VIII. Henrik a Tudor dinasztia egyik legismertebb uralkodója, így nem volt véletlen, hogy Michael Hirst 2007-ben ennek a korszaknak a bemutatása mellett döntött. Bőven volt miből merítenie, elsősorban a király házasságaira, valamint udvari intrikákra és vallási kérdésekre helyezte a hangsúlyt, melyet négy évadra bontva prezentált nekünk. A Showtime-al egyeztetve hirdette ki a befejezés dátumát, minden bizonnyal ő is érezte, hogy ennyi idő alatt lehet ideálisan bemutatni a király majd 40 évnyi uralkodását. A kép alatt, immáron spoilerek társaságában a befejező évad kerül górcső alá.

Henrik már négy feleséget elfogyasztott a korábbi szezonok során, így már csak a két Catherine (Howard, valamint Parr) maradt hátra. Mint tudjuk nem született szerencsés csillagzat alatt az, akit a király kinézett magának, volt, akit lefejeztetett, egyikük a gyermekágyi lázba halt bele, valamint két házasságát felbontatta. Catherine Howard volt közülük a legfiatalabb és ennek, valamint szegényes neveltetésének köszönhetően a szokásjogokat sem ismerte igazán.

Ennek fényében nem volt meglepő szeleburdi fruskaként való viselkedése, mely ugyan rosszallást vívott ki az udvar több tagjából is, de eleinte szórakoztatta az uralkodót. Catherine azonban nem bírt a vérével és tudjuk, Henrik ennél sokkal kisebb bűnökért is végeztetett ki hozzá közel álló személyeket és miután fény derült a házasságtörésre ő sem kerülhette el a sorsát... az évad első felét ez a történetszál uralta, mely kissé elnyújtottnak és főként a későbbi epizódok fényében vérszegények (nem szó szerinti értelemben) tűnt. Nagyrészt az érdektelen karakternek - Catherine Howard, valamint az őt alakító, számomra rendkívül antipatikus Tamzin Merchant-nak volt ez köszönhető, de a korábban már megszokott udvari ügyeskedések sem tudták kellőképp lekötni a figyelmem.

Catherine Parr megjelenésével pozitív irányú változás következett be, egyrészt jóval árnyaltabb karaktert kaptunk, másrészt Joely Richardson is nagyszerűen alakította a protestáns vallás felé húzó királynőt. A vallási kérdések, az ehhez kapcsolódó viták és nem utolsósorban kivégzések ekkor kerültek ismét előtérbe, de Henrik francia hadjáratára is bőven szántak időt az alkotók. Ugyan az egész évadban foglalkoztak vele, de az utolsó néhány részben kapott központi szerepet az elmúlás kérdése, VIII. Henrik-re, valamint gyermekkori jóbarátjára Charles Brandon-re fókuszálva.

A finálé méltó volt a sorozathoz, mint ahogy az utolsó jelenetnek bevágott Holbein által készített portré is - a magabiztos, mindent kezében tartó uralkodói kép és a festmény alatt elbicegő, betegeskedő Henrik kontrasztjával... Jonathan Rhys Meyers szerencsére nem fásult bele a szerepbe, négy évadon keresztül alakította elsőrangúan az ellentmondást nem tűrő, náricsztikus uralkodót, de a színészi játék alapvetően is a sorozat egyik erősségének számított. Az évek során többek között Sam Neill, Jeremy Northam, James Frain, Natalie Dormer, vagy éppen az állandó stábtagok közül Meyers mellett Henry Cavill teljesítményét kell kiemelnünk.

A Tudors negyedik évada döcögősen indult és úgy tűnt, hogy elfáradt a sorozat, a végére azonban sikerült visszahozni a korábban már megszokott színvonalat. Ugyan a Tudor dinasztiában még bőven lenne lehetőség, elég csak Bloody Mary (Véres Mária) kegyetlen protestánsüldözésére, vagy az angol történelem egyik legnagyobb alakjának, I. Erzsébet uralkodására (Golden Age) gondolnunk, Michael Hirst más felé vette az irányt. A történelmi sorozatoktól mindenesetre nem szeretne elszakadni, a Jeremy Irons főszereplésével forgatott, 15. században játszódó The Borgias jövőre várható tőle.

Értékelés:

4. évad

A sorozat egésze