Az AXN jóvoltából volt lehetőségem péntek, az amerikai premier előtt majdnem 4 nappal megnézni a pilotot. Nem tudtam, hogy pontosan mire készüljek, a brit eredeti kimaradt, a Syfy-nak mostanában nem igazán megy a szekér, nem találták meg sem a BSG, sem az SG franchise-ban a következő nagy dobást, így már-már biztos recepthez nyúlva csináltak egy remake-et.

Aki nem ismerné az eredetit, annak bevezetésképpen csak annyit mondanék, hogy egy vámpíros-vérfarkasos sorozatról van szó, persze nem Twilight-módra, bár ebben az univerzumban sem árt a napfény a „vérszívóknak”. A castot leginkább Mark Pellegrino (Supnat, Lost, Dexter) védjelezi, a többiek közül maximum a vámpírt játszó Sam Witwer lehet ismerős a Smallville rajongóknak. Hogy mennyire volt jó a pilot, a kép alatt kiderül.

Először is le kell szögezni, hogy nem túlságosan komolyan vehető a sztori. Mármint egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt nem akarták inkább egy kicsit lazább, viccesebb drámázásra fogni. Van benne egy-két jó beszólás, a vetítésen mindenki nevetett rajtuk, szóval ezzel nincs baj. Költöttek is egészen rá, a CGI abszolút korrekt és a helyén volt. A zenék pedig, az aláfestőt is beleértve, kimondottan tetszettek, és passzoltak.

Jöjjön a feketeleves, mielőtt még a sztorit kezdeném taglalni. Egyértelműen a sorozat leggyengébb pontja a cast, illetve a karakter üressége. Nem derült ki, hogy igazából mit is gondolnak, milyen a jellemük, csak hogy milyen bajaikra szeretnének megoldást lelni, ez egy rossz pont. A többségnek a két főszereplő közül, inkább a vérfarkas szerepét magára öltő Sam Huntington játéka jött be, többek közt nekem is. Ő elég jól hozta, ezt a kicsit zaklatott, elveszett figurát. Legalábbis én el tudtam neki hinni, hogy ez ő „maga”.

Ott volt még a vörös hajú ápolónő, róla nem tudok mást mondani, minthogy a falat kapartam. Idegesítő a játéka, a karaktere és a hangja is. Remélhetőleg a távozás mezejére lép kellően hamar. És a végére tartogattam a legnagyobb csalódást, amit pedig Mark Pellegrino követett el. Ennyire üres, fantáziátlan, és érdektelen játékot én még nem láttam tőle, pedig ennél sokkal többre képest, azt hiszem ez nem kérdés. Így bízom benne, ahogy a karaktere magára talál, maximum ha 5 percet szerepelt a részben, akkor ez gyökeresen megváltozik.

És akkor ejtsünk pár szót a sztoriról, persze spoilermentesen, már amennyire lehet. Elég érdekesen indult, nekem mint minimális információval rendelkező nézőnek eléggé káosz-szerű élmény volt a cold open, aztán minden szépen a helyére került. A epizód maradék része pedig egyértelműen az építkezésre, és az alapszituáció felvázolására ment el, és ezt egész jól meg is oldották az írók, legalábbis, amikor megjelent a stáblista, engem váratlanul ért, hogy eltelt a negyven egynéhány perc. És az is biztos, hogy a második részre vissza fogok térni, mert egyelőre nem volt egy rossz darab.

Vannak gyermekbetegségei, vannak hibái, de egyik sem eget rengető, sokkal inkább azon fog múlni a dolog, hogy mit tudnak kezdeni a karakterekkel. Az SG:U-ban nem volt egy se Carlyle-on kívül, a Caprica meg a dögunalomba fulladt. A Being Human amerikanizált változatában több a reményem. A verdikt egy 7/10 a pilotra, én bepróbálásra mindenképp ajánlom.

Azt pedig nem feledni, hogy nem sokkal az amerikai adás után, már 18-án megtekinthető lesz feliratosan az AXN Playerben és a UPC videótárában is, akár HD minőségben, 30 napon keresztül.