A tavalyi cliffhanger után arra számítottam, hogy egy rövid felvezetés után nagyjából az évad negyedik-ötödik részében sor kerül Jax-ék belfasti utazására. Nem így történt, egészen a nyolcadik epizódig várnunk kellett, viszont azt kell mondjam, hogy Sutter több szempontból is nagyon helyesen kivárt az utazással. Egyrészt bemutatta, hogy az egyes karakterekre milyen hatással volt Abel elrablása, leginkább Jax tehetetlenségből fakadó dühére és merész döntéseire fókuszálva. Időt kellett szentelni a Cameron utáni nyomozásra, emellett pedig a klubnak számos otthoni problémája akadt. Jax-ék végül a múlt heti epizódban érkeztek meg Belfastba, a közel egy órás Lochan Mor-ról bővebben a kép alatt, spoilerek társaságában ejtek szót.

Már a nyitó jelenettel megnyertek maguknak, a Sam Crow Észak-Írország költői tájain motorozik, alatta pedig a Black 47 előadásában, a The Big Fellah című számot hallhatjuk. Sutter ezúttal is nagyszerű aláfestő zenét választott, mely ráadásul többlettartalommal is bír: a Big Fellah az 1922-ben elhunyt ír forradalmi vezetőről, Michael Collins-ról szól és témája - veszteségek, fájdalom és árulás, vezető szerep (Jax) - a Sons jelenlegi helyzetére is utal. A rész elején látható montázs egyébként a második évad egyik jelenetét juttatta az eszembe, a naplementében való motorozás és a Straylight Run féle Hands in the Sky a mostanihoz hasonló tökéletes kompozíciót alkotott. Ki kell emelnem a főcím áthangszerelését is, mely az ír népzenéhez köthető egyedi motívumokat kapott.

Gemma: Drive by. Nearly deported.
This is just day one.
Bobby: Just another vacation.

Gemma és Bobby párbeszéde összefoglalta a Sons első belfasti napját, úgy tűnik Jimmy az ígéretének megfelelően minél előbb meg akar szabadulni egykori charmingi partnereitől. A klub és főként Jax helyzete alapjáraton sem lenne egyszerű, túlélni az észak-írországi kiruccanást és visszaszerezni Abel-t, de Sutter szokásához híven még jobban összekeverte a kártyákat. A korábbiakban többször szemtanúi voltunk Kellan Ashby ügyeskedéseinek, a mostani rész végén felfedi a lapjait, amennyiben a klub megöli Jimmy-t, Abel visszakerül a családjához.

A Sons így tulajdonképpen az IRA belháborújának közepén találja magát, ráadásul egyik félben sem bízhat meg igazán. A helyzetet nehezíti még, hogy a SAM BELL (a belfasti charter) vezetői Jimmy-nek dolgoznak, és ugyan Jax sejti a dolgot, de egyelőre nincs bizonyítéka az árulásra. A szőke herceg ráadásul komoly dilemma előtt áll, ugyanis ahhoz, hogy visszakapja a gyermekét, meg kell ölnie Jimmy-t, a Stahl-lal kötött alku alapján viszont egy darabban kellene őt átadnia a szövetségieknek, természetesen terhelő bizonyítékokkal együtt. Az utolsó jelenet csavart egyet a jelenlegi felálláson, a baba adoptálása mögött álló dolgokra a következő részekben kaphatunk választ.

Belfast nem csak Jax számára bír kiemelt jelentőséggel, Chibs végre találkozhatott a családjával, míg Gemma-nak a volt férje örökségével kell megküzdenie. Mindenesetre John Teller és Marueen Ashby lánya elég élénken érdeklődik Jax iránt, talán Gemma még időben kapcsol és a féltestvérek 'egymásra találása' előtt előáll az igazsággal. Mindeközben Charming-ban sem unatkoznak, Chibs és Kozik ismételten összecsap és bár még nem teljes a kép, de néhány részletet azért megtudunk a közöttük fennálló viszály okairól. Jacob Hale tovább folytatja a Sons ellen folytatott aknamunkáját, most az edzőtermet vette célba, egyúttal a Mayans-t is belekeverve az ügybe. Idén viszonylag kevés idő jutott Opie-ra, de örömmel látom, hogy a kevés lehetőséget is kihasználja Sutter és főként a Lyla-val való kapcsolatára koncentrál. Utóbbit az a Tara kíséri el az abortusz klinikára, aki idén még a szokásosnál is több viszontagságon megy keresztül.

A harmadik évadot megelőzően Sutter azt nyilatkozta, hogy új irányba tereli majd a sorozatot, mivel véleménye szerint a legtöbb szériánál ott kezdődik a probléma, hogy félnek a komolyabb változásoktól. Betartotta a szavát, természetesen beleszőtte a korábbi évadok történetszálait is, de nem ragaszkodott a sikerrecepthez - így idén például nem a Jax-Clay közötti párharc van a középpontban, valamint a sztori mellett a jellemábrázolásban is változtatásokat eszközölt. Utóbbit egyébként nagyon nehéz karakteridegen jegyek nélkül végigvinni, de egyelőre sikerrel veszi az akadályokat. Az évad megítélése, akár a kinti kritikusokat, akár a nézőket vesszük alapul, vegyesnek mondható, én azok táborát erősítem, akik szerint jó irányba halad a SoA és felér az igencsak magasra rakott elvárásokhoz. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy a java még hátravan.