A 24 kaszáját mintegy két hónappal ezelőtt jelentette be a Fox és magamon is meglepődtem milyen közönnyel fogadtam a hírt. Az első három évadot, legalábbis műfajon belül korszakalkotónak lehet tekinteni, és számomra is meghatározó élmény volt Jack nehéz napjait végigkövetni.

Útközben azonban valami elveszett, rengeteg önismétlésbe futottak bele az alkotók és egyre izzadtságszagúbb, a kreativitás hiányát jelző fordulatokat kaptunk. Elfáradt a sorozat és talán jobb is, hogy kilenc évvel (a sztrájk miatt kiesett egy év) az indulást követően, mielőtt még önmaga paródiájává vált volna, befejeződnek Jack kalandjai. A tovább után, immáron spoileresen a nyolcadik évad kerül górcső alá.

A közöny, amit a bevezető során említettem az évadnyitáskor, a szokásos vasárnapi és hétfői 2x2 rész alatt is megfigyelhető volt, érdekes volt ugyan látni a mosolygó nagypapát, de sem az akkor felvázolt történetszálak, sem az új karakterek nem voltak meggyőzőek. Kezdjük az előbbivel, egy közel-keleti ország vezetője New York-ba látogat, hogy az ENSZ székházában békeszerződést írjon alá az Egyesült Államok elnökével. Természetesen számos fordulatot, így terroristák atomfegyverrel való fenyegetőzése, CTU-n belüli tégla, Hassan elrablása és kivégzése, valamint végül Jack bosszúhadjárata vittek bele az írók, azonban az utolsó kivételével mindegyik közepes, vagy még annál is gyengébb megvalósítást kapott.

Önmagában már a kiinduló sztorival is gondok voltak, ugyan folyamatosan hangoztatták a szerződés fontosságát, ezt nem tudtuk igazán átérezni, az érte felvállalt kockázatok, mind amerikai, mind orosz részről pedig nehezen hihetőnek tűntek. Mindezen túl a történetet sem tudták kellő feszültséggel megtölteni, részről-részre az 'ezt már láttuk korábban' érzés jött elő.

Az évad utolsó harmadára kezdett csak magára találni a sorozat, Renee halálát követően Jack ámokfutásba kezdett és a még 24-től is szokatlan naturalizmust láthattunk a képernyőn. A tempóra sem lehetett panaszunk és az évadban először végre viszontláttuk a korai 24 legjobb tulajdonságait. Természetesen ez sem felejtette el velünk az ezt megelőző sablonokkal telezsúfolt, kiszámítható történetet, de legalább attól megmentette az évadot, hogy a leggyengébbnek tituláljuk, mely így továbbra is a hatodik évad kiváltsága marad...

Az újabb költözés - hat évig Los Angeles, tavaly Washington, idén pedig New York - jó ötletnek bizonyult, csupán az új CTU székház megszokásához kellett egy kis idő. Az új karakterekkel viszont már kevésbé lehetünk elégedettek, a Freddie Prinze Jr. által alakított Cole Ortiz ugyan kellemes meglepetésnek bizonyult, de a kissé modoros Hastings, a jellegtelen Arlo és a "legyen egy beépített ember a CTU-ban, mert ugye korábban ilyenre még úgysem volt példa".... Dana behozatala rossz húzásnak bizonyult. Utóbbi kapcsán ráadásul nemcsak a karakterrel volt gond, hiszen Katee Sackhoff már-már parodisztikus alakítást nyújtott.

A Hassan házaspárral nem voltak komolyabb problémák, közel-keleti barátaink esetében inkább a terrorista rosszfiúk és a kicsit kajla Kayla voltak a gyenge pontok. A régi ismerőseink közül nyerő ötletnek bizonyult Charles Logan visszahozatala, tulajdonképpen az ő megjelenését követően kapott ismét erőre a sorozat, hozzátéve, hogy az őt alakító Gregory Itzin is megérdemel minden dicséretet. Allison Taylor kétségtelenül a leggyengébb elnök a 24 történetében, és ugyan Cherry Jones, hangsúlyozom önmagához képest idén korrekt alakítással jelentkezett, de ez mindhiába volt, elsősorban annak köszönhetően, hogy az írók számos karakteridegen jeggyel ruházták fel az elnöknőt.

Chloe történetszála, főleg igazgatóvá való kinevezését követően érdekesnek bizonyult, ráadásul Mary Lynn Rajskub az utolsó néhány rész során meglepően jó játékkal rukkolt ki. Jack ezúttal is súlyos tragédiákon ment keresztül és úgy érzem az írók ezúttal a végsőkig elmentek a jellemábrázolást illetően... Kiefer Sutherland pedig a szokásos manírjain kívül némi pluszt is hozzá tudott tenni a figurához. A befejezés, ahogy az előzetesen várható volt megosztotta az embereket, többen is Jack halálát képzelték el záró snittnek, a körülményeket - ismeretlen zsoldos katona értelmetlenül (nem a 'nagy ügy' érdekében történt volna) megöli őt - ismerve azonban ez rossz húzás lett volna.

Jack ehelyett menekülni kényszerül, az amerikaiak és az oroszok is rá vadásznak, mi pedig egy kissé hatásvadász jelenetben búcsúztunk el tőle. A szóba jöhető lehetőségek közül ha nem is a legjobb, de összességében korrekt lezárást kaptunk, a készítők szempontjából pedig teljesen érthető volt ez a húzás, hiszen így előkészítették a terepet az Európában játszódó mozifilm előtt. Természetesen a film még csupán tervezés alatt van és a megvalósulásig számos lépcsőfok hátravan.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennél erősebb befejező évadra számítottunk, csupán az utolsó néhány rész során tudott megfelelni az elvárásoknak. Az évtized egyik legjobb akciósorozata jelző ettől függetlenül továbbra is igaz, de egy későbbi újranézés során leginkább csak az első három évad jöhet majd szóba.

Értékelés (8. évad):