Vajon sikerült-e megvalósítaniuk az álmaikat? Erre a kérdésre keresi a választ a My Generation, melyben egy dokumentumfilmes stáb a Greenbelt középiskola néhány tanulóját filmezi le, majd egy évtized elteltével ismételten felkeresi őket. Az alapötlet, főként országos adóhoz viszonyítva egyedinek mondható, a megvalósítás viszont már bőven hagy kívánnivalót maga után.

Tíz eltérő habitusú, az életnek különböző céllal nekiveselkedő fiatallal ismerkedünk meg, van, akinek az a legfőbb vágya, hogy sikeres legyen, van aki a családot tartja a legfontosabbnak, rajtuk kívül pedig rock vagy sport karrierre vágyó végzőssel is találkozhatunk és még lehetne a sort lehetne folytatni. A nagyra törő álmokból nem sok minden valósul meg, a legtöbbjük karrierje az előre eltervezetthez képest teljesen más irányt vett. Ilyen az élet, mondhatnánk, de sajnos a sorozat ezzel ellenkező benyomást kelt, a behozott történetszálakat ugyanis szinte kivétel nélkül öncélúnak éreztem.

A készítők mindent pontosan megterveztek és így túlságosan is kiszámítható lett a My Generation. Az életükben bekövetkezett fordulatoknak sablonos magyarázatokat találtak ki, így az egyetemi kosarassztár a szeptember 11-i terrortámadások után felhagy a sporttal és beáll a katonasághoz, a tudósnak készülő csaj a Bush-Al Gore választási hajcihő után politikai karrierbe kezd, a gazdag srác pedig az Enron botrány miatt kénytelen abbahagyni a tanulmányait, az életben pedig jóval kevesebbel kell beérnie.

Utóbbi ráadásul apja hibája miatt legjobb barátját is elveszíti... és ez csupán néhány kiragadott példa. Az írók saját ötletek híján az utóbbi évek meghatározó, legalábbis az USA-t tekintve, történelmi eseményei felé fordultak, csak abba nem gondoltak bele, hogy ez így közel sem életszerű. Az ígéretes plottal rendelkező My Generation már az első megmérettetés során elbukott, mely a minősége melett a nézettségére is igaz. Az ABC csütörtök 20 órás slotba helyezte és rendkívül gyenge 5 milliós össznézettséget és 1.6-os demót produkált.

Értékelés: