Az NBC csak nem akarja feladni... az 1989-es Oscar-díjra jelölt Parenthood-ból már egy évvel később elkészítették a sorozatváltozatot, mely a neves szereplőgárda (többek között Ed Begley Jr., David Arquette és egy bizonyos Leonard DiCaprio) ellenére rövid életűnek bizonyult. A kritikusok ugyan elismerték, de a nézettség nagy úr és mindössze 11 részt élt meg. A pávás csatornánál tavaly úgy gondolták, hogy itt az ideje egy újabb feldolgozásnak, bízva abban, hogy a minőség mellett ezúttal a nézettségi mutatók is elégedettségre adhatnak majd okot.

Jason Katims (FNL, Roswell), illetve az eredeti filmet megalkotó Ron Howard - Brian Grazer kettős és a nívós szereplőgárda bizakodásra adhatott okot, a szeptemberi bemutatót azonban Maura Tierney sajnálatos betegségének következtében le kellett fújni. A kezelések miatt Tierney a későbbre tolt forgatásokon sem tudott részt venni, így végül új színészt kellett keresni a szerepre. Szerencsére azóta javult az állapota (jelenleg egy színházi darabban játszik LA-ben), a helyettese pedig nem kisebb név, mint Lauren Graham lett.

A Parenthood alapfelállásával már számtalanszor találkozhattunk, hiszen családi drámáról van szó, ezúttal a Braverman família különböző generációit, illetve az ő ügyes-bajos dolgaikat követhetjük nyomon. Miután a Graham által játszott egyedülálló anyuka pénzügyi gondokba keveredik nem marad más választása, mint hazaköltözni a szüleihez. Természetesen nagy a família, a szülők mellett a három testvére és azok családjai is a közelben laknak. A 90-es sorozathoz hasonlóan most is elsőrangú csapatot hoztak össze, a testvéreket Graham mellett Peter Krause, Dax Shepard és Erica Christensen alakítja, de feltűnik többek között még Monica Potter, valamint Craig T. Nelson is.

Ha ehhez még hozzávesszük a gyerekszereplőket, akkor látjuk, hogy sok karakternek kell időt és teret hagyni, amelynek a pilot csak részben tudott megfelelni. Hosszú távú következtetések levonására azonban ez még nem ad okot, pár rész alapján jobban látjuk majd, hogy Katims-ék miképp osztják el a különböző történetszálakat. A pilot első fele, épp az imént elmondottak miatt kissé kapkodó volt, de idővel sikerült ráhangolódnom és összességében jó benyomást tett rám a bemutatkozás. A behozott sztorik többségénél ugyan előjött az 'ezt már láttuk nem is egyszer', érzés, de egyelőre nem zavaró és emlékezzünk, hogy Katims a Friday Night Lights-nál is milyen ögyesen áthidalta ezeket a problémákat.

A színészek, bár ez eddigi szerepeik alapján kicsit sem volt meglepő, hozták magukat, talán csak Christensen lógott ki kissé, de ennek is inkább szubjektív okai vannak, az alakításába nem igazán lehetett belekötni. A kényszerű Tierney-Graham váltás sok kérdést vetett fel, főleg annak tükrében, hogy az amerikai kritikusoknak tavaly kiküldött eredeti pilotban Tierney kiváló alakítást hozott. A New York Post újságíróját idézve: "That's a real shame, because she was the best thing in the original pilot. While everyone is terrific, Tierney brought it to another level." Graham teljesítményét így érthető okokból külön figyelem kísérte és azt kell mondjam - bár nekem nincs összehasonlítási alapom, hogy a lehetőségekhez képest jól megbirkózott a szereppel.

A pilot nézettsége felemás képet mutat, hiszen önmagában vizsgálva korrekt eredménynek tekinthetjük a valamivel több, mint 8 millió nézőt és 3.1-es demót, de az NBC, az erősen promótált premier esetében ennél többre számított. A második hét eredményei után már okosabbak leszünk... A Thomas Schlamme (West Wing) által rendezett pilot főként az utolsó 20 percben győzött meg és ami szintén fontos, hogy bár kissé kapkodóra sikerült a bemutatásuk, a karakterek többségét is sikerült megkedvelni vagy legalábbis azt mindenképp elérték, hogy érdekeljen a további sorsuk.

Értékelés: