Hank ugyan felejtős, de  a Middle egy szerethető, jó karakterekkel megtűzdelt sorozat, míg a Modern Family-nek sikerült kinőni magát a pilot után és remekül teljesít.

Értékelés: