Az HBO új sorozatára már viszonylag korán ráaggatták a keleti parti Entourage jelzőt, a pilot alapján azonban ennek nincsen létjogosultsága (természetesen a két producert Mark Wahlberg és Rob Weiss-t leszámítva). A nagy almába helyezett történetben new york-i fiatalok önmegvalósítását követhetjük nyomon, de még csak nyomokban sem fedezhető fel az előzetesen várt könnyedtség, vagy feelgood hangulat. Emiatt természetesen még nem ástam el a sorozatot, legfeljebb ráfogjuk, hogy félrepozicionálták, a nagyobb baj az, hogy akkor sem tudok sok pozitívumról beszámolni, amennyiben félreteszem a várakozásaimat és a pilotot önmagában viszgálom.

A hibák felsorolása sem könnyű, a showrunner Ian Edelman ugyanis korrekt iparosmunkát végzett, de érthető módon ez igencsak kevés egy HBO sorozat esetében. Ha egy 27 perces pilot - amelynek elsődleges feladata ugye pont a néző megragadása lenne - alatt többször is az eltelt időre pillantok, az nem igazán biztató előjel. Nem működött, illetve láthatólag nem akarták az Entourage hasonmás szerepet, de sajnos így sem sikerült egyedi színt belevinni. Már számtalanszor látott helyzeteket kapunk, ráadásul a kreatívnak még véletlenül sem nevezhető írás a történetszálakon kívül a karakterekre is jellemző.

Bryan Greenberg, aki leginkább az October Road-ból és a One Tree Hill-ből lehet ismerős, alakítja a sorozat fő karakterének számító, élete eddigi alakulásával elégedetlen Ben-t. Utóbbi karrierje mellett a csajokra is áll, legalábbis rövid idő alatt kétszer is rosszul kezelte a témát, a volt barátnőnél rendezett produkciója pedig a pilot egyik leggyengébb, az addig látott kliséket is bőven alulmúló jelenetének bizonyult. Persze ez sem lesz mindig így, mint, ahogy várhatóan a bolti (ruházati) eladói állást is csak rövid kitérőként éli meg. Vele ellentétben legjobb barátja Cam egy léha, bármilyen bulit bevállaló figura, aki az idő múlásával egyre antipatikusabbá vált számomra, a rossz casting és a hanyag írás együttesének köszönhetően.

A többiek a háttérbe szorultak, ez minden bizonnyal azért változik majd a későbbiekben. A kiállításszervező Shannyn Sossamon, vagy éppen a gazdag ficsúr szerepkörben feltűnő Eddie Kaye Thomas karakteréről így értelemszerűen nem is lehet még komolyabb véleményt mondani. Ben volt barátnőjét Lake Bell játssza, nála a Boston Legal-ban és a Surface-ben jobban nézett ki megállapításig jutottam csak, ebben az esetben is a minimális játékidőt felhozva magyarázatként. Luis Guzmán-t bármiben szívesen látjuk, a maffiás kapcsolat pedig visszatérő szál lesz, azt viszont szomorúan konstatáltam, hogy Samaire Armstrong csak egy vendégszerepre ugrott be.

A szereplők többsége a miképp legyünk sikeresek az életben kérdésre keresik a választ, de végig úgy éreztem, hogy Edelman-ék egy már bejáratott sablon alapján dolgoztak és nem igazán érdekelt a karakterek sorsa. A drámai részek súlytalannak bizonyultak, humort nem tudtak/akartak belecsempészni, a rossz jelzőt ugyan nem használnám, inkább arról van szó, hogy a pilot bántóan középszerűre sikerült.

Értékelés: