A Showtime-on most kedden debütáló The Big C felé nem voltak túl nagy elvárásaim, melynek okaként a csatorna közelmúltbéli arculatváltását lehet felhozni. Az utóbbi időben rendkívül népszerűek lettek náluk a 30 perces (illetve valamivel az alatti) dramedyk, amikkel sajnos rossz irányba indult el a fizetős kábeladó. Nem sikerült igazán jól a két műfaj - vígjáték és dráma vegyítése, utóbbi nagyobb teret kap, amivel leginkább az a probléma, hogy a lehetőségre álló játékidőben nem tudják kellően elmélyíteni, igazán hitelessé tenni. Sajnos ez alól a The Big C sem kivétel.

Cathy egy tipikus, úgymond nagy könyvbe illő amerikai külvárosi feleség/anya, nem csinál semmi igazán vakmerőt, általában az apró kis ügyek miatt aggódik, sőt, még saját férje szerint is egy unalmas ember. Egy nap azonban teljesen más megvilágításba kerül az addigi és sajnos a hátralevő élete is, rákot diagnosztizáltak nála, ráadásul esélye sincs a gyógyulásra. Cathy úgy dönt, hogy nem kér a kemoterápiából, boldogan szeretne leélni a hátralevő időt és megpróbálja kiélvezni azokat a dolgokat, amiket eddig nem mert bevállalni. Első lépésként úszómedencét építtet a háza előtti teraszon, szokatlan módszereket vezet be a tanításban, de az új, változtassunk a megszokott dolgokon gondolkodásmódja szinte minden egyes döntésében szerepet kap.

A betegségéről nem beszél senkinek, így a jelenleg máshol lakó férje, a kissé neveletlen gyereke, valamint a hajléktalan testvére sem tud a betegségéről, ez alól egyedül fiatal orvosa képez kivételt. Cathy szerepében a háromszoros Oscar-jelölt Laura Linney-t láthatjuk, akinek személyében egy újabb, komoly filmes pályafutással rendelkező színész próbálja ki magát a tévé világában. Linney nagyszerű alakítással jelentkezett, bármiféle erőltetettség, vagy túljátszás nélkül át tudta adni a betegség miatt érzett keserűséget, de a Carpe diem - használjunk ki, éljük meg boldogon minden egyes pillanatot - életérzést is. A férjét alakító Oliver Platt szintén régi ismerősünk, ezúttal sem okoz csalódást a játéka és a kissé habókás, de a feleségét valóban szerető férj figurája szintén érdekesnek mondható.

A kezelőorvosról, valamint a testvérről egyelőre korai lenne nyilatkozni, a gyerekszereplők viszont már az első fél óra után antipatikussá váltak a szememben. Kétségtelen, hogy ebben a rosszul sikerült casting is benne van, persze velem ellentétben a készítők valószínűleg nagy fogásnak gondolták a Precious Oscar-jelölt színésznőjének, Gabourey Sidibe-nek a megszerzését. Ettől eltekintve a The Big C pilotjára (Bill Condon rendezésében) nehéz rosszat mondani, Linney is egészen remek, de mégsem tudtak meggyőzni arról, hogy folytatnom kellene.

A bevezetőben említett, műfajhoz köthető sajátosságok mellett főként a túlságosan is ismerős alapsztorit kifogásoltam. Számtalanszor láttuk már filmben és sorozatban is, hogy egy halálos kór, egy baleset, illetve akár ezek ellenkezője, egy pozitív esemény hatására valaki felrúgja az addig életét és gyökeres változásokat szeretne véghezvinni. A The Big C készítői nem tudnak újat mutatni nekünk, túlságosan ismerősek a karakterek, valamint a történetvezetés is. Természetesen ez utóbbi egyelőre csak a pilotra áll, de szketpikus vagyok a jövőt illetően, ez a fajta kiszámíthatóság valószínűleg a későbbiekben sem fog változni.

Értékelés: